Tátongó szakadék szegény és gazdag között

Az angolszász, a német, és a francia sajtó immár hetek óta azt harsogja, hogy a nagyvilágban szakadatlanul és megállíthatatlanul növekszik a milliárdosok száma. Annak ellenére így van ez, hogy a kimutatások szerint az idén, 2016-ban valamivel enyhébb iramban történt ez, mint tavaly. Az adatot a BCG (Boston Consulting Group) tette közzé. A milliárdosok vagyona egy év alatt 5,2 százalékkal gyarapodott, szemben a tavalyi 7,5 százalékkal, és teljes összegben elérte a 147 720 milliárd eurót. Az eurózóna államai esetében a növekedés már szerényebb 1,7 százalékos mértékű volt.

A teljes összesített adatok szerint a világban 47 százalék a magánvagyon aránya, 2020-ra azonban ez már ötven százalék fölé emelkedhet. A milliárdosok a földkerekség egy százalékát teszik ki. A kimutatás szerint 18,5 millió magánháztartásról van szó. A BCG kutatása nyilvántartja azt is, hogy a szupergazdagok 88 százaléka él hivatalos házastársi kapcsolatban, teljesen gyermektelen 21 százalékuk, 25 százalékuknak viszont legalább öt gyermekük van.

Ami a dokumentum további megállapításait illeti, a milliárdosok nagy többsége, 77 százaléka egyetemi diplomával rendelkezik. A világ leggazdagabb embere, Bill Gates, a Microsoft egykori legendás vezetője, számos számítástechnikai újítás agytrösztje, viszont otthagyta a Harvardot, hogy vállalkozását létrehozza (az egyetemtől 2007-ben díszdoktori címet kapott).

A kutatók még olyan kérdésekre is keresték a választ, hogy a milliárdosok közül hányan rövid, illetve messzelátók, és kiderült, hogy 41 százalékuk nem hord szemüveget. Sőt, akad olyan kimutatás is, amely szerint minden nyolcadik milliárdos a Vízöntő jegyben született, köztük John Travolta.

Mindezek mellett akadtak egyéb, a milliárdosokat érintő felmérések is. A rubel értékének vészes zuhanása miatt az amerikai óriáscég, az Apple beszüntette Oroszországban a kereskedést, így a korábban a számítástechnikai csúcseszközökkel foglalkozó urak, illetve hölgyek érdeklődése teljesen más síkra terelődött: főként a svéd Ikeát választották kereskedésük helyszínéül, egyesek még a szalvétakereskedésre is ráfanyalodtak.

Az oroszokat amúgy sem kell félteni, ha kereskedésről van szó. A hipergazdag oroszok a londoni lakáspiacon próbálnak boldogulni. A brit Daily Mail mutatta ki, hogy akad olyan ingatlanügynök, akinek hat orosz ügyfele egyenként százmillió fontért, (126 milliárd euró, 40 milliárd forint) hajszolt lakást London menő lakónegyedeiben. Előre jelezték azt is, hogy a várható hat hónap alatt úgy 200-300 orosz milliárdos keres nagyjából 140 millió fontsterlingért (177 millió euró) befektetési alkalmat, akár bútorozatlan lakásért is. Volt olyan kimutatás is, amely szerint tavaly május és október között a londoni ingatlanok 21 százalékát vették meg az oroszok. Egy esztendővel korábban, 2014-ben ez az arány még csupán 13 százalék volt.

Vitás, hogy az egész földteke hangulatát mennyire befolyásolják az elmúlt hónapok riasztó fejleményei, a már kiderített offshore botrányok, és a Panama-papírok híreinek az elterjedése. Hiszen a szuperjövedelmek azért nem csupán az orosz embargó alakulásának a függvényei. A vezető multik elsősorban amiatt aggódnak, hogy a nyilvánosságra került botrányok miatt rájuk is gyanú árnyéka vetül. Az Európai Bizottság indítványokat terjesztett elő, amelyek elvileg az átláthatóságot biztosítanák a 28 tagország számára, lehetővé tennék tehát a nagyobb tisztánlátást.

Intő példa rá Martin Sorrell brit milliárdos, hirdetési vállalkozó esete. Az ő évi jövedelmét 70 millió fontsterlingre, 90 millió euróra becsülik, ami még a multik világában is üvöltő kivételnek számít. Ha nagylelkűen – vélte a Le Monde – heti hetven órás munkahetet, évi négyhetes szabadságot számítunk is, ez 27 ezer euró órabérnek felel meg. Ez alig van messze az Egyesült Királyság egyesztendős átlagbérétől, ezúttal azonban mindössze egyetlen munkaóráról beszélünk. Az arányok fölzúdulást váltottak ki a nemzetközi üzleti világban is. A társaság közgyűlésén Deborah Gilshan, az egyik részvényes magából kikelve fejtette ki, hogy ez a szám „veszélybe dönti a vállalkozás hírnevét is”. Maga a személyesen érdekelt Mister Sorrell egyáltalán nem osztotta a véleményt. Éppen ellenkezőleg azt hangoztatta, hogy az ő esetében ez „hagyomány”, hiszen 1998 óta évi 300 millió eurót vitt haza. És gondtalanul zsebrevágta az összeget.

A londoni tőzsdén a részvényeinek az értéke a legutóbbi öt esztendőben 150 százalékkal növekedett, miközben az átlagos gyarapodás hét százalékot tett ki. Ehhez képest a British Petroleum főnöke tavaly „csak” 17 millió eurónyi vagyonnal gyarapodott. Az így nyert összegek oroszlánrésze végül azokban az országokban kötött ki, amelyeknek különösen kedvezőek az adózási törvényei, így Svájcban, Panamában, egyes Karib-tengeri szigeteken, Man-szigeten, Írországban, Szingapúrban, Hongkongban és egyebütt. Ugyancsak viszonylag hiteles adatok szerint „a leggazdagabbak jövedelmei országonként változhatnak, a háztartások megtakarításai mindenhol nőnek, Nyugat-Európából azonban mégis a Csendes-óceáni térségbe költözhetnek át”.

Ez a folyamat, jegyezte meg Gabriel Zucman közgazdász, a London School of Economics és a kaliforniai Berkeley Egyetem professzora, arra utal: a vagyoni egyenlőtlenségek évenként 9,5 százalékkal növekednek, szemben azzal, hogy a termelés növekedése mindössze évi 3,7 százalék. Ázsiában és a Csendes-óceán vidékén, különösen Kínában és Indiában a gazdagok aránya évi jelentősen gyarapodik. Ehhez képest, jegyezte meg a La Monde szemérmesen, Franciaországban - írd és mondd - csupán alig félmillió a milliomos háztartások száma. De azért ott sem minden fenékig tejfel. Ott is vannak szerencsés kivételek, akik a szigorú teherviselés alól meglelik a kiutat.

Mekkora az Eb bevétele?

A mostani franciaországi labdarúgó Európa-bajnokság okán, természetesen az országban végbemenő változásokat is kutatták. Azt firtatták, hogy ez az esemény mennyire ragadta magával a befektetőket. Párizsban ugyanis eredetileg azt remélték, hogy az esemény megrendezése sokat hoz majd a konyhára. Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) azt mutatta ki, hogy az érdeklődés nyomán mintegy 2,8 milliárd folyhatott a szervezők kasszájába. Kezdetben különösen nagy volt az eseménnyel kapcsolatos derűlátás.

A párizsi egyetem egyik közgazdászprofesszora azonban némelyest lehűtötte a kedélyeket. Arra a következtetésre jutott, hogy ebből a 2,8 milliárdból ténylegesen mindössze 775 millió eurót folyik be a turisták, illetve fociszurkolók kiadásaiból, csakhogy 1,7 milliárd rögvest elmegy a stadionok építésére, illetve korszerűsítésére. A külföldi érdeklődés összege 1,2 milliárd euró.

Nehéz azonban pontos becslést adni az esemény bevételeiről. Franciaország esetében ugyanis manapság elég sok a bizonytalanság. Ne feledjük a mindennaposakká vált tüntetéseket a munkaügyi reform ellen, kedden is komoly összecsapások voltak a megmozdulások résztvevői és a rendőrség között. Kérdéses az is, hogy a szakszervezetek mennyire készek követni Francois Hollande elnök csillapító fölhívásait, hiszen hónapokon keresztül erre igencsak csekély volt a hajlandóság.

A szállodaigazgatók inkább a borúlátóak, azt közölték, sokan lemondták tervezett útjukat, holott kezdettől fogva sem volt borzasztóan nagy a tülekedés. Az UEFA az egyetlen, amely nem annyira pesszimista, mert egymilliárd eurót már bezsebelt a televíziós közvetítésekért. „Elvi” reménységet az ébreszt még, ha netán (?) Franciaország lenne az Európa-bajnok, ez föltornászná az állampolgárok kedvét, és többet fogyasztanának.