Újabb fellegvárát vesztette el az Iszlám Állam

Behatoltak Falludzsa központjába és elfoglalták a legfontosabb kormányzati épületet az iraki kormányerők. A bagdadi kormányzat szerint ez a győzelem jelképezi az állami fennhatóság visszaállítását a településen.

Az Iszlám Állam (IS) egyik fellegvárának számító iraki város ostroma négy hete kezdődött, a terrorcsoport azonban elbarikádozta magát, minden épületért hosszas utcai harcok folynak. Falludzsa 50 km-re fekszik Bagdadtól, stratégiai jelentőségű település, 2014 január óta az IS uralma alatt áll. Visszahódítása lehet a terrorcsoport legnagyobb iraki vesztessége és a kormányerők legnagyobb győzelme. A szíriai Aleppóban eközben csendesedtek a harcok. A csütörtökön hatályba lépett 48 órás tűzszünet – egyelőre - él a hónapok óta ostromlott szíriai városban és környékén. A fegyvernyugvást az orosz külügyminisztérium jelentette be, de arról nem szólt a közlemény, hogy a megállapodás kik között jött létre. Az településen humanitárius válság alakult ki, ezért már többször lépett életbe – amerikai – orosz közbenjárásra - korlátozott idejű tűzszünet a humanitárius segélyek célba juttatásáért.

Szerző
Témák
Fallúdzsa

Bukhat a parlament is Zágrábban

Horvátországban már pénteken megkezdődött a kiútkeresés a politikai válságból, egy nappal azt követően, hogy a törvényhozás megvonta a bizalmat Tihomir Oreskovic kormányától, annak megalakulása után mindössze négy és fél hónappal. 

A parlamentnek harminc napja van arra, hogy új kormánynak szavazzon bizalmat. Amennyiben ez nem sikerül, a törvényhozás elnökének erről hivatalosan értesítenie kell Kolinda Grabar-Kiratovic elnököt, aki azonnal feloszlatja a törvényhozást és előrehozott választást ír ki, amelyet a parlament feloszlatását követő legkevesebb harminc, legfeljebb hatvan nappal rendezhetnek meg.

Az államfő tegnap reggel kezdte meg konzultációit a képviselőcsoportok megbízottjaival, illetve az egyes képviselőkkel. Az elnöki hivatal közleménye szerint „egyetlen pillanatot sem akarnak elvesztegetni”.

A jobboldali Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) célja a parlament feloszlatásának elkerülése, és egy olyan új kormány létrehozása, amelyben e párt játszaná a vezető szerepet. Ehhez 76 képviselői szavazatra van szükség. Legnagyobb ellenfele, a szociáldemokrata pártnak szövetségeseivel együtt 56 mandátuma van. A parlament feloszlatására vonatkozó indítványt az isztriai regionális párt, az IDS három képviselője is aláírta. A centrista Híd 12 képviselője szintén csatlakozhat, ám a párt elnöke, Bozo Petrov azt közölte, csak akkor szavazzák meg az indítványt, ha ki is jelölik az idő előtti voksolás időpontját. Két másik kisebb tömörülés, a HDSSB és a Hrid szintén feloszlatná a szábort. A 14sata hírportál úgy tudja, össze is jött a törvényhozás feloszlatásához szükséges több mint 76 képviselői aláírás.

Tihomir Oreskovic kormánya csütörtökön bukott meg. A parlamentben csak a Híd képviselői voksoltak a kormányfő maradása mellett. A kormányfő csütörtöki beszédében egyértelműen a HDZ-t és elnökét, Tomislav Karamarkót vádolta a kabinet bukásával.

Szerző

A legbefolyásosabb női vezetők a világban

Publikálás dátuma
2016.06.18. 07:32
A novemberi elnökválasztás után ők ketten lehetnek a világ legbefolyásosabb asszonyai FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Hillary Clinton lehet az Egyesült Államok első női elnöke, amennyiben ő nyerne majd novemberben Donald Trump ellen. A világnak már több női államfője, illetve miniszterelnöke van, Angela Merkel jelenleg a világ egyik legbefolyásosabb politikai vezetője. Ha megválasztják, Hillary Clinton lesz a világ legbefolyásosabb államfője.

Az Egyesült Államokban eddig a házelnöki tisztség volt a legmagasabb poszt, amelyet női politikus, a demokrata Nancy Pelosi töltött be. Több államnak volt ugyanakkor női kormányzója, s Madeleine Albright személyében először állhatott nő a washingtoni külügyminisztérium élén. Jelenleg a legbefolyásosabb amerikai nőnek – a várható demokrata elnökjelölt, Hillary Clinton és a First Lady, Michelle Obama mellett – Janet Yellen jegybankelnököt tartják.

Szerte a világban ugyanakkor egyre több nő tölt be államfői, miniszterelnöki posztot. A múlt századi nagy elődök, a világelső Sri Lanka-i kormányfő, Sirimavo Bandaranaike, az indiai miniszterelnök, Indira Gandhi, és az izraeli Golda Meir nyomdokaiban járva ma már egyre több nő töri át az üvegplafont. A jelenleg hivatalban lévő női vezetők közül mutatunk be egy csokorravalót.

Angela Merkel

A német kancellár évek óta rendre a Forbes által összeállított, a világ legbefolyásosabb női személyiségeit tartalmazó listáján az első helyeket foglalja el. 2016 júniusában is ő végzett az élen. Ez nem is csoda. A világon mindenhol odafigyelnek arra, amit mond. Nélküle nem létezne az Európai Unió, amelynek ő határozza meg az irányvonalát, mégha bírálatokat is váltott ki a menekültválság kezelése kapcsán nemcsak az uniós testvérpárt és természetes nagykoalíciós partner Horst Seehofer, hanem az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk részéről is.

A 11 éve a kancellári tisztséget betöltő Merkelt időnként Margaret Thatcherhez is hasonlítják, aki 1979. május 4-től 1990. november 28-ig állt hazája élén miniszterelnökként. Igaz, kettejük vezetési stílusa között kevés hasonlóságot fedezhetünk fel. Mindketten vegyészekből váltak politikussá, s kormányzásuk elején komoly imázsproblémákkal küzdöttek. Thatchernak azt javasolták tanácsadói, ne beszéljen annyira hangosan és mindig vigye magával jellegzetes női retiküljét, Merkelnek viszont frizuráján változtattak, no és megtanulta, hogyan kell rombuszalakba tenni a kezét a hasa előtt. Ez vált a védjegyévé. Ezzel nagyjából véget is érnek a hasonlóságok. Miközben ugyanis Thatcher rendkívül megosztó személyiség volt, s sokan halálakor is csak a rosszra emlékeztek, Merkel minden német kancellárja, "édesanyja" kíván lenni. Ez az „anyai” hozzáállás mintha megkopott volna a menekültválság nyomán, hiszen honfitársainak valamivel több, mint a fele ért csak egyet a menekültválság kezelésének módjával.

Hatalomra kerüléséhez „királygyilkosságra” is szükség volt. Azt ugyanakkor még bírálói is elismerik, hogy ügyesen modernizálta pártját, s levetkőzte a CDU hagyományos konzervativizmusát. 1999-ben egykori mentora, Kohl ellen fordult, amikor a Frankfurter Allgemeine Zeitung hasábjain felszólította a CDU tagjait, határolódjanak el a kancellártól pártfinanszírozási botrányai miatt, amelynek révén súlyos válságba sodródott a CDU. Merkelt 2000 áprilisában 96 százalékos többséggel választották meg pártelnöknek. Vezetése alatt számos becenévvel illették. Männermörderinnek, azaz férfigyilkosnak is nevezték, mert jobban megbízott a nőkben, mint a férfiakban, ami közvetlen munkatársainak kiválasztásánál nyilvánvalóvá is vált. A szociáldemokraták egyébként többször is keseregtek amiatt, hogy a Merkel-féle program sokkal inkább az övékhez hasonlít, mintsem a CDU-éra.

Bár az utóbbi évben akadtak olyan döntései, amelyekkel sok honfitársa nem értett egyet, a németek többsége továbbra is őt tekinti a legalkalmasabb személynek a kancellári tisztségre.

Kolinda Grabar-Kitarovic

Némi meglepetésre választották meg 2015 januárjában horvát elnöknek Grabar-Kitarovicot. Az emberek csalódtak a baloldali-liberális kormányban, ezért egyfajta tiltakozásképpen adták voksukat Grabar-Kitarovicra, akinek egyik feladata az volt, hogy előkészítse a jobboldali Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) hatalomba való visszatérését. Bár sokan azt várták, hogy államfőként nagyon elfogult lesz saját pártja javára, ehhez képest visszafogottnak bizonyult, bár politikai irányvonalát sosem rejtette véka alá. Arra talán megválasztásakor sem számított, hogy épp a horvát belpolitika egyik legzűrösebb időszakában lesz államfő.

Kitarovic egyébként 1993-ban került a zágrábi külügyminisztériumhoz. 1997-ben Horvátország kanadai nagykövetségén első titkárnak nevezték ki. A politikai pálya iránt a 2000-es évek elején kezdett mind nagyobb érdeklődést mutatni. A 2003-ban bekerült a zágrábi parlamentbe, s az uniós csatlakozásért felelős tárcavezetőnek nevezték ki. 2005. január 18-tól ő vezette a horvát csatlakozási tárgyalóküldöttséget Brüsszellel. 2005. február 17-én, Ivo Sanader első kormányában külügyminiszternek nevezték ki. 2008-tól három éven keresztül hazája Egyesült Államokbeli nagyköveteként szolgált, 2011-től 2014-ig pedig a NATO egyik főtitkárhelyettese volt. 2014 júniusában egyhangúlag választották meg a HDZ államfőjelöltjének.

Pak Gun Hje

Nincs irigylésre méltó helyzetben a dél-koreai elnök, hiszen az északi szomszéd, a kis vezér, Kim Dzsong Un nukleáris robbantásokkal, rakétakísérletekkel próbálja meg felhívni magára a figyelmet, s nehéz eldönteni, mi a jó stratégia vele szemben: a nagy szigor, vagy a korábbi – nem túl eredményes - „mosolydiplomácia”. Pak, aki hazája 11. államfője, inkább az előző taktika híve.

Pak Gun Hje nemcsak hazája, hanem Északkelet-Ázsia első női elnöke is egyben. Előzőleg a Nagy Nemzeti Párt (GNP) elnöke volt, amelyet 2012-ben Szaenurira kereszteltek át. Apja, Pak Csong Hi Dél-Korea diktátora volt 1962-től, egészen 1979-es meggyilkolásáig. Pak is rendre bekerül a legbefolyásosabb asszonyok Forbes-féle listájára.

Ellen Johnson Sirleaf

Több mint egy évtized óta Libéria elnöke Ellen Johnson Sirleaf, aki hazája 24. államfője. Az 1938-ban született politikus 1979-től egy évig pénzügyminiszter volt William Tolbert kormányában, egészen az 1980-as katonai hatalomátvételig. Ezt követően elhagyta hazáját, s több különböző nemzetközi pénzügyi szervezetnél vállalt munkát. Az 1997-es elnökválasztáson második helyen végzett Charles Taylor mögött. Országában polgárháború alakult ki, Taylor véreskezű diktátorként vezette országát. 2005-ben rendeztek demokratikus választást, amelyet meg is nyert Afrika első női államfőjeként. 2011-ben megosztva kapta meg a Nobel-békedíjat a nők jogaiért vívott küzdelme elismeréseképpen”. 2011-ben újraindult az államfői tisztségért, s a második fordulóban 90,7 százalékot kapott.

Sirleaf a kontinens egyik legismertebb politikusa, idén júniusban vette át a nyugat-afrikai országok gazdasági közössége, az ECOWAS elnöki tisztségét. A Forbes is Afrika egyik legbefolyásosabb személyiségének jelölte.

Ameenah Gurib

Sirleaf elnökké választásával megtört a jég Afrikában, mert 2012-ben Monique Ohsan Bellepeau személyében újabb női államfője lett a kontinensnek, Mauritiusban. 2015-ben a Lepep nevű szövetség ismét női államfőt jelölt: Ameenah Gurib sokkal kevésbé ismert a Nobel-békedíjas Sirleafnél, ám ő is felkerült a Forbes legutóbbi listájára. Ameenah Gurib tudós, életét a biodiverzitás kutatásának szentelte. Egy sor tudományos szervezet tagja, számos nemzetközi elismerést kapott.

Michelle Bachelet

Chilében 2006-ban választottak először női köztársasági elnököt, Michelle Bachelet orvosnő személyében. Latin-Amerikában azonban nem ő volt az első elnöknő, Argentínában Juan Perón elnök második felesége, Isabel Perón férje halála után örökölte meg az elnöki széket, 1974 és 1976 között állt a dél-amerikai ország élén, a közép-amerikai Nicaraguát 1990 és 1997 között vezette egy erős asszony, Violeta Chamorro.

Michelle Bachelet apja katonatiszt volt, a meggyilkolt Salvador Allende kormányában szolgált, a Pinochet-puccs után megkínozták, a börtönben meghalt. Michelle-t és édesanyját is megkínozták. A család emigrációba kényszerült, előbb Ausztráliában, majd az egykori NDK-ban éltek. A berlini Humboldt Egyetemen kezdte orvosi tanulmányait, de már Santiagóban diplomázott. A chilei demokratikus átmenet után, 1990-ben az egészségügyi minisztériumba került, széleskörű nemzetközi tevékenységet fejtett ki. A szocialista Ricardo Lagos kormányában az egészségügyi, majd a védelmi tárcát vezette. Második fordulóban győzött a 2005-ös elnökválasztáson, 2006 és 2010 között állt Chile élén. Mivel a chilei alkotmány egymást követően két terminust nem engedélyez, 2010-ben leköszönt, 2013-ig az ENSZ nőszervezetét vezette. Akkor azonban újra indult az elnökválasztáson. Jelenleg második hivatali idejét tölti, népszerűsége az elmúlt években megkopott, családját korrupcióval vádolják. Bachelet mandátuma 2017 végén jár le.

Dilma Rousseff

Brazília 36. államfője, s egyben első női elnöke, Dilma Rousseff a politikai túléléséért küzd. Rousseff bolgár emigránsok gyermekeként Belo Horizontéban született, az 1964-es brazíliai katonai puccs után részt vett a diktatúra elleni városi gerillamozgalomban. Elfogták, megkínozták, 1970 és 1972 között börtönben ült. Kiszabadulása után közgazdasági diplomát szerzett, részt vett a Demokratikus Munkáspárt megalakulásában, majd 2000-ben belviták miatt átlépett a népszerű szakszervezeti vezető, Luis Inácio Lula da Silva Munkáspártjába (PT). Lula elnökké választása után az energiaügyi minisztériumot vezette, majd az államfő személyzeti főnöke lett. Da Silva két hivatali ideje lejárta után stábfőnökét ajánlotta utódának. 2010-ben a második fordulóban választották meg 56 százalékos támogatottsággal. Első hivatali idejében nagy népszerűségnek örvendett, mégis komolyan meg kellett küzdenie az újraválasztásáért. 2014 októberében szintén a második fordulóban nyerte el az elnökséget. A Forbes listáján 2013-ban a világ második, 2014-ben a negyedik, 2015-ben a hetedik legbefolyásosabb nőjeként jegyezték – idén már fel sem került a listára. Újraválasztása után egy évvel otthoni támogatottsága már mélypontra süllyedt, februárban 19 százalék, júliusban már csupán 9 százalék támogatta. 2015-ben nagy tüntetések robbantak ki, Rousseff kormányzatát tették felelőssé a gazdasági bajokért. Koalíciós partnerei szembefordultak vele, idén áprilisban a brazil alsóház megszavazta, hogy induljon meg ellene az alkotmányos vádemelési eljárás. Májusban a szenátus is rábólintott az impeachmentre. Rousseffet fél évre felfüggesztették hivatalából, amíg lefolytatják ellene a pert. Rousseffet nem korrupcióval vádolják, hanem azzal, hogy megszépítette a költségvetési adatokat a választási kampányban.

Hivatalban lévő női köztársasági elnökök
Daila Grybauskaite (litván elnök, 2009. július 12.)
Sinometta Sommaruga (svájci elnök, 2010. november 1.)
Dilma Rousseff (brazil elnök, 2011. január 1.)
Pak Gun Hje (dél-koreai elnök, 2013. február 25.)
Michelle Bachelet (chilei elnök, 2014. március 11.)
Marie Louise Coleirő Preca (máltai elnök, 2014. április 4.)
Kolinda Grabar-Kitarovic (horvát elnök, 2015. február 19.)
Ameenah Gurib (mauritiusi elnök, 2015. június 5.)
Bidhya Devi Bhandari (nepáli elnök, 2015. október 29.)


Lesz Magyarországnak női vezetője?

A jelenlegi hazai viszonyok alapján ítélve Magyarországon a közeljövőben vélhetően nem lesz női politikai vezető. A 90-es évek végén, 2000-es évek elején volt ugyan egy felfelé ívelés, de ez a második Orbán-kormány hatalomra kerülésével megtört, a harmadikkal gyakorlatilag megsemmisült. Magyarországnak a nulla százalékos miniszteri aránnyal a világ utolsó nyolc országa között van, Pakisztán, Szaúd-Arábia, Szlovákia, Bosznia-Hercegovina, Tonga, Vanuatu és a Brunei Szultanátus mellett.

A rendszerváltás után az első női pártelnök az MDF-ből került ki, Dávid Ibolya hosszú időn át meghatározó személyisége volt pártjának és fontos tárcát, az igazságügyit vezethette. Az MSZP-nek is volt női elnöke, Lendvay Ildikó, Lampert Mónika belügyminiszter lehetett, az első magyar házelnököt is a szocialista párt adta. Szili Katalin a házelnökség mellett a párt államfőjelöltje is volt. Mára azonban az MSZP-ből is eltűntek a női vezetők, a közelgő kongresszuson sincs női jelölt, még alelnöki posztra sem.

A liberálisok sem jeleskedtek e téren, Horváth Ágnes egészségügyi miniszter volt az egyetlen SZDSZ-es tárcavezető.

Egyetlen párt, az LMP, amelynek női társelnöke van.

A Fidesznek sohasem volt női első vonalbeli vezetője, minisztere sem, a jelenlegi kabinetben már államtitkára sem. A legmagasabb beosztású női politikusa Pelczné Gáll Ildikó, alelnök.

A parlamentben 10,1 százalékos a nők aránya, ezzel Magyarország 113. helyen áll a 138-as listán.

Szerző