"Miniszterelnök Úr! Nem óhajtok Önnel kezet fogni! Ha megtenném, nem simogathatnám meg soha többé a gyermekeim arcát, feleségem kezét. El kellene tartanom magamtól örökre a kezem, mint Őze Lajos Az ötödik pecsét című film végén." Blaskó Péter 2008-as, de örök érvényű mondatainál még senki nem fejezte ki egyértelműbben, milyen érzés, ha az ember olyannal fog(na) kezet, akit - finoman szólva - nem kedvel. A színművész egyszerre öntötte szavakba Sólyom László köztársasági elnök és Szabad György egykori házelnök érzelmeit és persze a teljes magyar nép megvetését a miniszterelnök iránt, akit akkor Gyurcsány Ferencnek hívtak.
Sólyom és Szabad - két közjogi méltóság - hozták ugyanis divatba azt az unikális magyar protokoll-szabályt, hogy kitüntetés átadásakor nem nyújtunk kezet a díjazottnak, vagy fordítva: díjazottként elkerüljük a kitüntetést átadó kézfogását. Sólyom az általa kitüntetett Fekete Jánosnak nem nyújtott kezet, Szabad pedig nem kért az őt kitüntető Gyurcsány parolájából. Pedig jócskán Őszöd előtt voltunk: 2006. március 15-én vezette be azóta hagyománnyá vált gesztusát a két egykori rendszerváltó politikus. Blaskó már egy tradíciót folytatott, amikor a fenti sorokkal elutasította a Kossuth-díjat, s többek között Tersztyánszkyné Vasadi Éva alkotmánybírót és Pintér Károlynét, a Pofosz Gulag-tagozatának elnökét követte. Tersztyánszkyné elmondása szerint nem politikai okokból - "szakmai-lelkiismereti oknak nevezném" - nem fogott kezet Gyurcsánnyal, míg a Pofosz-vezető az okokat magyarázva azt nyilatkozta az MTI-nek az akkori kormányfőről, hogy "nyolc és fél évet voltam a Szovjetunióban, ártatlanul elítélve, és ő szintén ugye azért ott tanult, meg ott nevelkedett jóformán, ott tanulta ki a szakmát".
Ők tehát Blaskóval ellentétben nem higiéniai okokból, hanem - mondjuk így - egészséges lelki életük megtartása, mentálhigiénéjük megőrzése miatt utasították el a kézfogást: rosszul érezték volna magukat, ha kezet ráznak. Blaskó viszont Semmelweis Ignác követőjeként attól tartott, hogy a kezére tapadt kormányfő megfertőzi feleségét, gyermekei arcát. Gyurcsány érintése ugyanis tudvalevőn gyilkol, ezért is lehetett ő az antikrisztus, a kézrátétellel gyógyító mester tökéletes antitézise. Mi sem bizonyította ezt jobban, hogy amikor már nem ő volt a miniszterelnök, a színművész mégis átvette a kitüntetést. 2011-ben ugyan Orbánnal, Kövérrel és Schmitt Pállal kellett ezért paroláznia, de azóta sem hallottunk arról, hogy kézsorvadásban szenvedne, netán családtagjai betegedtek volna meg. Úgy látszik, a doktori-hamisítás, a plagizálás nem fertőző, legalábbis Blaskóék esetében. Fertőző viszont az önkritika, a saját hibák beismerése, ezért ez kerülendő, helyette az önfény és a sikerpropaganda ajánlott.
Mindez arról a rövid jelenetsorról jutott eszembe, ami az Index jóvoltából terjed az interneten. A portál kamerája a keddi magyar-osztrák focimeccsen a magyar gólnál nem a pályát, hanem a stadion egyik VIP-páholyát mutatta. Azt ahol egymás mellett ült vagy állt a mostani magyar miniszterelnök, több minisztere - Balog Zoltán, Varga Mihály, Rogán Antal és felesége - és államtitkára, továbbá Csányi Sándor MLSZ-elnök, Orbán Győző, aki kisfiát kísérhette és néhány egyéb stb. Stieber góljánál - magyarázza már el valaki, hogy miért - mindannyian felugrottak, egymást lapogatták és valamiért gratuláltak is egymásnak, amit kézfogással fejeztek ki. A felvételen akkora a káosz, hogy nem látni pontosan, ki kivel parolázik, Orbán kezét persze mindenki keresi, de Varga Mihály például Orbán Győzőt köszönti ez alkalomból. Balog Zoltán sportért is felelős miniszter Orbán balján áll, majdnem orrba is veri örömében főnökét, aki kénytelen őt egy kissé arrébb tuszkolni. S ekkor jön a jelenet, ami minden videómegosztóra felkerült: Csányi jobbját nyújtja a kormányfő felé, amit Balog úgy értelmez, hogy a leggazdagabb magyar vele szeretne kezet fogni. Ám Csányi jobbja elkerüli az övét, Orbánnak ad kezet, az emberminiszter - akinek már lendül a karja - így kénytelen beérni Csányi Sándor jobb felkarjával, amit azért alaposan megszorongat. Ám erről Csányi és Orbán nem vesz tudomást.
Biztosan voltak már olyan helyzetben, hogy elcsúszott a kézfogásuk, és csak néhány ujjat tudtak nyújtani vagy épp ellenkezőleg, csak pár lanyha ujjat kaptak a várt erőteljes kézfogás helyett. Már ez is kellemetlen érzés, Balog még inkább feszenghetett kínjában, hogy levegőnek nézték. Vajon mitől tartott a nagyhatalmú bankvezér? Gondolom nem attól, hogy Balog megfertőzi, mint Gyurcsány Blaskót. És nyilván nem mentálhigiénéje megőrzése miatt kerülte a kézfogást, mondjuk azért, mert nem ért egyet a közoktatás államosításával. Ezt demonstrálhatta volna MLSZ-elnökként az emberminisztérium által osztott TAO-pénzek elutasításával is. Egész egyszerűen levegőnek nézte Balogot, ahogy Orbán is. Hiszen két ekkora ember mellett mindenki eltörpül...
A kézfogást, a másik embernek való tiszteletadás elvárható gesztusát, mint e példából látható, nem csak politikai - (mentál)higiéniás okokból - lehet elutasítani. Van úgy, hogy egyszerűen emberszámba sem veszik a jobbját nyújtót, jelen esetben egy szolgát. Aki pedig szinte minden morális és egyéb gátlását, sőt lassan önmagát is feladta a szolgálat érdekében. Ez tehát Balog jutalma. A felvilágosodás véget ért. Új tradíció van születőben.
