A demagógia nem Fidesz-monopólium

A megszellőztetett egészségügyi átszervezések irányával akár még egyet is tudna érteni Kincses Gyula, noha a volt szakállamtitkár azt tartaná valódi reformnak, ha át merné alakítani a hatalom a társadalombiztosítási rendszert és így abba lehet végre hagyni a hazudozást arról, hogy mindenkinek ingyen meg lehet adni mindenféle betegellátást. Szerinte ki kell mondani: nincs annyi pénz, hogy mindenkinek mindent, ráadásul bárhol meg lehessen adni, amit a tudomány kitalált az orvoslásban.

- Az egészségügyi kormányzat a lázas rendrakás látszatát igyekszik kelteni a bejelentett béremelésekkel, a budapesti fejlesztési tervekkel, a kancelláriák ötletével, egyebekkel. Hogy értékeli, reform van születőben?

- A Fidesz azzal nyerte meg a választást 2010-ben, hogy az egészségügy előző ciklusban elkezdett reformját leszavaztatta a néppel, egész társadalmi legitimációját az egészségügy rendbetételének ígéretével nyerte el. Ehhez képest eltelt hat év úgy, hogy az egészségügyben semmi nem történt. Sem a szerkezet, sem a működés nem változott, az egyetlen vezérelv az volt, hogy ne kelljen költeni rá. De most már ideje hozzákezdeni valami érdemihez, mert recseg-ropog a rendszer.

- Egyetért a kormány céljaival?

- Akár egyet is értenék velük, ha lehetne tudni, hogy mit akarnak. Vegyük az alapellátást, ahol csoportpraxisokat akarnak alakítani, vagy a kórházakat, ahol a szuperkórházakkal egy új struktúrát akarnak létrehozni: az irány jó, de semmit nem tudunk a részletekről.

- Az alapellátásban majd egy évvel a kerettörvény elfogadása után kezdték el felmérni, hogy mire is lenne alkalmas a jelenlegi infrastruktúra és személyi állomány. Ezért nem született meg egyetlen végrehajtási utasítás sem?

- Kihaló állatfajokat tanulmányozni nem sok értelme van. Az egy falu, egy orvos, egy ápoló modellt sajnos el kell felejteni, hiszen a háziorvosok 40 százaléka 60 év feletti, a kiürülő falusi praxisok pedig nem lesznek betöltve, akármit próbálnak tenni. Új modellt kell keresni.

- Nem is több orvosban, hanem több szakápolóban és más háttérszakemberben gondolkodnak.

- Ez is jó, de kevés. Nem elég, ha 5 háziorvos és egy diétás nővér összeáll, és ugyanazt csinálja, mint eddig. Az egész ellátórendszert kell átalakítani. Sok, ma szakrendelőkben nyújtott ellátást le lehet vinni az alapellátásba, a klasszikus kórházi feladatokból pedig sok mindennek át kell kerülnie a járóbeteg-ellátó központokba, az egynapos sebészetekre, nappali kórházakba. Mindehhez új tudású diplomás nővérekre lenne szükség, de a speciális szakápolók, dietetikusok, egészségfejlesztők, ellátásszervezők képzése meg se kezdődött, még a tervezésig sem jutottak el.

- A csoportpraxisok, praxisközösségek elindítása növelheti a legrosszabb helyzetű kistelepülések hátrányát?

- Első látásra igen, de a kérdés az, hogy mi a jobb: deklarálni, hogy csak térségi központokban lesz rendelés, vagy beletörődni, hogy egyáltalán nem lesz. Ha minden úgy marad, ahogy eddig, biztosan óriási területek lesznek ellátatlanok. Szerintem mindenkinek jobb, ha kisbuszok viszik körjáratban a betegeket a jól felszerelt körzetközpont rendelőjébe, mint ha hetente kétszer el lehet menni biciklivel helyben a helyettesítő orvos lepukkant rendelőjébe.

- Rácz Jenő volt szakminiszter terve egy mozgó szakorvosi csapat felállítására a legelmaradottabb térségekben megoldás lenne magasabb szinten is?

- Ki kell próbálni azt is. Biztos, hogy csak többféle modell egymás mellett élésében lehet gondolkodni, mert városban másra van szükség, mint az aprófalvas térségekben.

Kincses Gyula szerint el lehetne fogadtatni a társadalommal egy racionális reformot FOTÓ: VAJDA JÓZSEF

- Az egyelőre kancellári modellnek nevezett kórházbokrok létrehozása hozhat javulást az ellátásban?

- Fogalmam nincs, hiszen nem tudja senki, hogy mi lesz a dolguk, hatáskörük. Ha a spórolás a feladatuk, és majd Szegeden mondják meg, hogy Makón lehet-e öt méter varrófonalat venni, az nagy baj lesz. Ha térségi egészségügyi igazgatóságokat hoznak létre, ahol kapacitásokat tud átrendezni a kancellár, két orvoshiányos fül-orr-gége osztályt összerakhat egy működővé, és a beteg jobb ellátást kaphat, annak lenne értelme. Létre lehet hozni például minden térségben egy központi aneszteziológiai vagy patológiai szolgálatot, aminek a dolgozói ott látják el a munkájukat, ahol éppen kell. Ha én vagyok a munkáltató, megmondhatom a munkavégzés helyét. Az ellátás-szervezéssel kellene foglalkozni és nem azzal, hogy megnézi majd a beszerzéseket, meg ellenőrzi a számlákat.

- Korábban épp ön fogalmazta meg, hogy az ilyen típusú reformokhoz három dolog kell: szakmai koncepció, politikai akarat és társadalmi támogatottság. A politika hozzáállása még nagyon zavarosnak látszik. Lázár János kijelenti, hogy nem szűnhet meg kórház, miközben a kormány egy héttel korábban épp a Szent János és a Péterfy megszüntetéséről döntött.

- Szegény Lázárból kikényszerítették azt a mondatot, mert az újságírók tudják, hogy a kórházbezárástól minden politikus fél. De nem is kell ezt feltétlenül kimondaniuk: ha mondjuk az Egyesített Szent István, Szent László és Merényi közül becsukják a Merényit, majd elmagyarázza a Rogán Művek, hogy ez nem kórházbezárás, csak telephely optimalizálás. A Szent Jánost én is megszüntetném, mert nem lehet rosszul megközelíthető műemlék épületekben korszerű ellátást szervezni. Kérdés, hogy mit csinálnak majd a helyén, hisz sok hasonló értékes ingatlan pusztul már évek óta az OPNI egykori épületétől a Szabolcs utcai kórházig. Szerintem a lakosság tényleg jobban jár egy korszerű kórházi szerkezettel, amelyben vannak báziskórházak, amik az év minden napján 24 órában mindenféle beteget képesek fogadni és ellátni, működnek egyetemi klinikák a kutatások és az orvosképzés miatt, mellettük pedig vannak speciális szakkórházak, onkológiai vagy ortopéd sebészeti központok, és külön intézményben rehabilitáció és ápolás. De ezeket sokkal hatékonyabban kellene működtetni, a csak tervezett ellátást nyújtó szakkórházak egy részét például péntek délutántól hétfő reggelig nyugodtan be lehetne zárni. Biztos, hogy sokkal kevesebb kórház kellene, viszont a fővárosban is szükség lenne egynapos sebészetekre, nappali kórházakra.

- Nemrég azt írta, hogy akkor lenne ez valódi reform, ha az alapokhoz hozzá mernének nyúlni, vagyis a társadalombiztosítási rendszert át mernék alakítani. Mit kellene tenni?

- Ez lenne a reform feltétele. Abba kellene hagyni a hazudozást, hogy mindenkinek mindent meg tudunk adni teljesen ingyen. Most arról ne beszéljünk, hogy két és fél hónap múlva már tb sem lesz, de az biztos, hogy aki normális ellátást akar, az most is külön fizet.

- Ez a kormány felvállalná azt a társadalmi konfliktust, hogy kimondja: ti, szegények csak erre vagytok jogosultak, a gazdagok meg a pénzükért jobbat kaphatnak? Ez komoly politikai döntés lenne.

- Igen, bár az egészségügyben rengeteg olyan elem van, ami nem kényes politikailag. Ki lehetett mondani, hogy az esztétikai mellplasztika nem támogatott, de a daganatos mellműtét utáni helyreállító plasztika igen és ezt mindenki elfogadta. Sok hasonló kérdésben ki lehetne mondani, mi jár tb támogatással és mi nem. Az emberek elfogadnák, hogy ingyen szülést az épp ügyeletben lévő orvos vezet le, de ha valaki felfogad egy szülészorvost, azért legálisan fizethet. Ilyenekkel kellene elkezdeni. Hogy az azonos hatóanyagú gyógyszerek közül a drágát vagy az olcsót kell-e adni a betegnek, vagy milyen márkájú legyen a beépített protézis, ezt a finanszírozási protokoll tartalmazza, amiben sok kérdést lehetne szabályozni. Ki kellene mondani a szabályokat, a legáltalánosabbakat egy-két év alatt el is lehetne fogadtatni a társadalommal.