Karamarko a HDZ éléről is távozik

Nem élte túl a horvát kormányválságot Tomislav Karamarko, akinek oroszlánrésze van abban, hogy Zágrábban, szeptemberben előrehozott választást kell kiírni, miután alig fél év után megbukott Tihomir Oreskovic kormánya. 

Karamarkót egyre többen bírálták saját pártján, a Horvát Demokratikus Közösségen (HDZ) belül, így tegnap lemondott a pártelnöki tisztségről. „Úgy vélem, kötelességem, hogy bejelentsem azt, ami már két-három napja a levegőben lóg. Lemondok a HDZ elnöki tisztségéről. Felelősnek érzem magam a történtekért, s lehetővé teszem azt, hogy nyissunk az új lehetőségek felé. Meggyőződésem, hogy jót tettem a párttal az eltelt négy év folyamán, s büszke is vagyok erre” – fejtette ki.

Az utóbbi napokban már a jobboldali párt elnöksége is hátat fordított Karamarkónak. Az egész kormányválság abból indult ki, hogy feleségét lobbitevékenységgel vádolták a Mol-Ina ügyben, ezért Bozo Petrov, a koalíciós partner Híd elnöke Karamarko lemondását követelte a kormányfő-helyettesi tisztségről. Ha akkor visszalép, akkor talán még megmenthető lett volna a koalíció. Így azonban nemcsak a kormány omlott össze, hanem pártelnöki tisztségét is elvesztette.

Többen is bejelentették, pályáznak Karamarko posztjára, ám még nem dőlt el a választás lebonyolításának módja. Az egyik lehetőség az, hogy a HDZ küldöttei választják meg a teljes elnökséget és az elnököt, a másik, hogy minden tag voksol. Távozását követően ideiglenesen helyettese, Milijan Brkic vette át a párt irányítását.

A HDZ válsága nem jött túl jól a pártnak, hiszen a tömörülésnek épp a választási kampány közepette kellene új vezetőt találnia. Az egyik legesélyesebb jelöltnek Andrej Plenkovicot tartják, aki jelenleg a HDZ európai parlamenti képviselője. Előzőleg, 2011-2013 között a horvát törvényhozás tagja volt.

Szerző

Kiürült Trump kasszája

Publikálás dátuma
2016.06.22. 07:33
Nagygyűlés Phoenixben, erre is volt jegye a Las Vegas-i támadónak FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/RALPH FRESO
Donald Trump életére tört egy 19 éves brit fiatalember, aki ellen hétfőn vádat emeltek Las Vegasban. A várható republikánus elnökjelölt nem volt veszélyben. A milliárdosnak nem emiatt fájhat a feje, hanem amiatt, hogyan tudja ősztől felvenni a versenyt Hillary Clintonnal.

Káosz uralkodik továbbra is a Trump-kampányban, a 70. évét nemrégiben betöltött milliárdos menesztette kampányfőnökét, Corey Lewandowskit. A kampányfőnök rendszeresen összeütközésbe került a sajtóval, egy ízben perbe is fogták, mert erőszakosan távolított el egy újságírónőt Trump közeléből. Úgy tudni, lánya, Ivanka követelésére vált meg a milliárdos kampányfőnökétől, akit hétfőn őrök kísértek ki a New York-i Trump-toronyból. Trump bízott Lewandowskiban, aki azonban összekülönbözött Ivanka férjével, Jared Kushnerrel, aki a kampány egyik legfontosabb „szürke eminenciása”.

A provokatív kijelentéseivel botrányokat kavaró milliárdos már többször fogadkozott, hogy rendezi a sorokat, s igyekszik jövendő elnökhöz méltóan viselkedni, de nem tud kibújni a bőréből. A floridai terrortámadásra a muszlimok elleni kirohanásai megismétlésével reagált, s azt is kijelentette, ha lett volna fegyver a szórakozóknál az orlandói melegklubban, akkor lelőhették volna a támadót, aki a rendőrségi segélyvonalon azt állította, az Iszlám Állam nevében mészárolt le 49 embert.

A Republikánus Pártban továbbra is forrnak az indulatok, szervezkednek, komolyan vizsgálják a lehetőségét, hogy a július 18-21. közötti clevelandi elnökjelölő konvención hogyan tudnák lecserélni Donald Trumpot. Ezt még Paul Ryan házelnök sem cáfolta, aki ugyanakkor már többször is kijelentette, nem vállalná az elnökjelöltséget. Egyelőre nem világos, kit állíthatnának Trump helyére. A milliárdos 16 elnökaspiránst győzött le az előválasztások során, s a jelöltséghez szükséges 1237-nél jóval több, 1542 küldött támogatását szerezte meg.

Trump a felmérések szerint jócskán hátrányba került Hillary Clintonnal szemben. A volt külügyminiszter a RealClearPolitics honlap több közvélemény-kutatás átlagolt adatai szerint országosan 45 százalékon áll, míg Trumpra 39 százalék voksolna. A milliárdos elutasítottsága egy friss CBS News/New York Times-felmérés szerint 57 százalékos, igaz, Clintont is negatívan ítéli meg 52 százalék. Korábbi elnökválasztásokkal összevetve mindkettő rekordnak számít.

Lemaradt a milliárdos a kampánytámogatások gyűjtésében is. A Clinton-kampány májusban 28 millió dollár adományt kapott, s 42 millió dollár készpénzzel rendelkezett, Trumpnak viszont csupán 1,3 millió állt rendelkezésére június elején. Minden korábbi republikánus elnökjelöltnél rosszabb pozícióból indul a USA Today című lap szerint, a milliárdos eddig összesen 64,6 millió dollárt gyűjtött, ebből 45,7 milliót saját magának adott kölcsönt. Trump ismertsége és botrányai miatt rengeteg ingyen médiafigyelmet „vív ki” magának, de a kampány második szakaszában ez már kevés lehet. 2012-ben a republikánus elnökjelölt, Mitt Romney 120,6 millió dollárt gyűjtött hasonló időszakban. A konzervatív adományozók azonban kétszer is meggondolják, hogy Trump kampányába fektessenek be.

 Brit férfi tört a milliárdos életére
Michael Steven Sanford szombaton egy Las Vegas-i kampánygyűlésen el akarta venni a Trump védelmét ellátó rendőr szolgálati fegyverét, hogy a milliárdosra lőjön, de nem járt sikerrel. Az FBI nyomozóinak azt mondta, azért autózott Arizonából Nevadába, hogy megölje a valószínű republikánus elnökjelöltet. Las Vegasban egy lőtéren gyakorolt, életében először sütött el fegyvert, 20 lövést adott le egy 9 mm-es Glock pisztollyal. Már egy éve készült a gyilkosságra.
Sanford ellen hétfőn emeltek vádat, George Foley szövetségi bíró a társadalomra különösen veszélyes személynek minősítette a támadót, aki óvadék ellenében sem bocsátható szabadon, mivel szökésétől lehet tartani. Kirendelt védője szerint Sanford nem elmebeteg, de autizmust diagnosztizáltak nála, korábban öngyilkosságot kísérelt meg. Másfél éve érkezett az Egyesült Államokba, lejárt a vízuma, nem volt állása, az autójában élt.

Szerző

Brit referendum: ugrás a sötétbe?

Publikálás dátuma
2016.06.22. 07:32
Összehozta a gyász a kormányfőt és az ellenzék vezérét. A Brexit ügyében egy oldalon állnak FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CHRISTO
Történelmi döntés előtt áll Nagy-Britannia: június 23-án népszavazáson foglalnak állást a brit választók arról, kilépjen-e az Egyesült Királyság az Európai Unióból vagy maradjon az EU-tagja. A döntés nem csupán a 63 milliós szigetország életében hozna mélyreható és kiszámíthatatlan változásokat, hanem az egész nemzetközi politikai rendszert, s magát az uniót is alapjaiban rengethetné meg. A felmérések szoros versenyt jeleznek, s hagyományosan nem igazán megbízhatóak.

Cameron kormányfő eredetileg a konzervatív győzelem bebiztosítására, a tory párt harcias, EU-ellenes jobbszárnyának lecsillapítása reményében ígérte be az EU-népszavazást, mondván, ideje egyszer és mindenkorra véget vetni a bizonytalanságnak. Azóta azonban rádöbbenhetett, hogy súlyosan elszámította magát, amikor kockáztatott, hiszen minden korábbinál nagyobb bizonytalanságot idézett elő, az „ugrás a sötétbe”, a kilépés kézzelfogható veszéllyé vált.

Igaz, a brit társadalom voltaképp az EU-csatlakozás óta ambivalens, gyanakvással tekint az integrációra, ragaszkodik kivételezett státuszához, nem kevésbe saját fizetőeszközéhez, a fonthoz. A pártok is megosztottak, bár a frontvonalak e kérdésben nem a párthovatartozás mentén húzódnak. Kenneth Clarke volt tory pénzügyminiszter mellesleg az Observernek azt nyilatkozta: ilyen nagy horderejű ügyben eleve nem is lett volna szabad népszavazást kiírni.

Kilépni sem könnyű
Járatlan úton indulna el Nagy-Britannia, ha a választók akaratából kezdeményezné a kilépést az Európai Unióból. Eddig még egyetlen tagállam sem tartott népszavazást a kilépésről. A Lisszaboni Szerződés elvileg tartalmaz egy kilépési klauzulát, azt a bizonyos 50. cikkelyt, amelyet csak végszükség esetére vettek be a szövegbe.
Ennek értelmében a távozni akaró tagállamnak értesíteni kell az Európai Tanácsot kilépési szándékáról, s tárgyalások kezdődnének el egy kilépési szerződésről. Az EU szerződései két év elteltével nem lennének érvényesek az adott államra, ha addig nem sikerül megállapodni a kilépés feltételiről, akkor mindkét oldal kezdeményezheti a határidő kiterjesztését.
Az Európai Tanácsban minősített többséggel kell jóváhagyni, s az Európai Parlamentnek is rá kell bólintania. Ha az adott állam mégis újra csatlakozni akarna, a többi jelentkezőével azonos feltételek mellett térhetne vissza. Valamennyi tagállammal külön-külön is tárgyalásokat kell folytatni, s azoknak is egyenként ratifikálniuk kell a kilépési szerződést.

A brit kormányfő ugyan mentőövet kapott az EU-tól, de a brit közvélemény szkeptikusan tekint az év elején kialkudott garanciákra. Cameron jól tudja, ha elbukja a népszavazást, a referendum másnapján, talán órákkal a végeredmény közzététele után be kell nyújtania lemondását. De még ha többséget kap is a „Remain”, a bennmaradást pártolók tábora, a Cameron-kormány akkor is végtelenül ingataggá válhat, s a súlyos bizalmi válságon nehéz lesz túljutnia –, ha egyáltalán. Tanácstalan az EU is, a brit kilépéssel hatalmas lyuk keletkezne az uniós büdzsében, s az égvilágon mindent újra kellene tárgyalni. Az uniós vezetők bevallják, hogy e téren nincs épkézláb B-tervük. Hírek szerint különösen aggódik Szlovákia, a következő fél évben ugyanis Pozsony tölti be a soros elnökséget, s még tervezni sem mernek, hiszen ha győz a Brexit, sok mással törődni aligha futja majd az erejükből.

Nagy többség az EGK mellett 1975-ben
Nem a mostani az első EU-népszavazás Nagy-Britanniában. A britek 1973-ban, Edward Heath konzervatív kormányfő miniszterelnöksége idején csatlakoztak az akkori Európai Gazdasági Közösséghez. A Munkáspárt 1974-es választási programjában megígérte, hogy ha kormányra kerül, népszavazást ír ki az integrációs tagságról, s 1975. június 5-én meg is tartották a referendumot.
A Harold Wilson vezette munkáspárti kabinet a tagság fenntartása mellett kampányolt, akárcsak az ellenzékbe kényszerült toryk, már Margaret Thatcher vezetésével. Néhány munkáspárti miniszter ugyan ellenvéleményt fogalmazott meg, de végül a választók 67 százaléka az EKG-tagság fenntartása mellett szavazott.

Megosztott a brit sajtó a referendum előtt

Az 1975-ös EU-népszavazáson valamennyi brit lap az akkori Európai Gazdasági Közösséghez való tartozás mellett foglalt állást, a csütörtöki referendum előtt ugyanakkor a brit sajtó jóval megosztottabb.

A legnagyobb példányszámú, 1,7 milliós bulvárlap, a The Sun egyértelműen a Brexit mellett tette le a voksot. „Az Európai Unión kívül gazdagabbak lehetünk, biztonságosabban élhetünk, s végre magunk alakíthatjuk sorsunkat. Ha maradunk, Nagy-Britanniát néhány éven belül bekebelezi egy megállíthatatlanul terjeszkedő, német dominanciájú föderális állam” – írta a Sun.

A brit politikai és pénzügyi eli lapjának tartott The Times az EU-tagság fenntartása mellett állt ki egészoldalas állásfoglalásában, míg a Sunday Times a kilépést támogatta. „Az Egyesült Királyság jól járt az uniós tagsággal. Azóta, hogy 43 éve csatlakozott az akkori Európai Gazdasági Közösséghez, az egy főre jutó hazai össztermék (GDP) 103 százalékkal nőtt, gyorsabban, mint Francia- és Németországban vagy az Egyesült Államokban, és több mint kétszer olyan gyorsan, mint az első világháború előtti birodalmi időszak csúcspontján – írta a Times.

A konzervatív Daily Telegraph vezércikkében a múlt és a jövő közötti választásként állította be a csütörtöki EU-népszavazást, szerintük a kilépés mellett kampányolók ambiciózus, míg a maradást szorgalmazók pesszimista jövőképet vázoltak fel. „A brit törvények 50 százalékát, a rendeletek 70 százalékát Brüsszelben alkotják meg, így az EU hatalma messze meghaladja a brit kormányét” – írja egyik fő érvként a lap. „Az EU-n kívüli világban Nagy-Britannia végre újra globális játékos lehet” – hangsúlyozzák.

A brit pénzügyi körök két véleményformáló orgánuma, a The Economist hetilap és a Financial Times napilap határozottan és egyértelműen a bennmaradás mellett állt ki. „Az elmúlt években sokszor bíráltuk az EU-t. Nem tökéletes, néha őrjítő klub ez. De sokkal jobb, mint az alternatíva. Hiszünk benne, hogy szörnyű hiba lenne a kilépés. Gyengítené Európát és gyengítené Nagy-Britanniát” – írta az Economist. Az FT vezércikkében figyelmeztetett: „A kilépésért súlyos gazdasági árat fizet Nagy-Britannia. Visszavonhatatlan lesz a brit döntés, súlyos csapás az 1945 utáni liberális gazdasági világrendre.” A bennmaradás pártján áll a Guardian és az Observer vasárnapi lap.

A Daily Mail és a Daily Express a Brexit mellett, a Mail on Sunday, a Daily Mirror az EU-tagság fenntartása mellett foglalt állást.

Szerző