Dömsödön tanárok alázták meg a kisdiákokat, hogy kiderítsék, melyikük piszkította össze a lánymosdót – tudósít lapunk is a botrányos esetről. Valaki ugyanis az illemhely mellé piszkított. A bűzös cselekmény felderítésére pedagógusokból és a takarítónőből összeállt egy „bizottság”, a 2. és 3. osztályos lányokat sorba állították az udvaron. Ezután egy teremben a komisszió mindenkinek megvizitálta a pucér popsiját.
Ha agyonütnek, sem tudnám kitalálni, ebből hogy véltek rájönni a „tettes” személyére. Ha a suliban nincs vécépapír, akkor – tisztesség ne essék szólván – akár minden gyerek popsija kakás lehetett, ha meg van, akkor egyiké sem.
De a Klik végre testhezálló feladatot érzett ki az ügyből. A takarítónőt menesztették, a tanárok megrovást kaptak. A pedagógusokat a nyár folyamán érzékenyítő tréningre küldik, ahol felfrissíthetik „a gyermekvédelemmel, gyermeki jogok gyakorlásával kapcsolatos ismereteiket”. Ami történt, túl azon, hogy bornírt, és ijesztő, büntetőjogi kategóriákat is simán feszeget. (Nemrég a Duna túloldaláról egy másik iskolai „kakiügy” borzolta a kedélyeket.)
Egyetlen dolgot nem értek: most, amikor a közoktatás, a pedagógusok, a diákok helyzetének javításán – elég széles támogatással - ügyködnek az érdekképviseletek, tüntetnek, sztrájkolnak, egy-egy ilyen esetben hol vannak? Miért hagyják, hogy egy ilyen botrányt ellenfeleik akár a pedagógus-társadalomra is ráégethessenek? Miért nem kiáltják: akadnak ilyenek is, de tettüket elítéljük? Miért hallgatnak, mint bűnjel a kövön?
