A kegyenc bukása

Elkaptunk egy levelet. Egy digitalizálásban járatos szakember írta a hanghordozók világában kevésbé jártas barátjának: "Kazettáról digitalizálva, bőven elég a 128-as MP3 is, annál jobb minőséget úgysem lehet várni. Ami még gond lehet, hogy a magnók sokszor erősített jelet adnak a jack-kimeneten, meg alapból van egy alapzajuk, sőt torzítanak is. Ha nagyon sok kazit kell digizned, vagy nem csak átmenetileg szeretnéd, és fontos a minőség, akkor érdemes beruházni egy magnódeck-be."

Hogy jön ez ide? Úgy gondolom, Spéder Zoltánnak aligha volt szüksége efféle gyorstalpalókra. Ugyanis az elmúlt napokban megszámlálhatatlan helyen és módon elmarasztalt bankárt és médiavállalkozót új oldaláról ismerhette meg az érdeklődő közvélemény. Az üzletember - a hírek szerint - hangfelvételeket tartalmazó adathordozókat készített, amelyet - vélhetően a villájában - az éber házkutatást végzők megtaláltak, s magukhoz vettek. Akadhat közöttük Orbán Viktor kormányfővel, Rogán Antal kabinetminiszterrel folytatott csevej. S aligha maradhatott ki a sorból a hűséges barát, aki Spéder Zoltánról elmondta, hogy minden támadást ki akar védeni, túl fog élni. Az a barát aki kitart mellette a rosszban is. Természetesen Lázár János kancelláriaminiszterről van szó.

A nagyvállalkozóról korábban úgy hittük, hogy a kormányfő egyik kegyeltje, kedvezményezettje, a hatalom belső köreinek kedvelt alakja. Most már tudjuk, emellett gyanakvó ember is, aki fontosnak hitt beszélgetéseit titokban rögzíti. A kérdés csak az mi okból? Önvédelmi bizonyítékok gyanánt? Az ellenérdekű felek bemószerolására? Féltve őrzött titkok tudójaként, ha úgy hozza a sors, zsarolásra alkalmasként?

A válasz tán sohasem derül ki. Abban azonban biztosak lehetünk, óvatos embernek hitte magát, vagy csak olyannak, aki ismeri ezt a világot. Mármint azt a világot, ahol ez a fajta "óvatosság" indokolt.

Szerző
Bonta Miklós

Phenjan megint ráijesztett Japánra

Észak-Korea ismét ballisztikus rakétát lőtt ki, ezzel Phenjan sokadszorra is megsértette az ENSZ határozatát. Az AP és a Reuters egybehangzó közlése szerint Észak-Korea közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta kilövésével kísérletezett, ám ez a próbálkozása is kudarcba fulladt.

Japánt azonban komoly aggodalommal töltötte el, hogy a lövedék Honsu szigete felé félúton hullott a tengerbe, s elérte az ezer méteres magasságot. Szakértők szerint ez azt jelzi, hogy az ország előrelépést ért el ballisztikus rakétaprogramjában, ami nemcsak a térség, hanem az egész világ stabilitása szempontjából meglehetősen rossz hír.

A gyakori, nem túl sikeres kísérletek arra is utalhatnak, hogy Phenjannak nincs meg a kellő szoftveres háttere a ballisztikus rakétakísérlet fejlesztésére. „Egyszerűbb újabb és újabb rakétákat kilőniük, mint számítógépes szimulációt végezni” – mondta el a Reutersnek Jonathan McDowell amerikai szakértő.

Kim Dzsong Un rezsimje áprilisban és májusban már több kísérletet hajtott végre Muszudan típusú rakétával. Ezúttal is ugyanerről a típusról lehetett szó. A ballisztikus rakéta hatótávolsága 3500 kilométer, így elvileg elérhetővé válnának vele az Egyesült Államok ázsiai és csendes-óceáni támaszpontjai.

A japán kormányzat élesen elítélte az újabb kilövéseket. A közlemény figyelmeztet arra, hogy Phenjan ezzel ismételten megsértette az ENSZ Biztonsági Tanácsának márciusi rezolúcióját. Idén tovább nőtt a feszültség a Koreai-félszigeten. Észak-Korea januárban negyedik nukleáris robbantását hajtotta végre 2006 óta. Állítása szerint termonukleáris bombával hajtott végre tesztet, szakértők azonban kételkednek ebben.

Szerző

NATO-beltenger lesz a Fekete-tenger?

Publikálás dátuma
2016.06.23. 07:32
Steinmeier szerint nincs szükség a NATO „kardcsörtetésére” Oroszország ellen FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MATEJ DIVIZNA
Elbukni látszik Bukarest azon kezdeményezése, hogy a török, bolgár és román haditengerészet közösen gyakorlatozzon a NATO égisze alatt a Fekete-tengeren. A román sajtó azt találgatja, vajon Moszkva keze ért el Szófiáig? A közelgő varsói NATO-csúcs előtt nemcsak a hadgyakorlatok szaporodnak, hanem az észak-atlanti szövetségen belüli feszültségek is a NATO-Oroszország viszony kiéleződése miatt.

A július 8-9-én sorra kerülő varsói NATO-csúcstalálkozót nemcsak hangos amerikai-orosz vagy NATO-Oroszország szóváltás előzi meg, hanem eléggé rendhagyónak mondható módon a NATO táboron belüli feszültségek is.

Már a helyszín kiválasztása is üzenetértékkel bírt. Varsót 2014 szeptemberében, a walesi NATO közgyűlésen jelölték ki a következő csúcstalálkozó színhelyéül. Elemezők szerint ezzel az észak-atlanti szövetség tagországai szimbolikus üzenetet küldtek Oroszországnak, jelezték, nem hagyják magukra az orosz fenyegetéssel egyre élénkebben szembesülő „keleti végek”-et.

Hogy mennyire valós ez a fenyegetettség, arról viszont a NATO-n belüli vélemények is már egyre inkább megoszlanak, de tény, hogy a Krím elcsatolása valamint a kelet-ukrajnai válság következtében ezt igencsak valósnak élik meg a balti államok, Lengyelország illetve Románia. Ezek a tagállamok úgy érzik, nagymértékben megromlott biztonságpolitikai helyzetük, ezért sürgetnek egyre erősebb NATO-védelmi garanciákat, állandó jelenlétet területükön.

Egyelőre úgy tűnik - bár a belső feszültségek miatt már nem annyira biztos -, előbb-utóbb lesz állandó NATO kontingens Lengyelországban és a balti államokban, létrejön egy 4000 fős amerikai-brit-német állandó NATO haderő, amely a Balti-tenger nemzetközi vizein járőröző flotta mellett biztosítaná a keleti határok védelmét. Erről már született döntés, de Varsóban még jóvá kell azt hagynia a tagországok állam- és/vagy kormányfőinek, ami a belső viták folytán már biztosan nem lesz automatikus.

A NATO-nak reagálnia kell a biztonsági környezet és tagállamai biztonságérzetének megváltozására, s ezt valamilyen módon meg is teszi majd Varsóban, hiszen ez lesz a tanácskozás központi kérdése. Ugyanakkor a NATO-orosz viszony rendezése is prioritás, hiszen mind a biztonság, mind a biztonságérzet ennek a függvénye. Minden NATO döntésre és lépésre azonnali válasz születik Moszkvában, a 4000 fős északi NATO kontingens hírére is orosz hadseregbővítés volt a válasz.

Az orosz vélt vagy valós veszély által nem közvetlenül érintett európai országokban viszont sokasodnak az aggályok és a bíráló hangok, sőt az Amerikai Egyesült Államokban is, arra hivatkozva, hogy minden ilyen döntés a fegyverkezés potenciális eszkalálódásához vezet. Mint ahogy az sem aratott osztatlan sikert, hogy Varsóba meghívást kapott Ukrajna és Grúzia is, hiszen e két ország NATO aspirációi „irritálják” leginkább a moszkvai vezetést.

Németországban egyenesen koalíciós feszültséget okozott. Frank-Walter Steinmeier szociáldemokrata külügyminiszter, akit, mint a napokban kiderült, a németek többsége az ország következő államfőjének szeretne, nyugat-európai kormányzati körökben igencsak szokatlan hevességgel bírálta a NATO „kardcsörtető” politikáját. A Bild című német napilapnak múlt héten adott interjújában a német diplomácia vezetője úgy fogalmazott, holmi „jelképes harckocsiparádé” a szövetség keleti határán nem szilárdítja meg a biztonságot.

Ehelyett sokkal célravezetőbb lenne ha Oroszországot egyre inkább bevonnák a „felelősségmegosztás partnerségébe”, a fegyverzet-ellenőrzés és a közel-keleti rendezés terén vagy abban a kérdésben, hogy miként lehet továbbra is távol tartani Iránt atomarzenáljának fejlesztésétől, vélekedett a német diplomata, aki a sokasodó térségbeli nagyszabású NATO hadgyakorlatokat (jelen esetben a 24 ország részvételével zajló, amúgy kétévente sorra kerülő lengyelországi Anaconda 16-ot) nevezte harckocsiparádénak.

Nemcsak Németországban szült belpolitikai vihart a NATO-orosz viszony, múlt héten egészen komoly román-bolgár diplomáciai feszültséget is eredményezett. Románia azon országok közé tartozik, amelyek úgy érzik, közvetlen orosz fenyegetettségnek vannak kitéve. Egyben azon országok egyike is, amelyben a katonai szövetség az utóbbi időben növelte jelenlétét. A dél-romániai Deveseluba telepített amerikai rakétavédelmi pajzs kapcsán Bukarest Washington stratégiai partnere lett, kiemelt amerikai figyelmet, támogatást és katonai jelenlétet élvez, aminek következtében a moszkvai kritikák és verbális fenyegetések egyik kiemelt célpontjává is vált.

Románia saját előterjesztéssel készül a varsói csúcsra, többnemzetiségű erő létrehozását kezdeményezi a Fekete-tengeren. Bukarest álláspontja szerint a NATO-nak meg kell erősítenie önvédelmi képességét a keleti szárnyon, s ehhez nem elég a tervezett északi gyorsreagálású erő. A román terv nem hadiflottát, hanem "megerősített együttműködést" irányozna elő a Fekete tenger melletti NATO-tagországok között, amelyek hadgyakorlataihoz időnként olyan NATO-partnerországok hadihajói is csatlakozhatnak, mint Ukrajna vagy Grúzia.

Abban nem gondolkodhatnak a fekete-tengeri NATO-tagállamok, hogy állandó NATO-flottát hozzanak létre, az északi-államokban tervezett állandó haderőhöz hasonló „garanciát”, mert a Boszporuszról szóló, máig hatályos 1936-os montreaux-i egyezmény megtiltja, hogy a saját partszakasszal nem rendelkező országok 21 napnál hosszabb ideig hadihajókat állomásoztassanak a Fekete-tengeren. Oroszország közelsége, a szevasztopoli orosz flotta nem megnyugtató Románia számára, erre keresne megoldást a bukaresti tervezet, amihez múlt héten Klaus Johannis államfői bulgáriai látogatása során megpróbált előzetes szófiai jóváhagyást szerezni. A 2014 decemberében látványos Facebook forradalom segítségével megválasztott államfő mindeddig sem külpolitikai sem belpolitikai téren nem jeleskedett, s első nagy próbálkozása is kudarcba fulladt.

Johannis a bolgár fővárosban is felvetette, hogy a török, bolgár, román haditengerészet közösen gyakorlatozzon a Fekete-tengeren a NATO égisze alatt. Ezt a "Fekete-tengeri kezdeményezéséről" elnevezésű tervet a román államfő a varsói csúcson is előterjeszti. A szófiai kudarc azonban nem jó előjel, főképp azért, mert a bolgár álláspont menet közben változott meg. Roszen Plevneliev bolgár elnök kezdetben, a Johannis vizit első napján, szerdán még sajtótájékoztatón nyíltan támogatta a román tervet, majd másnap már a Bojko Boriszov miniszterelnökkel közösen tartott sajtótájékoztatón azt jelentette be, hogy Bulgária nem fog semmi olyan fekete-tengeri NATO-flottához csatlakozni, amelynek az orosz fegyveres erők elrettentése lenne a célja.

Hogy pontosan minek is tudható be a bolgárok váratlan álláspont változása, nem tudni, de vélhetően nem tévednek sokat azok a román elemzők és politikusok, akik úgy vélik, hogy ha nem is direkt moszkvai nyomásra, mindenképpen az orosz tiltakozásra vezethető vissza. Az orosz külügyminisztérium ugyanis a múlt szerdai Johannis bejelentést követően azonnal tiltakozott, jelezvén, hogy Moszkva álláspontja szerint „a Fekete-tenger nem a NATO-é, és ha állandó haditengerészeti erőt akar oda telepíteni, az destabilizálja a térséget”. Az orosz állásfoglalás azt is kiemelte, hogy egy ilyen döntés ”nem javítana” a NATO és Oroszország viszonyán.

Hogy sikerül-e érvényt szerezni a baltikumi, a lengyel és román törekvéseknek az attól is függ, hogy a varsói csúcsig a terebélyesedő belső vitában a kompromisszumot kereső, Moszkvai felé inkább nyitást szorgalmazók vagy az elrettentés politikáját sürgetők tábora kerekedik felül.

Vlagyimir Putyin az orosz duma tegnapi, utolsó ülésén (szeptember 18-án lesznek választások) elhangzott beszédében azt mondta, Oroszország "kénytelen válaszintézkedéseket foganatosítani, mivel a NATO "fokozza agresszív retorikáját és agresszív lépéseit az orosz határ közelében".

Szerző