Normálisan politizáló MSZP-re van kereslet

Ketten is bejelentkeztek az MSZP országos választmányi elnöki posztjára. Botka László szegedi polgármesterrel, a testület vezetőjével a szombati kongresszuson Hiller István, az Országgyűlés szocialista alelnöke mérkőzik meg a tisztségért. Mind a ketten ismert politikusok és egyformán hisznek abban, hogy reális esély van a kormányváltásra. A jelenlegi elnök és kihívója viszont más és más szerepet szán a párt parlamentjének.

Hiller István FOTÓ: Népszava

- Nem eleve vesztes vállalkozás Botka László kihívójának lenni?

- H. I.: -Felnézek Botka Lacira, aminek két oka van. Egyrészt, mert nagyon sikeres és népszerű polgármestere Szeged városának, másrészt olyan magasra nőtt, hogy nem is tudnék mást tenni, mint felnézni rá.

- Korábban már kacérkodott azzal, hogy éppen a szegedi polgármesterrel szemben elindul a választmányi elnöki tisztségért. Akkor visszalépett, most nem fogja ezt megtenni?

- Nem. Két éve valóban megpályáztam az országos választmányi elnöki posztot, hasonló akarattal, elképzelésekkel tettem, mint most. Hosszú távú stratégiát megvalósító, műhelymunkát végző testületet kívántam létrehozni. Akkor azonban sok barátom arra kért, ne legyen Botka-Hiller párharc. Három hónappal azután voltam, hogy saját körzetemben harmadszor nyertem egyéni parlamenti mandátumot, Botka Laci viszont éppen az önkormányzati választás előtt állt. Ezért akkor visszaléptem, ám elmondtam, hogy csak ez az oka a döntésemnek. Ezt most nem fogom megtenni, sőt szívesen mérkőzöm a pozícióért, megyek előre.

- A barátai most nem kérték, hogy ne induljon?

- Sokan kerestek, s arra kértek, nehogy visszalépjek, sőt. Jó néhányuk szerint már két éve sem kellett volna ezt tennem, lehet, hogy akkor nem itt tartanánk. Persze, jöttek ilyen-olyan ajánlatok, ezeket köszönettel visszautasítottam.

- Önnek miről szól az MSZP-sztori? Milyen a jelen és hogyan képzeli el a jövőt?

- Állító mondatokra, önálló karakterű pártra van szükség. A sikerhez elengedhetetlen, hogy mi legyünk a viszonyítási pont és nem az a lényeg, mi hogyan viszonyulunk más pártokhoz, azok elképzeléseihez. Ehhez hosszú távú stratégiára, másfajta gondolkodásra van szükség. Korábban volt ilyen stratégiánk, 2016-ban pedig még időben vagyunk ahhoz, hogy megfogalmazzuk és közzé is tegyük, hogyan vélekednek a szocialisták Magyarországról, Európáról, a világról. Sokkal többen választanának egy demokratikus baloldali pártot, mint amennyi a mostani eredményünk, sokkal többen akarnak más országot kínáló pártot, mert sokkal többen akarnak egy másféle országot, mint a mai, így van kereslet, van potenciális bázisa egy normálisan politizáló MSZP-nek. Éles kritika, pragmatikus cselekvés, jól megválasztott taktika minden sikerre törő párt számára elengedhetetlen, de igenis szükség van hosszú távú elképzelések, koherens jövőkép felvázolására, mert ha ez nincs, az szellemi igénytelenséget, gondolattalanságot, az intellektuális háttér leépülését hozza, annak eredménye meg a bizonytalanság, a célnélküliség, a "vagyunk, de minek" érzése. És bármilyen furcsa, ezt a választó pontosan érzi.

- Választmányi elnöki pályázatában azt írja, nem azért választják ma az emberek a Fideszt, mert annyira szeretik, vagy mert félnek tőle, hanem mert nem látnak mást. Saját pártjában elfogadják ezt az érvelést?

- Szeretném, ha szembesülnénk ezzel. A magyar politikai élet jelenleg olyan, mint az az étterem, ahol csak egyetlen menü van. Szereted, nem szereted, nincsen más. Tény, hogy ezt egyre kevesebben szeretik, fogadják el, ám a választási lehetőség csupán annyi, vagy kéred ezt a menüt, vagy nem eszel. Több, mint fél évtizede van így és már roppant unalmas. Szeretném, ha új étlapot tudnánk nyújtani, mert ha megmaradunk a dühnél, ha egyszerűen azt akarjuk, hogy Orbán Viktorék menjenek már a hatalomból, nem fogunk eredménnyel járni. Már csak olyanok, hogy nem mennek. Ezért a kritika már kevés. Ezért figyelmeztetek arra, hogy a tagadó mondatok mellett állító mondatok is kellenek. Szembesülnünk kell a valósággal, hogy azután saját karaktert tudjunk kialakítani.

- Ilyesmiről évek óta beszélnek a szocialisták, mégsem sikerült megvalósítani.

- Itt az alkalom, hogy az ajánlatomat megvalósítsuk. Az új étlap elkészítése a választmány dolga, ezért pályázom ennek a testületnek az élére és nem a pártelnöki, elnökhelyettesi, illetve vagy éppen alelnöki pozícióra. A választmány műhelyek központja, alkalmat ad arra, hogy körülötte a javaslatokat megfogalmazó teamek jöjjenek létre. Ezekről a javaslatokról aztán a politikai döntést a választmány hozhatja meg.

- A dolgozatában azt állítja, értelmiségi network nélkül nincs siker. A gyakorlat ezt mutatja?

- Sikert korábban is csak értelmiségi hálózattal tudtunk elérni. Nem azt állítom, hogy ennek birtokában Victoria már ott ül a vállunkon már megvan a siker, hanem azt, hogy e nélkül biztos, hogy nincs győzelem. Horn Gyulának és nemzedékének volt világos képe és üzenete az országnak, s értették a választók, az ezredforduló idején is egyértelmű volt az ajánlatunk egy európai uniós Magyarországról, s támogatást kaptunk. Most másfél évtized elteltével új jövőkép kell, új baloldali vízió, amelyben lehet és érdemes hinni. Az MSZP elnökeként nekem is erős kapcsolatom volt az értelmiséggel. Érteni kell az értelmiséget. Ha a választások előtt azt kérjük tőlük, írjanak alá valamilyen petíciót, miközben három éven át nem szólították meg őket, akkor biztosan elutasítanak. De ha a tapasztalatukat, tudásukat, véleményüket kérjük, és a kritikus véleményt is meghallgatjuk, ki tud alakulni olyan szövetség, ami eredményt hoz. Ennek most van itt az ideje.

- Milyen szerepet szán a választmánynak, ha szombaton az elnökévé választják?

- Olyan kérdéseket kellene a testületnek kidolgoztatni, amelyekből biztosan nem lesz címlapsztori, ám a sikeres választmányi kampányhoz elengedhetetlenek. A választmány a párt parlamentje lesz, műhelyek központja. Nem fog szenzációkkal szolgálni, de munkája révén bázisa lesz egy megerősödő MSZP-nek.

- Hiller Istvánt ellenfelei is nagy tudású filosznak tartják. Pályázatában mégis csupa gyakorlatias dolgot fogalmaz meg.

- Nem tagadom meg fílosz karakteremet, de az elmúlt másfél, két évtizedben először a tudomány világában, majd a politikában irányítással kellett foglalkoznom. Az oktatási és kulturális tárca élén évi 400 milliárd forintért feleltem. Sok ezer programot csináltam végig, következésképpen megvan a tapasztalatom, amit most a pártban kell kamatoztatni. Remélem, megkapom a felhatalmazást.