Friderikusz és a többiek

Megszűnik, legalábbis az ATV késő esti sávjában, Friderikusz beszélgetős műsora. Igaz, a legilletékesebbek az adótól azt nyilatkozták, hogy nem a nézettség hiánya miatt keresnek új helyet és formát Fridi számára. A genetikai sorozattal búcsúzott a nézőktől, és jól tette, mert felfedezte – már korábban -, hogy a tudomány friss eredményeinek közérthető bemutatása az egyik kötelessége lehet egy valóban közérdekű csatornának.

Érdemes összevetni egyébként az ATV-ben a képernyőn „vitézkedő” három riporter munkáját, bár harciasságról egyikük esetében sincs szó. Nem akarják lejáratni, leleplezni beszélgető partnereiket. Ez nem azt jelenti, hogy nem tesznek fel kényelmetlen kérdéseket, de tudomásul veszik a válaszokat. Akár igaznak tartják azokat, akár nem.

Talán ez az egyetlen közös vonása hármuknak, mert egyébként nagyon különböznek egymástól. Baló Györgyről például sokan gondolják, hogy jónéhány kérdésére jobban tudja a válaszokat, mint az, akit éppen kérdez. Viszont azt is tudja, hogy ez ebben a műfajban a szereposztás: ő kérdez, a másik megpróbál felelni.

Friderikusz Sándor nagyon felkészülten várja a tudósokat és ebben nyilván sokat segít az állandó stábja, ahogy valószínűleg mindhárman sokat köszönhetnek a segítőiknek. Weiszer Alindával más az ábra, aki egyébként nem az aktuális politikai helyzet szerint, vagy a tudomány eredményei miatt hívja meg vendégeit. Inkább azokat részesíti előnyben, akiknek érdekes a személyisége.

Nem véletlen, hogy szinte minden meghívottjától megkérdezi, hogy adott helyen, adott időben, hol volt, mit csinált, mire gondolt. Így próbálja meg a múltból is kihámozni azt a személyiségfejlődési trendet, amit beszélgetőpartnere képvisel. A három televíziós személyiség közül valószínűleg Alindához menni a leghálásabb dolog. Mindenesetre jó, hogy ők jelen vannak a képernyőn és pontosan olyanok, amilyenek.