Ez a róka akár a szétzilálódó egészségügy jelképévé is válhat. Persze nem tud arról, hogy az ő róka mentalitása már régen megihlette az államot, amely az elmúlt években láthatatlanul beköltözött valamennyi kórterembe. Minden kínálkozó alkalommal, ravaszul csavart egyet a kórházak és más egészségügyi szolgáltatók működésén.
Ennek az írásnak a kereteit szétfeszítené, ha az elmúlt 6 év valamennyi kárt okozó kormányzati intézkedését számba vennénk. A magyar egészségügy mai helyzetét alulnézetből milliók ismerik. A szakemberhiányt, a kivárhatatlan váró- és előjegyzési listákat, a romló betegbiztonság tüneteit. A kórházról kórházra ingázó, kiégett „bérnővéreket”. A beszerezhetetlen korszerű rákgyógyszereket. A vagyoni, az etnikai vagy a lakóhely szerinti különbségek hatását az ellátáshoz való hozzájutás esélyeire. Az ésszerűségre és a szakmaiságra fittyel hányó, csak hatalmi szempontokat követő államosítás és a brutális forráskivonás következményeit.
Az Orbán-kormány legutóbbi döntésével azonban végképp beszántotta a magyar egészségügy szinte teljes háttér országát. Csak a mentőszolgálat és a gyógyszerügyi intézet őrizte meg önállóságát. A bürokrácia csökkentésének jelszavával olyan alapintézmények kerülnek a süllyesztőbe, mint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat és nem utolsó sorban a betegek jogait „védő”, egyébként is már államosított szervezet.
Ma még nem tudhatjuk, hogy miként fog működni az egészségügy a felduzzasztott minisztérium és az egészségfinanszírozás rejtelmeiben járatlan államkincstár béklyójában. Sok száz ember elbocsátását tervezik, s jellemző, hogy a szakszervezetek a döntés után emelték fel szavukat a megszüntetésre ítélt intézmények védelmében. Nem tudhatjuk, hogy mi történne, ha ismeretlen vírus okozna nagy kiterjedésű járványt. Nem lesz átlátható a pénz útja a háziorvosokhoz és a szakrendelőkhöz, és azt sem tudhatjuk, hogyan születik majd döntés a gyógyszerek támogatásáról.
Az állam ravaszdi róka módján mindent megtesz azért, hogy közpénzen folytatott kommunikációval elfedje a bajokat, és hogy félrevezesse az embereket. Bérmegállapodásról szólnak a kormányzati szólamok, de még senki nem tudja, hogy kit és mennyiben fog érinteni. Az biztos, hogy szembekerülnek dolgozói csoportok: az orvosok majdnem eleget, de az ápolók alamizsnát kapnak. Ismét a már ismert fideszes technológia működik: nem azokat a megoldásokat keresik, amelyek oldanák az egészségügy feszültségeit, sokkal inkább azt nézik, hogy mi az a legkisebb összeg, amellyel még megőrizhető az ágazati béke, vagy annak legalább a látszata. Igaza van annak a nővérnek, aki az egyik lapnak adott nyilatkozatában azt mondta a béremelésről: hiszem, ha látom, hogy mennyivel több pénz érkezik a számlára. Szó sincs arról, hogy a 2016. évi béremelés január 1-ig visszamenőleges lenne, helyette mindössze 3 hónapnyi emelt bérre van esély, s több mint arcpirító, hogy a következő két évben csak november 1-től emelkednek a bérek. Nem tudjuk, hogy ezt miképpen tudták elfogadni a tárgyalásokon résztvevő - egyébként a kormányhoz roppant lojális érdekképviseletek – valószínűleg még sokáig rejtély marad.
A kormány taktikázását mutatja, hogy az egészségügy néhány nagyon fontos területe teljesen kimaradt a béremelésből és állítólag most velük kezdenek bértárgyalást. Megfeledkeztek az Országos Mentőszolgálatról, a védőnőkről, a teljes alapellátásról, valamint az informatikusokról, a fűtőkről, a sterilizálást végzőkről, azaz a kórházak műszaki, gazdasági dolgozóiról. Utóbbiakkal kapcsolatban nem zárható ki, hogy a kancelláriai rendszer bevezetésekor – amely egyébként a technikai segítő-karbantartó tevékenység centralizálását is jelenti –, sok dolgozó válik feleslegessé, és az ő elbocsátásuk révén talán jut valamennyi béremelés a maradóknak.
"Három a magyar igazság és egy a ráadás" figyelembevételével hozott döntést a kormány a főváros egészségügyi ellátásának átszervezéséről. Első körben még három sürgősségi centrum kialakításáról volt szó, majd amikor Lázár miniszter átvette a kommunikációt, már négy ilyen centrumról beszélt, mondván, hogy a negyedik majd Észak-Budán lesz a következő tervezési ciklusban. Ezzel a nyilatkozatával egyértelműen a budaiak lázongását akarja csillapítani, és a blöff határát súroló ígérvényt tett. Azt, hogy honnan teremti elő a kormány a több mint 300 milliárd forintot, ami ehhez a „grandiózus” tervnek a megvalósításához szükséges, még a beavatottak sem tudják. Nagy a valószínűsége annak, hogy a választási kampány során ezek a kormányzati döntések még mindig az ígéretek kategóriájába tartoznak majd.
A rókaképű állam pedig lesi, hol csaphat még le az egészségügy amúgy már megfélemlített és elbizonytalanított szárnyasaira.
