Szentendrén izolálják a „selejtes” gyerekeket?

Jó hogy vannak mindenre kiterjedő figyelmű önkormányzati képviselők, mint a szentendrei Fidesz-alapító, Zakar Ágnes. (Láttam a kampányinterjúját. Csak akkor kezdett a papírjaiba nézni, amikor a legfontosabb céljairól kérdezték. Fejből nem sikerült. Pedig ő pedagógus, és 14 éve városanya.) Más viszont megy neki. A Bárczi Gusztáv Általános Iskola a város és a térség egyetlen gyógypedagógiai intézménye. Az iskolának 60 sajátos nevelési igényű diákja van, köztük mozgássérültek, autisták, Down-szindrómások – írja a nol.hu.

Zakarnak ide, az iskola elé sikerült kilobbiznia a városnál egy megállni tilos táblát, és sárga csíkot. Csak úgy, emberségből. Másutt a mozgássérülteknek külön helyeket alakítanak ki, megint másutt pedig Szentendre van. Egy szülő szerint „valaki” direkt megnehezíti a gyerekek életét.

De ez nem volt elég.

A napokban Zakar arra kérte e-mailben az iskola vezetését, hogy a gyerekeket ne vigyék többet az intézmény közelében található egyetlen játszótérre. Mert: „ez egy környék gyerekeinek és nem iskolai táborozóknak épült kis játszótér!” Érezzük meg e gondolat ízét: táborozók! Olyasmire gondolt vajon a képviselő, ahol koncentrálják a „selejtes egyedeket”? Vagy mégis mire? A sárga csík a suli előtt nem elég? Mi kéne még? Egy Down-kóros nem hintázhat az "egészségeseknek szánt" hintán? Mi a Zakar-numerus, hány beteg fér meg a „normálisak” között?

Az efféle gondolatnak van egy - a (szél)jobbon igen kedvelt - „irányzata”. Valamilyen -izmus. Most nem jut az eszembe hirtelen...

2016.06.24 16:56

Szerintem

Igazságtalan rendszer Szinte állandó téma a fenntartható és igazságos nyugdíjrendszer, ezen belül a kisnyugdíjasok helyzete. Kezdjük az elején, miért is kaphat valaki több nyugdíjat, mint más. 1., Mert értékesebb munkát végzett, és ez után magasabb jövedelmet kapott, ami után több nyugdíjjárulékot fizetett. 2., Hosszabb munkaviszony után ment nyugdíjba, tehát tovább fizette a nyugdíjjárulékot. 3., Minden jövedelme után befizette a nyugdíjjárulékot. Ugyanis előfordul olyan is, hogy valakinek azért van kis nyugdíja, mert nem így járt el (vállalkozók, színészek stb.). 4., Van-e nyugdíjjárulék plafon vagy nincs. Ez a négy tényező határozza meg az egyes emberek nyugdíjának összegét. Tehát amikor nyugdíjba mennek a munkavállalók, akkor még többé-kevésbé igazságosnak mondható és fenntartható a megállapított nyugdíjuk. Az igazságtalanság ezután következik. Tudomásom szerint minden rendszerben százalékos arányban történt és történik a nyugdíjak összegének évenkénti emelése. Szerintem ez a „rákfenéje” a rendszernek, a kisnyugdíjak ezért csökkennek az átlaghoz és a magasabb nyugdíjakhoz képest. Ugyanis a nyugdíjba menetelt követően egyik nyugdíjas sem végez értékesebb vagy kevésbé értékes munkát, járulékot sem fizet (kivéve a nyugdíj mellett dolgozókat). A százalékos rendszer szerint a már egyszer figyelembe vett különbség alapján megállapított magasabb nyugdíj összege tovább emelkedik, minden indok nélkül. Erre mondhatjuk: pénz csinál pénzt. Tehát meg kell szüntetni a százalékos nyugdíj korrekciót, és az emelésre szánt összeget mindenki számára egyenlő arányban kell biztosítani. Így csak az eredeti munka alapján szerzett nyugdíj összegének különbsége marad meg, de a rés nem csökken és nem is növekszik. Dr. Jókai Oszkár Rokkantak Az Alkotmánybíróság hozott egy határozatot, miszerint jogtalan volt a rokkantsági ellátásban részesülőktől a felülvizsgálat során más szempontok alapján megvonni a járandóságot. Ez azonban már eső után köpönyeg. Több ezer ember sorsát tették tönkre. De azok a orvosok, akik ilyen határozatokat hoztak, tudták jól, hogy amit leírnak, nem felel meg a valóságnak. Ezeket az orvosokat nem lehet(ne) felelősségre vonni? Hiszen nem egy ember öngyilkos lett, és számtalan családot tettek tönkre. Már akkor is lehetett tudni, hogy az a cél: minél kevesebb legyen a rokkant, ne kelljen az államnak fizetnie. Most vajon az érintettek visszakapják visszamenőleg is a rokkantsági járadékukat? Félek, kereszténydemokrata kormányunknak a rokkantak továbbra sem számítanak, csak teher a nyakukon, amitől szerettek volna megszabadulni, és valamelyest sikerült is, kozmetikázva a statisztikákat. Amik mögött sajnos hús-vér, élő hétköznapi emberek voltak, vannak és lesznek. Makovics János 
2018.11.17 16:00
Frissítve: 2018.11.17 16:00

Észak-Ciprus belefáradt a vitába - interjú Kudret Özersay külügyminiszterrel

Publikálás dátuma
2018.11.17 11:00
Özersay szerint nyíltan ki kellene mondani, hogy a görög fél nem akarja megosztani az államot, de együtt kell működniük
Fotó: Népszava/
Kudret Özersay török ciprióta külügyminiszter szerint már semmi szükség a szigeten állomásozó ENSZ-békefenntartókra.
Harmincöt éve már annak, hogy a kizárólag Törökország által elismert Észak-ciprusi Török Köztársaság kikiáltotta függetlenségét, és több mint ötven éve, hogy olykor halálos küzdelmet vívnak egymással a szigetért a görög és a török ciprióták. Habár a szögesdrót mára inkább csak mementó Cipruson, a befagyott és egyre inkább elfeledett konfliktus kínos kudarc és csak újabb feszültségforrás az Európai Uniónak. Észak-Ciprus miniszterelnök-helyettesét és külügyminiszterét, Kudret Özersayt a soha véget nem érő tárgyalásokról, az unió felelősségéről és Magyarország szerepéről kérdeztük a törökök által Lefkosának nevezett fővárosban.    - Ennyi év után tudnak még újat mondani egymásnak?  - Az elmúlt ötven év során már eleget vitatkoztunk, minden érvet kimerítettünk, most már jobb lenne nyíltan beszélni. Az utóbbi időben olyan jeleket kapunk a görög ciprusi vezetőktől, hogy nem akarják megosztani az államot, a hatalmat és jólétet velünk. 1964 óta egyedül kormányozzák a Ciprusi Köztársaságot, és ezen nem is akarnak változtatni. Nincs okuk rá, hiszen így is mindent megtehetnek. Ám ha ez az igazság, akkor legyen kimondva! Ez tiszta beszéd lenne. Ha a görög ciprusi vezetők és társadalom nem akar osztozni, akkor egyszerűen nem éri meg időt fecsérelni a föderális megoldás kidolgozására. Jobban tesszük, ha inkább az együttműködés más formáira koncentrálunk, ha előre nézünk, és megpróbálunk konkrét eredményekre jutni! - Ezek szerint együtt tudnak működni? - Bizonyos kérdésekben igen. Például 2011-ben egy robbanás miatt a görög ciprióták elektromos hálózata összeomlott, mire mi felajánlottuk, hogy áramot adunk el nekik. Ugyan először haboztak, de végül belementek. Ez persze csak azért történhetett meg, mert szükségük volt valamire, de éppen ezekre a szükségletekre kell építeni. Létezik egy kulturális bizottságunk is, amely templomokat, mecseteket, és más történelmi helyeket ápol és újít fel a sziget mindkét oldalán. Szükség lenne egy bűnügyi bizottságra is, hiszen alapesetben, ha valaki elkövet egy bűncselekményt a sziget egyik felén, és átmegy a másikra, akkor nem lehet megbüntetni. A gyakorlatban, nem hivatalosan bűncselekmények esetében ugyan már történt némi információcsere, és nagyon hasznos is volt. Vagy ki lehetne terjeszteni az együttműködést a turizmusra is, hiszen például a hirdetés is sokkal olcsóbb lenne. - Mi az Európai Unió felelőssége abban, hogy még mindig itt tartunk? - Vannak olyan nehézségek, melyeket éppen az Európai Unió teremtett. Ilyen például, hogy a konfliktus egyik szereplőjét anélkül vették fel, hogy feltételül szabták volna a probléma megoldását. Ezek után mégis hogyan lenne elkerülhető, hogy a görög ciprusiak megvétózzanak bármiféle vonatkozó döntést? Az EU többé már nem lehet megbízható, semleges harmadik fél. Jelenleg nincsenek is túl nagy elvárásaink ezzel kapcsolatban. Persze ez változhat, ha a jövőben a döntésmechanizmus is megváltozik, és a tagállamok képesek lesznek nyomást gyakorolni a görög cipriótákra. A múltban történt már hasonló: a gazdasági válság idején az EU beavatkozott a pénzmosás, különösen az orosz pénzek elhelyezése ellen. Tehát ha megvan az akarat, akkor minden lehetséges. Mivel a történések sértették az uniós tagállamok nemzeti érdekeit, képesek voltak megmutatni erejüket. A kérdés csak az, hogy a ciprusi konfliktus kapcsán miért nem teszik ugyanezt.    - Magyarország egyike azon kevés helyeknek, ahol van észak-ciprusi képviseleti iroda. Ilyen jók a kapcsolatok? - Külügyminiszterként még nem volt hivatalos találkozóm magyar tisztviselőkkel, még csak tárgyalóként volt alkalmam beszélni néhányukkal. Remélem a közeljövőben ez változni fog. Általánosságban azt mondhatom, hogy az uniós tagállamok képviselői nem szívesen nyilatkoznak a török cipriótákkal folytatott találkozókról. Nincs is ezzel semmi gond, nem célunk, hogy miattunk nehézségeik legyenek. Számunkra az a fontos, hogy kifejezhessük magunkat, bemutassuk az álláspontunkat, elmagyarázzuk a pozíciónkat és leszámoljunk az előítéletekkel. Már többször világossá tettük, hogy bárkivel szívesen együttműködünk anélkül, hogy elismerésünket kérnénk. A terrorizmus, az emberkereskedelem, a korrupció és pénzmosás elleni küzdelemben néhány országgal már nem hivatalosan együtt is dolgozunk, és partnereink köre egyre bővül.  - Magyar ENSZ-békefenntartók is állomásoznak a szigeten. Szükség van még rájuk? - Az ENSZ-békefenntartók szerepe mára rendkívül korlátozott. A ’60-70-es évekkel összehasonlítva a mai helyzetet, egyre többen úgy vélik, hogy már nincs is szükség rájuk. Erre általában azt szokták válaszolni, hogy ha az ENSZ-erők távoznának, akkor vita alakulna ki az ütközőzóna miatt. Csakhogy ez a vita enélkül is zajlik. Nem hiszem, hogy a visszahívásuk fegyveres összetűzéshez vezetne. Egyébként is, ha a két vezető le tud ülni egymással tárgyalni, ha a különféle testületek tudnak egyeztetni kultúráról, bűnözésről, egészségügyről, kommunikációról, akkor ugyan mi szükségünk lenne az ENSZ-re, hogy közvetítsenek? Hogy úgy tegyünk, mintha ők hoznának össze minket? Mikor nélkülük is ugyanúgy összejövünk? Ráadásul ötven év tárgyalás után óhatatlanul mindenki megpróbál „jó pontokat” szerezni a harmadik félnél, akire már nincs is szükség. Az Egyesült Államok most szeretné, ha csökkentenék a békefenntartó erők létszámát és költségeit, és én remélem is, hogy sikerrel járnak.  
Témák
Ciprus
2018.11.17 11:00
Frissítve: 2018.11.17 11:00