Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) éves jelentése szerint egy lélegzetvétel során 2 ember menekül el otthonából, percenként 24. Különösen magas a saját országukban menekültnek számítók száma. Ebben a statisztikában nincsenek benne azok a magyarok, pedig több százezren vannak, akik azért hagyták el hazájukat, mert nem tudtak normális életet élni, családjuknak a legminimálisabb életfeltételeket biztosítani. Ők nem menekültek? Szeretik hazájukat, nemzetüket és mégis elhagyták, elmenekültek. És hányan mennének, ha tudnának, de nem tudnak, mert nem ismernek idegen nyelvet, nincs minimális induló tőkéjük. Az Orbán által megrendezett népszavazás, miszerint mi nem akarunk más nemzethez tartozókkal együtt élni, igazságos? Ilyen alapon mondhatnák ezt az angolok, németek, dánok, franciák is. Nem mondhatják, mert az Unió tagjai. Mi is, nem? Orbán nagyon is tudja, hogy mivel nagyon rossz az életminőség nálunk, nem akar senki maradni, legyen az uniós, vagy nem uniós állampolgár. Olvasom, a Brexit elleni kampányba Orbán azért szállt be, mert fél, hogy ha az bekövetkezik, nem tud majd mit kezdeni a hazakényszerülőkkel és családjukkal. Ez akár normális tett is lehetne Orbántól, de ismerve politikájának lényegét, ez a féltés távol áll tőle. Ha egy kicsit is érdekelné az emberek sorsa, nem így bánna velük. A lényeg: hatalmának fenntartása és meghosszabbítása. Erről szól minden, azért hozta létre a propagandaminisztériumot, hogy az emberek elhiggyék, nincs nála jobb. Hogy ez mennyire eredményes? Példaként hoznám fel a közelmúltban megtartott negyven éves érettségi találkozónkat. Egyik jó barátom, akivel hosszú ideig szobatárs voltam a kollégiumban, mellesleg kandidátus, kutató, amikor az ország helyzetéről kezdtünk beszélgetni, szavaiból Orbán hangját hallottam vissza. Pedig ő nem oligarcha, sőt, kutató munkájáért éhbért kap, volt olyan időszak, hogy ingyen dolgozott, mert imádta amit csinált. Akkor mi van az egyszerű emberekkel? Könnyű prédák, ezt a közvélemény-kutatás is alátámasztja.