Majdnem halálra szelfiztek egy teknőst

Majdnem tragédiába torkollott egy ártatlannak induló szelfélmény Libanon egyik legnépszerűbb strandszakaszán. Egy partra sodródott tengeri teknőst többen körbevették, ütötték, verték, rugdosták, mindezt videóra vették, majd szelfiztek vele – írja a 24.hu. A helyszínre kiérkező állatvédők megállapították, hogy a teknős komoly sérüléseket szenvedett, az egész testét borító sebek közül a fején lévő volt a legsúlyosabb. 

A hüllőnek betörték a koponyáját, emiatt rengeteg víz került az orrmelléküregébe. A további röntgenvizsgálatok során belsősérüléseket nem találtak. A gondozók elmondták, hogy a teknős a körülményekhez képest jól van, hajlandó enni, ha etetik, ám vadászni és mozogni még nem képes, így még nem lehet visszaengedni a természetbe.

Nem először szed áldozatot az emberek szelfivágya. Még februárban írtunk arról a delfin bébiről, aki a sekély vízbe merészkedett az argentin partoknál egy strand közelében. Egy férfi hamar észrevette a homokpadon fennakadt kis állatot, de ahelyett, hogy visszasegítette volna a vízbe, úgy döntött, hogy kiviszi a partra és szelfizget vele egy kicsit.

Ezután több tucat turista sereglett oda, egymást lökdösték, hogy megsimogathassák az állatot. A delfin azonban nem bírta a felhajtást és a meleget, sokkot kapott és kiszáradt. A delfin rég elpusztult, mire az emberek megunták a mókát. Akkor félredobták az állat tetemét, és folytatták a strandolást, mintha mi sem történt volna.

Kínában egy állatkertben az egyik látogató halálra szelfizte a park páváját.

Szerző

A titok a két nyers tojás

Publikálás dátuma
2016.06.28. 07:34
„Boldoggá tesz, hogy ilyen különleges vagyok” A SZERZŐ FELVÉTELE
A hamarosan 117. születésnapját ünneplő Emma Morano nemcsak Olaszországnak és Európának a korrekordere, hanem az egész világon a legidősebb élő ember. Az 1899. november 29-én született asszony az észak-olaszországi Verbaniában, Pallanza városában él saját otthonában, amely a Maggiore tó, s két ódon templom szomszédságában található. Napjai javát ágyban tölti, a hosszú élet titkának pedig a tojásevést, illetve a pozitív gondolkodást tartja.

- Signora Emma, hogy érzi ma magát?

- Ma egészen rosszul vagyok. Diétáznom kellene, de tegnap gyümölcsöket ettem, s elrontottam a gyomromat.

- Pontosan, mit érez? Ritkán teheti fel az ember ezt a kérdést egy hamarosan 117. születésnapját ünneplő asszonynak.

- Fáj a gyomrom. Éhes vagyok. Nem szokott panaszom lenni, ezért érzem magam olyan rosszul ma reggel. A milánói és bolognai egyetem kutatói három éve rendszeresen felkeresnek, rengeteg vért vesznek tőlem. A vizsgálataik alapján a vérképem egy harmincas-negyvenes éveiben járó nő eredményét mutatja.

- Novemberben 117. születésnapját ünnepli, ami egészen elképesztő. Tisztában van azzal, hogy május óta hivatalosan ön a világ legidősebb élő embere? Boldogsággal tölti el ez a tudat?

- Igen, tudom az életkoromat. Mivel ma annyira nem érzem jól magam, nem különösebben érdekel, hogy a világ legidősebbje vagyok. Most például igyekszem erre a mai napra, mintsem a jövőre fókuszálni. De egyébként, ha belegondolok, boldoggá tesz, hogy ilyen különleges vagyok.

- Mi az, ami a legnagyobb nehézséget okozza ebben az életkorban?

- Talán az, hogy nem tudok egész nap feküdni az ágyban. Korábban ez a kanapé, amin most maga ül, az ablaknál volt, régebben oda tudtam még botorkálni. Mivel nagyon bizonytalan volt a járásom, a családom áthozta ide, az ágyam mellé, de feleslegesen, mert nem ülök bele. Az ágyban fekszem, néha felülök.

- Így telik a napja? Mit szokott csinálni, ha van ereje?

- Így. Tulajdonképpen semmit sem teszek. Általában alszom, néha felülök – pontosabban felültetnek – az ágyban. Tíz éve már nem tudom igazán ellátni magamat, nagyon sokat van velem egy ápoló. Sajnos már nem tudok járni sem.

- Mióta nem képes járni?

- Néhány éve még tudtam. Miután felkelek reggel, a gondozóm enni ad, s utána mindig aludni szoktam. Nagyon korán lefekszem, általában ebéd után. Onnantól kezdve másnap reggelig alszom.

- Szétnézve a lakásában látom, Napolitano korábbi olasz elnök és Ferenc pápa is küldött önnek üdvözlő levelet. Mit gondol a politikusokról?

- Nem sokat, nem különösebben érdekelnek. Régebben néztem a tévében a parlamenti közvetítéseket. Néhány éve, amikor még egyáltalán néztem tévét, nem értettem, ki ez a sok öregember a parlamentben. Megkérdeztem Rosie-t, az unokaöcsém feleségét, kik ezek. Azt mondta, ezek az emberek vezetik az országot. Miért nem lehet felrobbantani őket, kérdeztem…

- Ön az utolsó élő személy az egész földkerekségen, aki a 19. században született. Milyen volt az élet az 1800-as években?

- Mégis miféle kérdés ez?! Nehéz erre választ adni. Csak néhány hónapot éltem az 1800-as években. Akkoriban azért más volt az élet.

- Mi változott leginkább az elmúlt száz évben?

- Elég nagy változás az, hogy akkor még fiatal voltam, most pedig nagyon öreg vagyok. Azt mondanám még, hogy ma a párkapcsolatoknak sokkal hamarabb vége lesz, mint annak idején. A férjemmel nem volt boldog az életem, de azt követően, hogy szétváltunk, még majdnem harminc évig házasok maradtunk. A halála napjáig.

- Ha már itt tartunk, habár sokan feltették már a kérdést önnek, de én sem mehetek el mellette: van titka a kimagaslóan hosszú életnek?

- Csak annyit tudok, imádom a tojást. Két nyers tojást még ma is megeszem, de a tojás sárgáját is nagyon szeretem. Soha nem voltam különösebben aggódós, viszont nagyon nehéz élet adatott. Született egy gyermekem, de 1937-ben, hat hónaposan meghalt. A következő évben váltunk szét a férjemmel.

- Hisz Istenben?

- Igen. Mostanra azonban kimerültem egy kicsit, szeretnék ledőlni.

Szerző

A titok a két nyers tojás

Publikálás dátuma
2016.06.28. 07:34
„Boldoggá tesz, hogy ilyen különleges vagyok” A SZERZŐ FELVÉTELE
A hamarosan 117. születésnapját ünneplő Emma Morano nemcsak Olaszországnak és Európának a korrekordere, hanem az egész világon a legidősebb élő ember. Az 1899. november 29-én született asszony az észak-olaszországi Verbaniában, Pallanza városában él saját otthonában, amely a Maggiore tó, s két ódon templom szomszédságában található. Napjai javát ágyban tölti, a hosszú élet titkának pedig a tojásevést, illetve a pozitív gondolkodást tartja.

- Signora Emma, hogy érzi ma magát?

- Ma egészen rosszul vagyok. Diétáznom kellene, de tegnap gyümölcsöket ettem, s elrontottam a gyomromat.

- Pontosan, mit érez? Ritkán teheti fel az ember ezt a kérdést egy hamarosan 117. születésnapját ünneplő asszonynak.

- Fáj a gyomrom. Éhes vagyok. Nem szokott panaszom lenni, ezért érzem magam olyan rosszul ma reggel. A milánói és bolognai egyetem kutatói három éve rendszeresen felkeresnek, rengeteg vért vesznek tőlem. A vizsgálataik alapján a vérképem egy harmincas-negyvenes éveiben járó nő eredményét mutatja.

- Novemberben 117. születésnapját ünnepli, ami egészen elképesztő. Tisztában van azzal, hogy május óta hivatalosan ön a világ legidősebb élő embere? Boldogsággal tölti el ez a tudat?

- Igen, tudom az életkoromat. Mivel ma annyira nem érzem jól magam, nem különösebben érdekel, hogy a világ legidősebbje vagyok. Most például igyekszem erre a mai napra, mintsem a jövőre fókuszálni. De egyébként, ha belegondolok, boldoggá tesz, hogy ilyen különleges vagyok.

- Mi az, ami a legnagyobb nehézséget okozza ebben az életkorban?

- Talán az, hogy nem tudok egész nap feküdni az ágyban. Korábban ez a kanapé, amin most maga ül, az ablaknál volt, régebben oda tudtam még botorkálni. Mivel nagyon bizonytalan volt a járásom, a családom áthozta ide, az ágyam mellé, de feleslegesen, mert nem ülök bele. Az ágyban fekszem, néha felülök.

- Így telik a napja? Mit szokott csinálni, ha van ereje?

- Így. Tulajdonképpen semmit sem teszek. Általában alszom, néha felülök – pontosabban felültetnek – az ágyban. Tíz éve már nem tudom igazán ellátni magamat, nagyon sokat van velem egy ápoló. Sajnos már nem tudok járni sem.

- Mióta nem képes járni?

- Néhány éve még tudtam. Miután felkelek reggel, a gondozóm enni ad, s utána mindig aludni szoktam. Nagyon korán lefekszem, általában ebéd után. Onnantól kezdve másnap reggelig alszom.

- Szétnézve a lakásában látom, Napolitano korábbi olasz elnök és Ferenc pápa is küldött önnek üdvözlő levelet. Mit gondol a politikusokról?

- Nem sokat, nem különösebben érdekelnek. Régebben néztem a tévében a parlamenti közvetítéseket. Néhány éve, amikor még egyáltalán néztem tévét, nem értettem, ki ez a sok öregember a parlamentben. Megkérdeztem Rosie-t, az unokaöcsém feleségét, kik ezek. Azt mondta, ezek az emberek vezetik az országot. Miért nem lehet felrobbantani őket, kérdeztem…

- Ön az utolsó élő személy az egész földkerekségen, aki a 19. században született. Milyen volt az élet az 1800-as években?

- Mégis miféle kérdés ez?! Nehéz erre választ adni. Csak néhány hónapot éltem az 1800-as években. Akkoriban azért más volt az élet.

- Mi változott leginkább az elmúlt száz évben?

- Elég nagy változás az, hogy akkor még fiatal voltam, most pedig nagyon öreg vagyok. Azt mondanám még, hogy ma a párkapcsolatoknak sokkal hamarabb vége lesz, mint annak idején. A férjemmel nem volt boldog az életem, de azt követően, hogy szétváltunk, még majdnem harminc évig házasok maradtunk. A halála napjáig.

- Ha már itt tartunk, habár sokan feltették már a kérdést önnek, de én sem mehetek el mellette: van titka a kimagaslóan hosszú életnek?

- Csak annyit tudok, imádom a tojást. Két nyers tojást még ma is megeszem, de a tojás sárgáját is nagyon szeretem. Soha nem voltam különösebben aggódós, viszont nagyon nehéz élet adatott. Született egy gyermekem, de 1937-ben, hat hónaposan meghalt. A következő évben váltunk szét a férjemmel.

- Hisz Istenben?

- Igen. Mostanra azonban kimerültem egy kicsit, szeretnék ledőlni.

Szerző