A magyar asszony verve jó

Úgy vagyok azzal a köztévében bemutatott folklorisztikus asszonyveréssel, mint az egyszeri paraszt bácsi az állatkertben a zsiráffal. Csak állok és bámulók, ilyen állat aztán tényleg nincs is!

Tessék elképzelni, a nyári színes idegenforgalmi programokat ajánlja a fideszes közmédia a „vicces” reklámfilmmel: egy gatyás csikós karikás ostorral csépel egy turista nőt, aki csak áll és néz ki a fejéből. Feltehetően azt gondolja, ez olyan magyaros virtus lehet. Mondja is a gatyás paraszt, hogy az ilyen asszonyt meg kell becsülni, mert lám, milyen jól bírja a verést! Baromi szórakoztató program lehet, pláne, ha még fizetnek is érte.

Stílusos a film háttere is: vannak jurta szerű sátrak, ahol, gondolom, lehet mindenféle magyaros csecsebecsét kapni, bajuszos Miska kancsót, hímzett rokolyát, vagy éppen karikás ostort, amit hazavihet a turista hölgy, és megmutathatja a férjének, hogyan nevel azzal magának feleséget a bajszos magyar itt a Duna-Tisza közén.

Azt biztosan nem tudja, hogy a magyarok kajlabajszú parlamenti főméltósága is valahogyan így gondolkodik a nőkről, ostoros parasztokat még nem alkalmaz a hivatalában az ellenzéki képviselő nők megnevelésére, de a katonáinak van sokkolója, bilincse, meg mindenféle hasonló „politikai szexjátékszere”. Legnagyobb sajnálatára vak komondort sem lehet alkalmazni parlamenti őrkutyának.

Már ő is megmondta, semmi keresnivalójuk a nőknek a közéletben, szüljenek szakmányban, és maradjanak a konyhában. Mert ha nem, jön az idegenforgalom alkalmazott parasztja az asszonynevelő karikás ostorával, s miközben suhint egy-egyet morgolódik: ez jár annak, aki nem főz vacsorát!