"Falun ez egyet jelentene az öngyilkossággal"

Publikálás dátuma
2016.06.29 07:17
Szombaton zárul a Budapest Pride rendezvénysorozata a hagyományos felvonulással FOTÓ: NÉPSZAVA
Fotó: /
Szinte minden harmadik meleg, leszbikus, biszexuális vagy transznemű munkavállalóval előfordult már, hogy személyesen ellenne irányuló zaklatás érte munkahelyén szexuális irányultsága, nemi identitása miatt - derült ki a Háttér Társaság tanulmányából. Az interjúkra, beszélgetésekre épülő kutatás során azt vizsgálták, a hátrányos megkülönböztetés milyen formáival találkoznak a nem-hetero emberek a munkaerőpiacon, és hogyan lehet fellépni azok ellen.

Ez csak néhány példa azokból a beszámolókból, amelyek jól érzékeltetik, milyen közegben kell nap mint nap dolgoznia az LMBTQI (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer és interszex) embereknek Magyarországon.

A Háttér Társaság, mint hazánk legnagyobb LMBTQI-szervezete az ILGA-Europe európai ernyőszervezet támogatásával olyan projektet valósított meg az elmúlt egy évben, amelyben az eddig rendelkezésre álló számadatokat mélyrehatóbb, személyesebb tapasztalatokkal egészítették ki az LMBTQI emberek munkahelyi hátrányos megkülönböztetésével kapcsolatban.

Az online kérdőívre, interjúkra és fókuszcsoportos beszélgetésekre épülő kutatásból egyebek mellett kiderült, a válaszadók nagy részét a pályaválasztásban is befolyásolta nemi identitása, többen kényszeresen választották a függetlenséget - pl. vállalkozók lettek -, mert korábbi munkahelyükön lehetetlen volt számukra együtt dolgozni a munkatársaikkal. Mások inkább a rejtőzködést választották, és mindmáig letagadják, hogy azonos nemű partnerük van.

De ha felvállalják, az sok esetben nem csak kirekesztettséggel járó támadási felületet, hanem anyagi hátránnyal, túlmunka-kötelezettséggel is jár. "Mivel nem tartják családnak a partneremmel történő együttélésem, alapból egyedülállóként tekintenek rám. És természetesen az vállal több túlórát, akinek nincs családja, nincs gyereke, mert őt nem várja senki otthon". "Elvárták tőlem, hogy gyakorlatilag bármikor dolgozzam, hiszen nincs családom... Jóval magasabb óraszámban, este, kisebb beosztásban, kisebb pénzért" - olvasható a beszámolókban. De akadtak olyanok is, akik arról írtak, előbújásuk úgy változtatta meg munkatársaik viselkedését, hogy amikor "már tudták", felhagytak a "buzizással".

A válaszadók, interjúalanyok szerint katonai, rendőri munkakörökben a legnehezebb LMBTQI-ként dolgozni. A tapasztalatok szerint a rendőrök körében különösen nagy a melegek elutasítása. "Összegyűlik pár férfi, iszogatnak, akkor állandó téma a melegek, cigányok, zsidók kicsúfolása. Saját kollégáimmal nem is szívesen járok már emiatt el. Nem érzem erősnek magamat, hogy kiálljak bármelyik csoport védelmében" - olvasható egy, a rendőrségnél vezető pozícióban dolgozó férfi beszámolójában. Egy másik vezető viszont arról beszélt, neki van leszbikus beosztottja, és "nincs ebből semmi hátránya". Elmondta azt is: korábban voltak a rendőrök számára érzékenyítő képzések, de "a mostani vezetés nem tűr meg olyan civil szervezettel együttműködést, amelyik a norvég alappal kapcsolatban van, így nem lehet ilyen programot szervezni".

Majdnem ugyanennyire nehéz melegként, leszbikusként vagy biszexuálisként tanári pályán elhelyezkedni. A szakemberek szerint a közmorál "idealizált, aszexuális térként" tekint az iskolákra, holott ez nem így van: a diákok is tudják tanáraikról, hogy mikor házasodtak, mennyi gyerekük van, stb. Szociológiai vizsgálatok ráadásul arra is rávilágítottak, hogy az iskolák egyenesen a "megfelelő" és a "nem megfelelő" szexualitásra vonatkozó üzenetek fontos színterei: a gyerekek már általánosban megtanulják, hogy a "szexualitás" előíró módon heteroszexuális, a férfiasság "alapja" a homofóbia.

Az iskolában - mint közösségben - a szexualitás egy "rejtett tanterv" részeként is jelen van. "A hetedikes fiam azzal jön haza, miket hall az iskolában: hogy buzi, köcsög... És ezt hallja évtizedekig" - mondta az egyik fókuszcsoportos beszélgetés alkalmával egy anyuka.

Az igazgatókkal készült interjúkból az derült ki, hogy racionalizálják a szülők (valós vagy vélt) érvelését azzal kapcsolatban, hogy szexuális abúzustól tartanának, ha tudnák, hogy gyermeküket egy meleg vagy leszbikus tanár tanítja. Szinte mindegyik pedagógus interjúalany beszámolt arról, hogy gyakran felmerül a pedofília vádja. "Épp egy vagy két fiúval beszélgettem a folyosón, mert kérdeztek valamit óra után, és egy kollégám figyelmeztetett, ne beszélgessek túl sokat a fiúkkal. Ezt csak azért mondta, mert tudja... Mondtam, nem értem, miről beszél, bárkivel beszélgetek a folyosón, nem hiszem, hogy a fiúkkal többet beszélgetnék, mint a lányokkal. De szerinte igen..." - mondta egy interjú során a 33 éves István. Voltak olyan interjúalanyok is, akik az üres vádaskodások és a megbélyegzés miatt inkább elhagyták a tanári pályát.

De a kutatás során a szakemberek jó gyakorlatokkal is találkoztak: előfordult, hogy egyes cégeknél a munkáltató weboldalán, toborzó anyagaiban, a vezetők kommunikációjában is megjelent az elköteleződés az LMBTQI embereket is magába foglaló sokszínűség támogatása mellett. Ennek ellenére számos problémafelület van, amelyeken - például képzésekkel - javítani kell, ezek megoldására több ajánlást is megfogalmaztak a munkáltatók, szakszervezetek és a kormányzat részére is. Hiszen a kutatás egyik legfőbb célja, hogy alapjául szolgáljon az LMBTQI emberek foglalkoztatás területén való hátrányos megkülönböztetését felszámoló jövőbeni projekteknek.

 Néhány adat a kutatásból
  • Buziviccekről, bántó megjegyzésekről a válaszadók 62 százaléka számolt be
  • 30 százalékukkal megtörtén már, hogy személyesen ellene irányuló zaklatás érte
  • 54 százalékuk munkahelyén letagadja, hogy azonos nemű partnere, élettársa van
  • A transz válaszadóknál komoly probléma a munkanélküliség: 47 százalékuk számolt be három hónapnál hosszabb ideig tartó munkakeresésről az elmúlt öt évben
  • A kutatásba bevont HR szakemberek 72 százaléka úgy gondolta, a munkáltató nem köteles fellépni a munkatársak közötti zaklatás ellen - holott ez jogszabályi kötelezettség
2016.06.29 07:17

Hadházy Ákos életét kockáztatva próbált bejutni a köztévé stúdiójába, földön vonszolták ki az őrök

Publikálás dátuma
2018.12.17 07:49

Fotó: Facebook/Szél Bernadett/
Minden eszközzel megpróbál bejutni az MTVA egyik stúdiójába Hadházy Ákos: mivel a lépcsőn nem engedték fel, a korláton kívül mászott, mint egy ipari alpinista. A fegyveres őrök erőszakkal vetettek véget az akciónak
Abszurd és ijesztő jelenetek tanúi lehettek, akik élőben követték Szél Bernadett Facebook-közvetítését, az MTVA fegyveres és fegyvertelen őrei nem engedték Hadházy Ákost, hogy bejusson a köztévé reggeli adásába, és beolvassa az ellenzék öt pontos petícióját.
Az őrök arra hivatkoztak, hogy csúszós a lépcső, ezért Hadházy a korláton kívül, a lépcső peremén egyensúlyozva mászott fel az emeleti stúdióhoz. Az őrök sokáig a korláton sem akarták átengedni a politikust, félő volt, hogy visszazuhan. Végül beengedték, és szó szerint lerángatták az emeletről,  négy felfegyverzett biztonsági őr vonszolta a földön az ellenzéki képviselőt.
2018.12.17 07:49

Van olyan kórház, ahol adósság nélkül is járnak az adósságcsökkentő milliárdok

Publikálás dátuma
2018.12.17 06:00

Fotó: Népszava/
Az 55 milliárdos keret majdnem elég lett volna a kórházak tartozásaira, de a vitatott elosztás miatt jövőre megint mínuszból indul az ágazat.
Hétfőn érkezhet meg a kórházak számlájára az az összeg, amit adósságaik rendezésre költhetnek. Azt, hogy hol, mennyit fordíthatnak a tartozás kiegyenlítésre az összesen 55 milliárdos keretből, arról szombat késő délután tett közzé listát a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK). Lapunk úgy tudja: a hitelezők izgatottan böngészik a listát, hogy megtudják, „eléggé szereti-e” a minisztérium azt a kórházat, amely nekik tartozik. Mint arról elsőként beszámoltunk, az adósságok rendezésére jóváhagyott 55 milliárdos konszolidációs összegnek csak alig több mint felét adta a kormány közvetlenül a tartozások kifizetésére. Mintegy 24 milliárd forintot azok között osztanák szét, ahol tavaly óta bizonyíthatóan tettek az eladósodás elkerüléséért, és ügyelnek arra, hogy jó minőségben gyógyítsanak. Ez utóbbi azért is érdekes, mert nincs valódi minőségmérés a hazai egészségügyben. Ennek megfelelőn több, főként vidéki nagy kórház is úgy kapott milliárdos összeget, hogy adóssága sem volt, míg több óriási hitellel küszködők intézménynek jócskán maradt adóssága. Így például a négy orvosi egyetemből hármat összességében két milliárddal jutalmaztak, és a tartozás nélkül működő Semmelweis Egyetemnek is jutott 1,1 milliárd. Hasonlóan járt a szintén nullszaldós Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház, amely hirtelen 1,7 milliárdnyi extra összeghez jutott. Ezzel szemben például a súlyos pénzügyi nehézségekkel küszködő Honvéd- valamint Péterfy kórháznak milliárdos tartozásai maradnak. Ami azért is igazságtalan, mert mindkét intézménynek van több olyan részlege is – például a sürgősségi, a traumatológiai és az intenzív ellátás –, amely jóval többe kerül, mint amennyit ezekért a szolgáltatásokért a biztosító fizet. – Mindennek nagyon rossz az üzenete – állítja lapunknak egy szakértő. Szerinte a jutalomosztással az a legnagyobb baj: nem veszik figyelembe az egyes kórházak eltérő betegellátási feladatait, és azt, hogy ezeket eleve nem egyenlően díjazzák. Vannak olyan szakmák, amelyek elvégzéséért többet fizet a biztosító, mint amennyi azok költsége, és vannak olyanok, amelyek eleve csak veszteséget termelhetnek. Az ilyen különbözőségek kiegyenlítése nélkül az intézményi adóssággal kapcsolatos adatok nem mutathatnak valós képet arról, hogy a menedzsment kellően takarékos volt-e. A szakértő szerint ráadásul tovább torzítja a kórházi gazdálkodást az, hogy az adósságnélküliséget jutalmazzák többletforrásokkal. A pénzosztás módjával a beszállítók is elégedetlenek. Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség titkára szerint miközben az elmúlt három évben a kormányzat arról beszélt, hogy ösztönzőkkel javítja a kórházak gazdálkodását, éppen ebben nem sikerült lépni. A intézmények 2016-tól szinte évben 10-15 milliárdos tartozással kezdik az évet. Azaz valójában elvesztegettük az elmúlt három évet, eddig ugyanis ösztönözni nem, csak büntetni sikerült a kórházakat, miközben mindennek a beszállítók isszák meg a levét – mondta. Rásky László úgy kalkulált, hogy most a legjobb esetben is legfeljebb 45 milliárd forint juthat el a hitelezőkhöz, miközben a kintlévőségeik elérik a 60 milliárdot. Adhoc beavatkozások helyett rendszerszintű megoldásokat sürget a kórházak eladósodásának megállítására Rádai Tamás, az Egészségügyi Technológia és Orvostechnikai Szállítók Egyesületének (ETOSZ) igazgatója. Ehhez a szervezetük már ajánlott a kormányzatnak szakmai segítséget.
Szerző
2018.12.17 06:00
Frissítve: 2018.12.17 07:09