- A magyar baloldaliság kilátástalansága

(...) A magyar progresszivizmusnak nincs világképe, nincs erkölcsi rendje, amelyet megalkuvásmentesen képviselne - csak érdekei vannak, amelyek a legjobb esetben is középszerű vezetőit visszatérően közelebb viszik az "újnyilas" (TGM) kormányzó erőkhöz, mint saját remélt szavazóbázisukhoz. A progresszívok csodálkoznak azon, hogy Magyarországon a politikai machiavellizmus az úr, pedig értékek és az objektív igazságba vetett hit nélkül, ami rájuk kiváltképp jellemző, a machiavellizmus az egyetlen potens politikai gyakorlat - erre ezt is ellopták tőlük. Magyarországon az utóbbi években - amikor a legnagyobb szükség lett volna rá - megszűnt az ideológiai munka a baloldalon. A relativizmus és a szubjektivizmus, ami kilúgozta az eszményeket és az objektív igazságba vetett hitet a posztmodernizált közegből, megöl minden súlyosabb gondolatot és szenvedélyt, amellyel inspirálni lehetne a választókat. A Nyugat problémáihoz nem tudnak hozzászólni, mert miközben elvetik a szocializmust, nem merik a szájukra venni a kapitalizmust sem, emberjogi kérdésekben teljesen elbizonytalanodtak a migráns-kérdésre adott első válaszaikra történt kulturális visszacsapások után (amiből látszik, hogy közük sincs valójában ahhoz, mennyire fontos egy ország politikai kultúrája az írott malaszttal szemben), de idáig sem kell elmenni: egyszerűen már az igénye se merül fel annak, hogy kitörjenek a Facebook-színvonalú fecsegésből és a pártok anti-orbánista lózungjaiból.(...)