A közmunkaprogram újabb fejleményei

A kormány gyakran dicsekszik azzal, hogy a folyamatos foglalkoztatásbővítésnek köszönthetően lassan elérjük a teljes foglalkoztatottságot. Azt azonban tudni illik, hogy az eredmények mögött leginkább csak statisztikai bűvészkedés áll: egyrészt a külföldön munkát vállalók jelentős részét (például az ingázókat) is beleszámolják az itthoni foglalkoztatottsági statisztikába, másrészt az elmúlt években jelentősen felfuttatták a közmunkaprogramot. Az utóbbi foglalkoztatási formával azonban rengeteg probléma van. Többek között a közmunka egészében vizsgálva inkább tűnik egy aktív szociális támogatásnak a passzív helyett, mintsem valós foglalkoztatás-ösztönző programnak, mivel a közmunkában résztvevők csak minimális arányban (kb. 10 százalék) tudnak elhelyezkedni a versenyszférában. Mindez annak köszönhető, hogy a résztvevők többsége nem kvalifikált munkaerő, és a közmunka-program során kapott képzések is inkább nevetségesek, mintsem hasznosak. Sokan emiatt zsákutcában rekednek, és a költségvetésnek a következő években is százmilliárdokba fog kerülni a közmunkaprogram fenntartása. Ráadásul az elmúlt időkben két negatív fejlemény is felütötte már a fejét: a gyermek-közmunka folyamatos növekedése, továbbá a közmunkából való kizártak számának emelkedése.(...)