Merkel és a piaci őr

A piacon nagy volt a nyüzsgés amikor oda értem. A rádióból éppen a hírek szóltak – többek között a meglepetésnek számító eseményről,miszerint az osztrák kancellár lemondott. A nagy zsivaj miatt a fiatal piaci felügyelő nem hallotta, pontosan mit is mondott a rádió. Megkérdezte, hogy milyen kancellár mondott le. Mondtam neki, hogy az osztrák. A fiatalember összecsapta a kezét és sajnálkozni kezdett:- Nem a Merkel, a német mondott le? De kár, annak nagyon tudtam volna örülni - mondta.

Kérdezem én, 10 évvel ezelőtt is tudta egy piacfelügyelő, hogy ki a német kancellár. De ha tudta is, volt-e valamilyen indulati viszonya vele kapcsolatban? Azt gondolom, hogy nem.

Azért mesélem el ezt a történetet, mert érzem, a demokratikus oldalon nem tudatosult, hogy valami tragikusan megváltozott a magyar társadalomban. Arról beszélgetnek, vitatkoznak, hogy összefogjanak-e, együttműködjenek-e. Azzal nyugtatják magukat, hogy Európa nem engedi tovább torzulni a rendszert. Nem hiszik, hogy az ország kivezethető az EU-ból. Büszkén mondják, hogy 60 százalék felett vannak az Európa pártiak. Még a Fidesz szavazók között is 70 százalék a bent maradni szándékozók aránya, de a Jobbikban is 50.

Hát ne legyenek nyugodtak! A piaci történet azt bizonyítja, hogy olyan rendszert épült ki, amely képes volt átalakítani a közgondolkodást. Már a 2010-es évek elején sem volt véletlen a bank-, és az Unió ellenesség. Nem volt véletlen, a különben teljesen indokolatlan, óriás plakát akció. Nem véletlen a „sorosozás” sem. Két legyet is ütnek egyszerre: a baloldaliak nem nézik meg, nem hallgatják meg, legalább időként, a pártállami, állami tv-t, rádiót, és ezért nem érzik a veszélyt, és nem értik, hogy mire, miképpen reagálnak az emberek. Nem elég elemezni a miniszterelnök pénteki igehirdetését. Több műsort kell meghallgatni! Például az ál-Ütközőt, a Déli Krónika után, amiben az ál-civilszervezet elnöke a francia elnököt Merkel táskahordózójának minősíti, a német kancellárt az USA elnök bábjának nevezi. Ez a műsor, címével ellentétben, a jogállamiságról a KDNP-s brüsszeli képviselőt és az államtitkárt „ütközteti". A demokratikus erők nem gondolnak arra sem, hogy a televízió sportközvetítéseinek szüneteiben vetített 1 perces híradó, amelyben egy hír a kormány nagyságáról, egy hír a migránsokról szól, aztán jön valami kis színes, mit sugall. Tovább is lehetne sorolni a példákat. És ha ezután sem ismeri fel a baloldal, hogy nagyon-nagyon másképpen kell reagálni erre a helyzetre akkor, lehet egyezkedni, tervezni a győzelem utáni teendőket, csak hogy ennek már semmi értelme nem lesz.