Takács Nándor Rábacsanakon született 1927. január 15-én. Középfokú tanulmányait a karmelita rend kisszemináriumában végezte. 1942-ben lépett a rend közösségébe, 1948-ban tett örökfogadalmat. A szerzetesrend keszthelyi főiskoláján tanult tovább, 1950-ben - amikor rendjének működési engedélyét megvonta az állam - a Központi Szemináriumba került.
A győri egyházmegye papjává 1951. október 28-án szentelték. Teológiai doktorátust szerzett, és a budapesti Központi Szeminárium énektanára és prefektusa volt 1954-től 1959 februárjáig, amikor állami nyomásra a kispapok döntő többségével együtt tanáraikat is elüldözték az intézményből. Az Állami Egyházügyi Hivatal ekkor a papi működéstől is eltiltotta: 1959-1973 között kántorként szolgált Gyöngyösön, Dömsödön, Csornán és Albertfalván.
1973-ban kapott újra papi beosztást: magyaróvári káplán lett, 1978-tól Tatabánya-Alsógalla plébánosa. 1986-tól a győri szeminárium tanára és spirituálisa. 1988. december 30-án nevezte ki II. János Pál pápa carcabiai címzetes püspöknek és székesfehérvári segédpüspöknek.
Püspökké 1989. február 11-én szentelték Esztergomban. Szakos Gyula nyugállományba vonulásakor, 1991 őszén vette át az egyházmegye kormányzását. Hivatali ideje alatt visszakerült az egyházmegye tulajdonába a nagy múltú székesfehérvári Szent István Művelődési Ház. Prohászka Ottokár és Shvoy Lajos után harmadiknak Takács Nándor püspök egyházmegyei zsinatot tartott. Irányítása alatt a rendszerváltás adta lehetőséggel élve nagyszabású templomrekonstrukciók indultak meg, új templomok épültek a hajdani szocialista városokban.
2003 áprilisában fogadta el a Szentszék a nyugdíjkérelmét. A Székesfehérvári Egyházmegye sajtóközleménye szerint a püspök földi maradványait július 27-én, a 11 órakor kezdődő engesztelő gyászmisét követően, a székesfehérvári székesegyház kriptájába helyezik örök nyugalomra.
