Az első amerikai elnöki látogatás előtt egy órával még dörgött az ég, szakadt az eső, és szinte éjszakai sötétség borult Budapestre. Mi tagadás, nagy volt az izgalom, mi laikus újságírók azon tanakodtunk, amiatt aggodalmaskodtunk, hogy a tervezett időben érkezik-e meg, egyáltalán le tud-e szállni az amerikai elnök különrepülő- gépe ekkora zivatarban. Ám, mire feltűnt a gép az égbolton, megbékélt az időjárás, s csupán szemerkélt az eső. George Bush és hivatalos kísérete — vihar ide, vihar oda — szinte percre pontos volt. ö és felesége hét óra előtt nyolc perccel lépett magyar földre.
A Ferihegy—I. repülőtéren először Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke és felesége, Szabolcsi Gertrud, köszöntötte az Egyesült Államok elnökét és feleségét, Barbara asszonyt. Azután Mark Palmer, a budapesti amerikai nagykövet és felesége, továbbá dr. Házi Vencel, hazánk washingtoni nagykövete és neje üdvözölte őket. Közvetlen közelükben állt az elnöki gépkocsi, amelybe beszállva elindultak a Kossuth térre.
Welcome to Hungary Mr. President! Köszöntjük Magyarországon, Elnök úr! Ilyen és hasonló feliratok voltak olvashatók mindenfelé. A hangosbeszélőn angolul és magyarul közölték, hogy megérkezett George Bush és felesége. A tömeg ismét nagy hanggal nyilvánította ki tetszését. Sajnos, az eső tovább esett s dörgött az ég. Ám ez szemmel láthatóan nem zavarta a megjelenteket, az ünneplőket és az amerikai vendégeket sem. George Bush eleinte egy esernyő alatt álldogált feleségével, majd kilépett alóla, mintegy jelezve, hogy nem is olyan nagyon esik. Az egybegyűltek ezt is nagy tapssal jutalmazták.
Közben megkezdődött az ünnepélyes fogadtatás. Először Straub F. Brúnó mondta el üdvözlő beszédét.
Elnök úr! Szimbolikus jelentőséget tulajdonítok annak, hogy üdvözlő beszédeink elmondására Kossuth Lajos szobra előtt, a róla elnevezett téren kerül sor. A XIX. század első felében Magyarországon végbement történelmi folyamatot „reformként” tartjuk számon. Kossuth Lajos e kornak volt kiemelkedő személyisége. A reformkorból akkor egyenes út vezetett az 1848/49-es forradalomhoz. A szabadság- harc, majd a leverését követő megtorlások súlyos vérveszteséget okoztak az országnak. Az életben maradtak legjobbjai közül sokan emigrációba kényszerültek. E nehéz időszakot végül egy olyan „kiegyezés” zárta le, amely utat nyitott az ország társadalmi és gazdasági fejlődéséhez.
Most újra „reformkor” van Magyarországon. Ám hisszük, hogy a történelmi sorrend ezúttal más lesz. Túl vagyunk vérveszteségeinken, halottainkat is eltemettük, végre tisztességgel.
Most a „kiegyezés” következik. Ezt várja el a magyar nép és minden az országért, a nemzetért felelősséget érző politikai-társadalmi erő. – mondta Straub F. Brúnó
Népszava 1989. július 12.
