Az olasz katonai publicisztika jellemző dokumentumai azok a röpívek, amelyeket olasz röpülök konzervdobozokban és üvegekben állásainkra dobnak. Megállapíthatjuk, hogy sem nálunk, sem szövetségeseinknél nincsen megengedve az ellenség ócsárolása és hogy ez sem katonáinknál, sem a békés polgárság körében nem találnak tetszésre. Ez nem felelne meg katonáink lovagias gondolkodásmódjának.
Ezzel szemben az ántánt sajtójában kezdettől fogva az ellenfelek legdurvább sértegetése és rágalmazása képezi a cikkek és az egész háborús irodalom alaphangját. A közelmúltig azonban az ántánt vezető katonai körei bizonyos mértékben szemérmetesek voltak és nem tőlük származtak ezek a katonákhoz nem méltó sértegetések, hanem átengedték az ilyen babérokat a d’Annunzioknak.
Az ántánt párisi konferenciája óta azonban már kevésbé tartózkodók. A gyalázó írások katonai eredetét a terjesztés módja kétségtelenül elárulja s a háborús pornográfiában Olaszországnak jutott a vezető szerep. Amíg az oroszok, angolok és franciák minket és szövetségeseinket sértegetnek, addig az olasz hadvezetőség a mi katonáinknak szánt és röpülői által sok százezer példányban ledobott röplevélben azt — mint ismeretes, a tényeknek megfelelő — az állítást terjeszti, hogy az oroszok, ahol megjelennek, gyilkolnak, gyújtogatnak, nőkkel szemben erőszakot követnek el és hasonló barbárságokat visznek véghez, egész országrészeket elpusztítanak.
Állásainkban számos ilyen röpívet gyűjtöttünk össze, amelyeket olasz és olasz szolgálatban álló francia röpülök dobtak le, és amelyeket a parancsnokságokhoz juttattak. A legtöbb röpivnek gondolatmenete a következő: fölhívják katonáink figyelmét arra, hogy amíg ők Olaszország ellen harcolnak és véreznek, a Kárpátoknál nem lehet föltartóztatni az oroszokat, akik győzelmesen benyomulnak a magyar szent korona országaiba.
Azután szó szerint a következő mondat: „Az oroszok be fognak hatolni házaitokba, erőszakot követnek el asszonyaitokkal". Hogy tisztességes katonák miképpen gondolkoznak a körülményből, hogy katonáink a lövészárkokban az olasz szennyiratok e sorait a parancsnokságokhoz való eljuttatás előtt olvashatatlanná teszik. Mindenesetre jellemző ez katonáink gondolkozásának és a vezető olasz körök fölfogásának különbözőségére. Ezek a röpívek a mi frontunkon történt eseményekről a legmerészebb hazugságukat tartalmazzák és fölszólítják katonáinkat, hogy a föltétlen megsemmisüléstől „szökéssel" igyekezzenek menekülni. E hazudozásokra jellemző e röpíveknek az az állítása, hogy az olaszok által állítólag üldözött csapataink több mint 300.000 embert vesztettek, holott közismert dolog, hogy csapataink önként és ellenséges behatás nélkül, tehát veszteségek nélkül vonulták vissza a mostani vonalakba és hogy azóta is csak oly jelentéktelen veszteségeket szenvedtek, hogy még Cadorna jelentései sem tartalmaznak nagyobb számokat, pedig tudvalevően Cadorna alaposan túlozni szokott.
Durvaságban és Ízléstelenségben azonban az olasz pamflet-stílus átlagát messze fölülmúlják azok a röpívek, amelyekben az uralkodó ellen irányulnak az alacsony lelkületre valló támadások.
Szövetségeseink ellen is irányul számos e nyilak közül. Hasonlóan nevetséges az az otromba kísérlet, hogy megrendítsék katonáink bizalmát a lakosság hazafiasságában és áldozatkészségében. Ezek a röpívek egészen más hatással lesznek katonáinkra, mint az olaszok gondolják.
Népszava 1916. július 12.
