Program van, a telepek megmaradtak

Kevés esély van rá, hogy ebben a parlamenti ciklusban látványos eredményt érjen el a kormány a szegénytelepek felszámolásában. Hiába fogadta el a kabinet tavaly szeptember végén a 2014 és 2020 közötti időszak telepfelszámolási stratégiáját (hivatalos nevén a telepszerű lakhatás kezelését megalapozó szakpolitikai stratégiát), az ilyen célokat szolgáló uniós pályázatoknak még csak egy részét írták ki.

Az Emmi látványos javulásról ad hírt

A telepfelszámolási és felzárkóztatási programok eddigi csekély eredményei cseppet sem zavarják a döntéshozókat abban, hogy látványos javulásról beszéljenek, ahogyan azt az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára tette a minap az M1 műsorában. Langerné Victor Katalin tavaly júliusban még úgy fogalmazott, hogy a megfelelő intézkedések hatására az utóbbi években csökkent a társadalmi kirekesztés által érintettek aránya, csaknem a felére mérséklődött az alacsony munkaintenzitású háztartásban élők száma. Hozzátette, hogy folytatódik a telepeken és szegregátumokban élő, hátrányos helyzetű emberek felzárkóztatása.

Konkrétabban fogalmazott, amikor kijelentette, hogy több mint félmillió embernek sikerült a 2010-es kormányváltás óta kikerülnie a mélyszegénységből. A 2011-ben indított komplex felzárkóztatási programokra utalva állította, hogy ezek a folyamatok fenntartható, maradandó javulást hoznak majd a nehéz sorsú emberek életében. Ugyanakkor a KSH adatai az ellenkezőjét mutatják. A "Jövedelem-eloszlás, szegénység (2003–2015)" címen közzétett adatsorok alapján 2010 óta határozottan romlik a helyzet. A 2010-es kormányváltáskor 12,3 százalék volt a szegénységi arány, míg 2015-ben már 14,9 százalék, vagyis az összes háztartáshoz képest nőtt a szegény háztartások aránya. Az ezer arcú nyomor legsötétebb bugyraival biztos, hogy a szegény- vagy romatelepeken élők találkoznak a leggyakrabban. A kormány tavalyi adatai szerint 300 ezer ember él ilyen körülmények között az ország 823 településén és a 10 fővárosi kerületben található 1633 telepen.

A bevezetőben említett stratégia ugyanakkor elismeri, hogy a rendszerváltás utáni kormányok közt az Orbán-kabinetnek sem sikerült áttörést elérnie a telepen lakók életének megváltoztatásában, a 2012 után 57 településre jutó 8 milliárd forint még a lakhatási körülmények érezhető javításához is kevés volt, nemhogy a családok életét megkönnyítő foglalkoztatási, oktatási, közösségi, vagyis komplex programok folyamatos működtetéséhez.

Az addigi állami források helyett a 2014-ben újjáalakított Fidesz-kormány már kizárólag uniós forrásokban gondolkodott, amikor telepprogramokról beszélt. Kérdésünkre a humántárca európai uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkárságától azt a választ kaptuk, hogy a telep-felszámolási program vidéki kisebb településeket érintő fejlesztései az Emberi Erőforrás Operatív Program (EFOP) keretében, két konstrukcióban valósulhatnak meg, de még nem írták ki a pályázatokat. Így jelenleg nem érhető el semmilyen forrás a falvakban a legszegényebb emberek lakhatási körülményeinek javítására. A tervek szerint az uniós pénz egy részét az érintett önkormányzatok civil szervezetekkel együttműködve érhetik majd el, másik részére kizárólag a települések adhatnak be pályázatot. A tervek szerint 120 település nyerhet kisebb-nagyobb összegeket.

A városok hasonló gettófelszámolási programjait a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) felügyeli, ők már kiírták a pályázatokat. A tárca arról tájékoztatta a Népszavát, hogy a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) keretében 2015 decemberében és 2016 januárjában jelentek meg a leromlott városi területek rehabilitációjára kiírt felhívások, külön pályázat van a megyei jogú és a többi város számára. A minisztérium hangsúlyozta, hogy indokolt esetben megengedett a telepek teljes felszámolása is, továbbá, hogy a projekteknél elvárják a komplex szemléletet. Kizárólag infrastrukturális fejlesztésekre nem adnak pénzt, minden esetben „szoft” elemeket is meg kell valósítani, vagyis közösségfejlesztési programokat, szociális munkát, képzéseket, antidiszkriminációs és bűnmegelőzési programokat, életvezetési és adósságkezelési tanácsadásokat, egészségügyi projekteket is be kell építeni a tervekbe.

A megyei jogú városok infrastrukturális beruházásait kevéssel több mint 3 milliárd, az ehhez kapcsolódó humán programokat több mint 2 milliárd forintból valósíthatják meg, ezek a pályázatok tavaly decemberben megjelentek. A nem megyei jogú városok számára az idén január első napjaiban írták ki a felhívásokat, az infrastrukturális fejlesztésekre 17 milliárd, a „szoft” programokra majdnem 8 milliárd jut. Utóbbi pályázatokat már be is kellett adni, de az infrastrukturális fejlesztések pályázatai is lejárnak augusztusban. A beadott támogatási kérelmekről (a darabszámról, az igényelt forrás összegéről, területi megoszlásáról) azonban nem kaptunk információt az NGM-ből.

A Közép-magyarországi régió ezektől függetlenül, a Versenyképes Közép-Magyarországi Operatív Program (VEKOP) külön forrásából kaphat támogatást a gettók és telepek felszámolására vagy felújítására. A budapesti felhívást márciusban hirdették meg 11 és fél milliárdos kerettel, míg Pest megye települései 1,9 milliárdra pályázhatnak.

Párhuzamos vélemények

Lakhatási gondokkal és a hazai szegénység kutatásával foglalkozó szociológusokat kérdeztünk arról, miért nem sikerült előrelépni a telepek felszámolásában és milyen kormányzati politika kellene ahhoz, hogy látható és tartós eredmények szülessenek, ne növekedjen, hanem csökkenjen a telepek és az ilyen körülmények között élők száma. A kérdésekre sokszor egybecsengő válaszokat adott Somogyi Eszter, a Városkutatás Kft. munkatársa és Farkas Zsombor, az ELTE kutatója.

Somogyi Eszter

A Városkutatás Kft. szociológusa arra emlékeztetett, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 2010-ben végzett felmérésének eredménye volt a rendkívül magas, 1633 telepszám. Azt azonban nem tudni, hogy ma ennél több vagy kevesebb leromlott, szegény településrésszel kell-e számolni, mert ilyen összesítés az utóbbi hat évben nem készült. Az elmúlt évek hazai finanszírozású vagy uniós projektjei 80-85 telepet, illetve városi szegregátumot értek el a Városkutatás Kft. szakértője szerint. A programok általában egy-két évig, legfeljebb háromig tartottak, ennyi idő alatt pedig nem lehet látványos és hosszútávú eredményeket elérni – értékelte a telepprogramokat a szociológus. A kevés siker másik oka az idő rövidsége mellett, hogy a komplex hátrányokat csak ugyanilyen sokrétű programokkal lehetne leküzdeni – érvelt a szakértő. Hiába hirdettek meg azonban az elmúlt néhány évben már komplex telepprogramokat, a foglalkoztatás, az oktatás és képzés, valamint a lakhatás feltételeinek együttes javítása nem sok helyen valósult meg egyszerre. Somogyi Eszter Gyulaj példáját említette a sikerek közt, ahol az önkormányzat elkötelezett a változás mellett, és Pécs városát, ahol több szociális városrehabilitációs és telepprogram valósult meg, egymásra épülve, egymás hatását erősítve. Minden telepprogram eredményessége attól függ, képes-e az önkormányzat hosszú távú folyamatokban gondolkodni és hogy a központi politika az egyes ágazatokban, az oktatástól a foglalkoztatásig támogatja-e ezeknek a projekteknek a céljait – hangsúlyozta a szociológus. Egy tanodát nem érdemes egy-két évre elindítani, hiszen a gyerekek ennyi idő alatt még sehová nem jutnak el, ahogyan az sem elegendő, ha az önkormányzat beviszi a vizet a telepi lakásokba, ha a családok nem lesznek majd képesek kifizetni a vízdíjat. Minden ilyen komplex program végső célja az kell legyen, hogy hosszú távon munkához, rendszeres jövedelemhez juttassa a telepeken élőket.

Azt is kiemelte a szakember, hogy majd minden sikeres programban a helyi önkormányzat munkáját egy többféle célt megvalósító civil szervezet segítette. Ezért is nagy gond, hogy Magyarországon a civilek működését nem támogatja folyamatosan az állam, a pályázati pénzek elnyerése pedig esetleges. Márpedig, ha egy-két év után megszakad a támogatás és véget ér a program, az nagyon komoly károkat okoz: a mélyszegénységben élők azt látják, egy ideig fontosak voltak, aztán megint nem érdekel senkit a sorsuk. A felismerés után természetesen már nem akarnak együttműködni egyetlen hivatallal sem.

A Városkutatás Kft. munkatársa kiemelte, hogy a telepprogramok céljaival a kormányzat ágazati intézkedései gyakran épp szembemennek, legyen szó foglalkoztatáspolitikáról vagy a lakásfenntartási támogatás, adósságkezelési támogatás központi megszüntetéséről. Márpedig a kilátástalanságból csak akkor lehet kirángatni ezeket az embereket, ha reális lehetőséget látnak az életük javulására. Óriási gond, hogy a központi lakáspolitika sem segíti a nyomorgó százezrek lakhatási körülményeinek javítását. Az önkormányzatok saját romló állapotú szociális lakásai nem elegendőek, országos bérlakás politika pedig nem létezik. Ha mégis sikerül fedelet adni a fejük fölé, a minimális jövedelemmel rendelkező családok nehezen tudják fenntartani ezeket a lakásokat, a segélyezési politika átalakítása pedig az önkormányzatokra ró aránytalanul nagy terheket. Somogyi Eszter minden gond ellenére mégis azt hangsúlyozta, hogy a telepprogramok kis sikerei is fontosak, mert hosszabb távú változások alapjai lehetnek, érdemes tehát ilyeneket tervezni és megvalósítani.

Farkas Zsombor

A hazai gyermekszegénység kutatásával Ferge Zsuzsa munkatársaként ismertté vált szociológus a Népszava kérdésére határozottan kijelentette, hogy a különböző színezetű kormányok telepfelszámolási programjai ellenére egyre nő a szegregált településrészek száma az országban. A lakosság minden ilyen szegény- vagy cigánytelepen, városi gettóban mélyszegénységben él – hangsúlyozta a szakember. Ahogyan romlik az ország gazdasági helyzete, úgy lesz egyre rosszabb az élete minden telepi körülmények között élő családnak, hiszen itt halmozottan jelentkeznek az oktatás, a foglalkoztatás, a segélyezés hiányosságai, amihez kilátástalanság és reménytelenség társul.

A kutató emlékeztetett rá, hogy mennyire töredezettek a telepek felszámolását célzó programok: a 60-as évektől a 80-as évek közepéig működő asszimilációs politika után csak kisebb beavatkozásokban gondolkodtak és csak az ezredforduló után indultak újabb komolyabb próbálkozások a telepeken élők körülményeinek javítására. 2005-2010 között hazai forrásból, utána uniós pénzből immár komplexnek nevezett projekteket indítottak. A legfontosabb különbség a szociológus szerint, hogy a hazai finanszírozású programok a telepek felszámolására és az ott élők integrálására alapoztak, míg az utóbbi évek uniós pályázatai elsősorban a telepek rehabilitációját tűzik célként. Farkas Zsombor szerint azonban egyik programcsomag révén sem lett jobb ezeknek a családoknak a foglalkoztatási és így a jövedelmi helyzete, néhány elszigetelt helyi sikertől eltekintve, szinte semi nem történt.

Persze azt is meg kell becsülni, ha néhány család életkörülményein sikerül javítani, de a mélyszegénység, mint társadalmi probléma ettől nem lett kisebb - hangsúlyozta a társadalomkutató. A telepeken élők közül elenyészően kevesen tudtak kitörni a szegénység csapdájából. nekik maradt a közmunka, ami azért veszélyes, mert komoly függőségi viszonyt eredményez és hosszú távon nem vezet sehová.

Kérdésünkre, hogy a helyi esélyegyenlőségi programok hoznak-e előrelépést, a szociológus úgy felelt, ezek a vicc kategóriájába tartoznak. A szocialista kormányok alatt elvárt oktatási esélyegyenlőségi terveket szakértők vizsgálták és ha nem fogadták el, akkor a település nem indulhatott uniós pályázaton, volt tehát tétje a dolognak – érvelt a szociológus. A mostani terveket azonban szerinte összebarkácsolják, a kötelező képző partner, a Türr István központ sablonját használják, nincs tétje a terv tartalmának, csak egy papír, ami senkit nem kötelez semmire.

Felvetésünkre, hogy a többségi társadalom sem vált befogadóvá, azt felelte a szakember, hogy szerinte épp ezért nem merte vállalni a Fidesz-kormány a további telepfelszámolásokat, inkább felújításokban gondolkodnak, így a cigányok is kapnak valamit, meg a többségi társadalom sem hőbörög. Van egy erős elutasítás a telepek felszámolásával szemben, amit a politika nem fékez, hanem inkább bátorít, buzdít. A miskolci telepről elzavart cigányok miatt a kormány lapít, félrenéz, vagy még bátorítja is az ilyen hozzáállást - állította Farkas Zsombor.

Az előítéletekre, sztereotípiákra nagyon keményen visszahat az is, ami az Országos Roma Önkormányzat körül zajlik. A szociológus szerint elképesztő károkat okoz a roma politikának a többmilliárdos foglalkoztatási projekt pénzének szétszórása és az a stílus, szakmaiatlanság, cinikus gőg, ami Farkas Flóriánt jellemzi a kormány háttértámogatásával. Ahogy ez a kormány működik, gondolkodik, cselekszik, mind azt mutatja a szakember szerint, hogy valójában nem akarnak javítani ezeknek az embereknek az életén.