Németh Péter (végre valaki!) felvetette a legmélyebb pénzelméleti kérdést, nevezetesen: miként lehet a költségvetésnek (a kormánynak) mindig mindenre pénze, vagyis feneketlen pénzeszsákja (Népszava 07.12.). Jól látja, hogy ilyen helyzetben elméletileg csak a kormány lehet, amiért is valószínűleg jó dolog ország (állam) vezetőnek lenni. A kérdés olyan mély, hogy sajnos száz emberből lényegileg egy sem teszi fel, mert mindenki úgy hiszi, hogy a pénz (forint) a mindennapi forgalomba a szentlélek tisztaságával kerül. Ez azonban egyszerűen nem igaz.
Pogátsa Zoltán a főszerkesztő kérdését már 2015 decemberében megválaszolta, amikor a közrádióban kifejtette, hogy Görögországot 2015 nyarán alapvetően az Európai Központi Bank bírta rá a hitelmegállapodás aláírására. Az EKB „csak” annyit mondott, hogy ha az ország nem írja alá a megállapodást, akkor a görög kereskedelmi bankok nem kapnak egy eurocentet sem. Vagyis a görög nyugdíjasok „ki tudja meddig” várhattak volna pénzükre az üres ATM-ek előtt. Az EKB „mondása” hatott a görög kormányra. Boross Imre néhány napja a közrádióban kifejtette, hogy a 2008-2010-es európai pénzügyi válságot csak azáltal tudták a bajban lévő nagy európai kereskedelmi bankok leküzdeni, hogy a FED-től (Amerikai Központi Bank) kaptak dollár hitelt, mert az EKB nem akarta őket hitelezni. Ismeretes az is, hogy a FED az amerikai pénzügyi válság idején (2007-2009) egyszerűen bankóprés alapon sok ezer dollárral meghitelezte az amerikai kormányt, hogy az mentse a bankokat.
A magyar kormány feneketlen zsákjának a titka – a fenti példákból következően – a Magyar Nemzeti Bank körül keresendő. Több forint, hogy a feneketlen zsák teljen, alapvetően két úton kerülhet forgalomba. Külföldi pénzalapon, vagy forint alapon. Az első esetben például a külkereskedelem révén a vállalatok euróhoz jutnak, és azt átváltják forintra, vagy a kormány EU-s támogatást kap, és ezt konvertálja forintra. A második esetben a MNB a bankok kötelező tartalékrátájának módosításával szabályozza a forgalomban lévő pénz mennyiségét, vagy egyszerűen hitelt ad (akár bankópréssel is) számukra, mivel a kormány közvetlen meghitelezése tilos. Magyarországon a kormány rendelkezik a költségvetés bevételi és kiadási oldalával, az MNB-vel - Bogár László szerint - tandemben dolgozik, továbbá tulajdonolja a Magyar Fejlesztési Bankot, és az Exim Bankot. Ezeken túlmenően szoros kapcsolatban van a nagy magyar kereskedelmi bankokkal, valamint az állami monopóliumokkal. Ilyen körülmények között – eltekintve a makroszinten kedvező reálgazdasági mutatóktól – az lenne a csoda, ha a kormánynak nem lenne mindig mindenre elegendő pénze. Az itt leírtak részben válaszok lehetnek a főszerkesztő azon állítására, hogy a magyar kormány feneketlen pénzeszsákkal bír. Jó lenne, ha a bankok mélyvilágát ismerő pénzügyi szakértők (Bod P.Á., Bokros L., Boross I, Járai Zs., Lentner Cs., Róna P. stb.) is reagálnának erre a jelenségre.
Németh Péter a Fideszt és a kormányt szinonimaként használja, ami igaz. Akkor igaz az is, hogy a Fidesz pártköltségvetése - amire lényegében rámutatott –, megegyezik az ország költségvetésével. Ez enyhén szólva hatalmas disszonancia. Ez azt rója a magyar ellenzékre, hogy nagyon jól hasznosítsa a ritkán guruló filléreket azért, hogy a kormány oldal sűrűn guruló forintjaival felvegye a versenyt.
