A falnak is füle, szeme van?

Ma már nem is számít komoly megbeszélésnek, ha a terembe lépés előtt nem veszik el a telefonokat, vagy nem vetetik ki az akkumulátorokat. Nem is számít igazán fontos embernek, aki nincs kitéve lehallgatásnak, akiben ne ébredhetne gyanú, hogy a tárgyalópartnere titokban felveszi a beszélgetésüket.

Másfél évtizede még elég volt valakinek a lejáratáshoz elővarázsolni egy kompromittáló aktát az illető múltjából. Aztán jöttek a titkos telefonos leleplezések, így derült ki többek között a trafikok körüli csalás a szekszárdi önkormányzatnál, ilyen volt a beugratós korrupciós kísérlet Hiszékeny Dezső ellen. Az MDF-et „felrobbantó” lehallgatási CD-ről, meg a Volnerről készült „képriportról” ne is beszéljünk.

Még nem tudni, miért készített valóságos hangarchívumot a beszélgetéseiről Spéder Zoltán, csak később derül majd ki, mentőövnek szánta, vagy a másoknak ásott ároknak. Ellenzéki körökben egyre gyakrabban találkoznak furcsa zörejekkel a telefonban, hallanak vissza olyan mondatokat politikai ellenlábasaiktól, amelyeket barátaiknak, kollégáiknak, vagy éppen családtagjaiknak szántak. Az Eötvös Károly Intézet irodájában meg is találtak egy „fülelő kütyüt”, de persze senki nem jelentkezett érte, hogy ő veszítette el. Egész arzenált találtak lehallgató és megfigyelő készülékekből az MTVA igazgatójának és több vezetőjének irodájában és a tárgyalóban is. Hogy „barát”vagy „ellenség” fülelt, talán soha nem derül ki.

Gyorsan szét is kaptam a telefonomat, de egy darab „bogarat” sem találtam benne. Sajnálattal vettem tudomásul, nem vagyok elég fontos senkinek.

Szerző

A "kialakult helyzet"

Vajon tudja-e Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője, hogy amikor a Human Rights Watch (HRW) nemzetközi jogvédő csoport élesen szóvá teszi, ami a menekültekkel történik a magyar-szerb határon, akkor arra nem válasz, hogy a HRW "teljes mértékben bevándorláspárti, végletekig elfogult szervezet, amelyet Soros György pénzel"? Tudja-e Kósa Lajos, hogy a HRW szavahihetőségét kétségbe vonni túl kevés, miközben a szervezet egy hónapja hiába vár választ a kormánytól, s túl kevés, ha a válasz az, hogy jövő hétfőre Röszkére összehívja a honvédelmi bizottságot. Merthogy a kialakult helyzetről éppen ezen a kihelyezett ülésen szándékozik tájékozódni. Arról a "kialakult helyzetről", amelyről hetek óta riportokban számol be persze Soros nemzetközi sajtója, éles hangon megszólalt az ENSZ - persze Soros kezéből étkező - Menekültügyi Főbiztossága, s amelyről a persze Soros-pénzből károgó Magyar Helsinki Bizottságnak egyetlen mondatos véleménye van: aljas dolgok történnek ott lenn, délen.

Tudja-e Kósa Lajos, hogy miközben - őt idézzük -, "a magyar kormány, szinte egyedüliként, betartja a migránsokkal kapcsolatos összes nemzetközi jogszabályt, a schengeni és a dublini egyezményből fakadó feladatokat egyaránt", ezzel csak annyit tesz, hogy a Magyarországról Szerbiába visszatoloncolásnak mondott hajtóvadászat nyomán ölbe tett kézzel nézi, amint a gyoda túloldalán feltorlódott tömeg embertelen viszonyok között tengődik. Tudja-e Kósa Lajos, mit csinál a magyar kormány, amikor még a segíteni akarókat - mint Iványi Gábor Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségét - is lehetetlenné teszi, amikor mozgó vécéket vinnének, élelmet osztanának a nyomorultaknak.

Amúgy az már régen rossz, ha a "kialakult helyzetről" egy parlamenti bizottság kihelyezett ülése nyomán akar tájékozódni a hatalom, s ha már kiátkoz minden "Soros-bérenc" helyzetképet, nincs más megbízható információforrása. Az még rosszabb, ha van - és mi azt gondoljuk van -, de nem tesz semmit. Abban a szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy látjuk a jövőt. Hétfőn a parlamenti bizottság Kósa úr intésére meg fogja állapítani: a határon minden rendben van, a kormány megfelelően kezeli a "kialakult helyzetet".

Tudja-e, Kósa Lajos, civilizált államokban minek nevezik ezt? Aljasságnak.

Szerző
Friss Róbert

Bugylibicska

Nagy Sándor kardjával vágta ketté a gordiuszi csomót. Isten ments, hogy én a magyar kormányt, vagy annak bármely tagját a történelem egyik legnagyobb hadvezéréhez hasonlítsam. Legföljebb a problémamegoldásban van némi közös bennük. A Fidesz kormány, ami persze gyakorlatilag Orbán Viktort jelenti, szembe találta magát az Uber probléma csomójával.

A rövid időn belül rendkívül népszerűvé vált mobil alkalmazással rendelhető, olcsó és megbízható vállalkozás gyorsan kivívta az egymással is torzsalkodó, olykor tettlegességig fajuló területi vitákba bonyolódó fővárosi taxis társaságok haragját. Ennek hangot is adtak amikor előzetes bejelentés nélkül lezárták Budapest egyik legforgalmasabb csomópontját a belvárosban - következmény nélkül -, követelve az Uber megrendszabályozását.

Végül az Orbán-kormány elővette a bugylibicskáját és elnyeszetelte az Uber-csomót. Törvénybe öltöztetve valójában betiltotta a legkorszerűbb működési és technikai rendszerben működő vállalkozást egy érdemben megújulni képtelen, és a többség számára megfizethetetlenül drága szolgáltatást nyújtó lobbi hangos képviselőinek engedve. Miközben több uniós országban is találtak megoldást és bicska helyett közösen kibogozták a csomót.

Félreértés ne essék. Az Uber is ludas abban, hogy nem tisztázta rögtön a kezdet kezdetén a működési feltételeket, az adózásra, a gépkocsikra, és vezetőikre vonatkozó szabályokat. Akár még a taxi társaságok képviselőivel is egyeztethettek volna és együtt harcolhatták volna ki a versenyellenes fővárosi taxis rendelet módosítását, hogy az utas a szolgáltatás minősége, ára alapján maga dönthessen, melyik cég kocsiját választja.

A kormány és parlamenti szavazógépe törvényben írhatta volna felül a főváros dilettáns rendeletét, felzárkóztatva a hazai személyszállítást a digitális világ színvonalára. Nem ezt tette. Ebben szerepet játszhatott a versenyellenes taxis lobbi nyomása mellett az is, hogy a kormányfő köztudottan nem ért az informatikához és nem is szereti ezt a burzsoá áltudományt.

A bugylibicskáért nyúlt, mint annyiszor. Addig vagdalkozik vele, amíg egyszer ki nem csorbul az éle.

Szerző
Bihari Tamás