Eggyel kevesebb cég maradt a magyar atomágazatban, amely a Paks II. bővítésére tervezett 40 százalékos hazai beszállítói arányt kitölthetné, ugyanis a Roszatom megszerezte a Ganz Engineering és Energetikai Gépgyártó Kft. száz százalékos tulajdonát. A múlt hét végén jelentették be, hogy a Roszatom egyik cége, az Akcionyernoje Obcsesztvo Bjuro Masinosztrojenyija (CKBM), az energetikai gépgyártóban levő eddigi 51 százaléka mellé felvásárolta a másik tulajdonos, a Ganz Gépgyár Holding Zrt. 49 százalékos részesedését is.
Mások szerint a Roszatom bevásárlása nem oszt és nem szoroz abból a szempontból, hogy a nem nukleáris technológiai beruházási résznél, az építő-, gépészeti, szerelő-, informatikai munkáknál a 40 százalékos hazai beszállítói arány kijöjjön. Ez az arány ugyanis számszerűsítve nem szerepel a Paks II.-szerződésben - mondta lapunk érdeklődésére Jávor Benedek. (A Paks-törvény is legfeljebb 40 százalékos arányról beszél.) A PM uniós parlamenti képviselője ugyanakkor nem félti az Orbán-kormányt, azt a társaságot minősíti majd magyarországi cégnek, amelyet érdekei úgy kívánnak. Éppúgy tekinthetik alapnak Magyarországon történt cégbejegyzést, mint a tulajdonos nemzetiségét. Az arány teljesítésének bizonyítása tehát aligha jelenthet gondot számukra - mondta a képviselő.
A mostani cégvásárlást bár kétségtelenül vezérelhette az a szándék, hogy egy magyar cég már biztosan legyen Paks 2 beruházói között, azonban ennél nyomósabb érvnek tűnik, hogy a Ganz Holding tőkeereje nem lenne elegendő ahhoz, hogy a cég egy a magyar atomerőművi bővítéshez hasonló méretű nagyberuházásban beszállító legyen.
A Roszatom viszont nagyságrendekkel több tőkét tud megmozgatni, mint új szerzeménye. Ez az állítás akkor is megállja a helyét, ha mind gyakrabban lehet olyan híreket hallani, hogy az oroszországi finanszírozó bankok likviditási gondokkal küszködnek, és az orosz állam mentőövére várnak.
Ma még nem lehet tudni, hogy a hazai kis- és közepes vállalkozások milyen mértékben lesznek képesek megfelelni a nukleáris erőművek építésénél megkövetelt szigorú követelményeknek. Az azonban biztos, hogy közülük egyik sem képes komplett berendezéseket szállítani, szemben a Ganz Engineeringgel, hiszen a Roszatommal - az eddig vegyesvállalatként működő cég révén - eddig is együtt tudtak működni.
A Roszatom, mint beruházó, egyébként Paks II.-nél nyeregben érezheti magát. Tender nélkül kapott megbízást két darab AES-1200 típusú orosz gyártmányú reaktor kerül beépítésre, egyenként 1200 megawattóra teljesítménnyel. (Ezek a jelenleg üzemelő négy darab paksi blokk teljesítményének a 120 százalékát teszik ki.)
A beruházás becsült költségéről különböző adatok láttak napvilágot. Most szakmai körökben 12 milliárd euróról (vagyis, a 2014-es árfolyamokon számolva, megközelítőleg 3700-3800 milliárd forintról) beszélnek, nem számolva az elengedhetetlen csatlakozó beruházásokkal, mint amilyen a hulladékkezelés, amelyek elhúzódó költségei nem járnak messze a reaktorétól. A projekt finanszírozásának 80 százalékát Oroszország vállalta egy 30 éves futamidejű államközi hitel formájában. Ennek a kamatlába 4-5 százalékos lesz, a magyar önerő a maradék 20 százalék, vagyis több, mint 2 milliárd euró.
A kormány Paks II.-től a GDP 0,5 százalékpontos növekedését várja. Ezt azonban a szakemberek jelentékeny része megkérdőjelezi, ugyanis az atomerőmű-bővítést ebben a formában feleslegesnek tartják. Utalnak arra, hogy a magyar erőműpark jelentős mértékben kihasználatlan, mert a megújuló – főként szél- és nap- – alapú áramtermelés bővülésével jelentősen csökkennek a nagykereskedelmi árak Európában, ezért mind kevésbé éri meg gáz- vagy szénerőművet üzemeltetni, illetve új erőműveket építeni hazánkban. Számolni kell az energiahatékonyság növekedésével, és a kisebb energiafelhasználás irányába mutat a társadalom növekvő tudatossága is. Az sem elhanyagolható tényező, hogy a magyarországi lakosság folyamatos fogy, így az összesített igények sem növekednek.