Hazai forrásból is enyhíthető a munkaerőhiány

A kormánynak a külföldi munkaerő alkalmazása helyett arra kellene törekedni, hogy a magyar embereknek adjon esélyt a munkára - jelentette ki az MSZP alelnöke sajtótájékoztatóján, reagálva arra a hírre, hogy a kormány is egyetért a gyáriparosok külföldi munkaerő foglalkoztatását felvető javaslatával. A héten a szocialisták országgyűlési határozat-tervezetet nyújtanak be a munkaerőhiány enyhítésére - tette hozzá Gúr Nándor.

Álláspontja szerint Magyarországon 600-800 ezer ember alkalmas vagy megfelelő intézkedésekkel alkalmassá tehető a hiányzó munkaerő pótlására. Az ellenzéki politikus elmondta: javaslatukban szerepel a minimálbér nettó 100 ezer forintra emelése, a közterhek mérséklése, illetve a munkára rakódó járulékok általános csökkentése.

A Nemzeti Foglalkoztatási Alap forrásainak döntő részét pedig olyan átképzési, utazási és lakhatási költségtérítésre kellene fordítani, aminek segítségével a jelenlegi munkanélküliek megjelenhetnek a munkaerőpiacon - sorolta Gúr Nándor. Az is szerepel a javaslatban, hogy a hiányszakmák elsajátítását vállaló fiatalok, az aktuális minimálbérnek megfelelő támogatásban részesüljenek a szakképzés keretében - fűzte hozzá.

Úgy vélekedett, hogy miközben az emberek egyre rosszabbul élnek és azt beszélik, hogy a kormány "szétlopja és szétrombolja" az országot, egyre kedvezőbb statisztikák készülnek a jólét növekedéséről és a munkanélküliség csökkenéséről. Ebben a helyzetben arról szólnak a hírek, hogy 36 ezerre azonnal, de potenciálisan akár 250 ezer külföldi munkásra is szükség volna a munkaerőhiány enyhítése érdekében.

Miért nem a magyar emberek munkába állítására fókuszál a kormány - tette fel a kérdést a sajtótájékoztatón Gúr Nándor.

A Fidesz a szokásos módon reagált a bejelentésre: a kvóta-referendum jutott eszükbe és sommásan közölték: a baloldal előbb adna munkát a bevándorlóknak, mint a saját állampolgárainak.

Szerző
Témák
munkaerőhiány

Paksi beszállítót vett a Roszatom - A hazai vállalkozás esélytelen

Publikálás dátuma
2016.07.18. 07:20
A tervezett új atomerőmű építésénél a hazai beszállítói arány nincs kőbe vésve FOTÓ: NÉPSZAVA
A Roszatom egyik cége felvásárolta a Ganz Engineering és Energetikai Gépgyártó Kft.-t - erről számolt be a Világgazdaság. Még nem lehet tudni, hogy a Paks II. atomerőmű beruházásánál a magyar beszállítói arány számbavételénél hova sorolják a most már 100 százalékban az orosz atomcég tulajdonává vált céget. A legtöbb hazai vállalkozás esélytelen a közreműködésre az atomerőmű építkezésen.

Eggyel kevesebb cég maradt a magyar atomágazatban, amely a Paks II. bővítésére tervezett 40 százalékos hazai beszállítói arányt kitölthetné, ugyanis a Roszatom megszerezte a Ganz Engineering és Energetikai Gépgyártó Kft. száz százalékos tulajdonát. A múlt hét végén jelentették be, hogy a Roszatom egyik cége, az Akcionyernoje Obcsesztvo Bjuro Masinosztrojenyija (CKBM), az energetikai gépgyártóban levő eddigi 51 százaléka mellé felvásárolta a másik tulajdonos, a Ganz Gépgyár Holding Zrt. 49 százalékos részesedését is.

Mások szerint a Roszatom bevásárlása nem oszt és nem szoroz abból a szempontból, hogy a nem nukleáris technológiai beruházási résznél, az építő-, gépészeti, szerelő-, informatikai munkáknál a 40 százalékos hazai beszállítói arány kijöjjön. Ez az arány ugyanis számszerűsítve nem szerepel a Paks II.-szerződésben - mondta lapunk érdeklődésére Jávor Benedek. (A Paks-törvény is legfeljebb 40 százalékos arányról beszél.) A PM uniós parlamenti képviselője ugyanakkor nem félti az Orbán-kormányt, azt a társaságot minősíti majd magyarországi cégnek, amelyet érdekei úgy kívánnak. Éppúgy tekinthetik alapnak Magyarországon történt cégbejegyzést, mint a tulajdonos nemzetiségét. Az arány teljesítésének bizonyítása tehát aligha jelenthet gondot számukra - mondta a képviselő.

A mostani cégvásárlást bár kétségtelenül vezérelhette az a szándék, hogy egy magyar cég már biztosan legyen Paks 2 beruházói között, azonban ennél nyomósabb érvnek tűnik, hogy a Ganz Holding tőkeereje nem lenne elegendő ahhoz, hogy a cég egy a magyar atomerőművi bővítéshez hasonló méretű nagyberuházásban beszállító legyen.

A Roszatom viszont nagyságrendekkel több tőkét tud megmozgatni, mint új szerzeménye. Ez az állítás akkor is megállja a helyét, ha mind gyakrabban lehet olyan híreket hallani, hogy az oroszországi finanszírozó bankok likviditási gondokkal küszködnek, és az orosz állam mentőövére várnak.

Ma még nem lehet tudni, hogy a hazai kis- és közepes vállalkozások milyen mértékben lesznek képesek megfelelni a nukleáris erőművek építésénél megkövetelt szigorú követelményeknek. Az azonban biztos, hogy közülük egyik sem képes komplett berendezéseket szállítani, szemben a Ganz Engineeringgel, hiszen a Roszatommal - az eddig vegyesvállalatként működő cég révén - eddig is együtt tudtak működni.

A Roszatom, mint beruházó, egyébként Paks II.-nél nyeregben érezheti magát. Tender nélkül kapott megbízást két darab AES-1200 típusú orosz gyártmányú reaktor kerül beépítésre, egyenként 1200 megawattóra teljesítménnyel. (Ezek a jelenleg üzemelő négy darab paksi blokk teljesítményének a 120 százalékát teszik ki.)

A beruházás becsült költségéről különböző adatok láttak napvilágot. Most szakmai körökben 12 milliárd euróról (vagyis, a 2014-es árfolyamokon számolva, megközelítőleg 3700-3800 milliárd forintról) beszélnek, nem számolva az elengedhetetlen csatlakozó beruházásokkal, mint amilyen a hulladékkezelés, amelyek elhúzódó költségei nem járnak messze a reaktorétól. A projekt finanszírozásának 80 százalékát Oroszország vállalta egy 30 éves futamidejű államközi hitel formájában. Ennek a kamatlába 4-5 százalékos lesz, a magyar önerő a maradék 20 százalék, vagyis több, mint 2 milliárd euró.

A kormány Paks II.-től a GDP 0,5 százalékpontos növekedését várja. Ezt azonban a szakemberek jelentékeny része megkérdőjelezi, ugyanis az atomerőmű-bővítést ebben a formában feleslegesnek tartják. Utalnak arra, hogy a magyar erőműpark jelentős mértékben kihasználatlan, mert a megújuló – főként szél- és nap- – alapú áramtermelés bővülésével jelentősen csökkennek a nagykereskedelmi árak Európában, ezért mind kevésbé éri meg gáz- vagy szénerőművet üzemeltetni, illetve új erőműveket építeni hazánkban. Számolni kell az energiahatékonyság növekedésével, és a kisebb energiafelhasználás irányába mutat a társadalom növekvő tudatossága is. Az sem elhanyagolható tényező, hogy a magyarországi lakosság folyamatos fogy, így az összesített igények sem növekednek.

Jobb helyzetetbe kerül a megújuló áramtermelés
Az új hazai megújuló villamosenergia-termelés támogatási rendszert (Metár) egy hónapja fogadták el és uniós jóváhagyásra vár. Az új szabályozás három kategóriába sorolja a zöldenergia-termelőket. A legkisebb, 0,5 megawatt (MW) kapacitás alatt ugyanaz a kötelező átvételi rendszer (KÁT) vonatkozik az erőművekre, mint eddig, kivételt a szélerőművek jelentenek. A 0,5 és 1 megawatt közötti termelők kategóriája a Metár speciális, egyedi támogatásokkal ellátott rendszere. Az 1 megawatt feletti, megújuló energiákat hasznosító erőművek a prémium támogatási rendszerbe tartoznak; beruházói pályázatokon indulhatnak, és a szabadpiacon értékesíthetik az áramot - összegezte a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH). A MEKH szerint a Metár legnagyobb újdonsága, hogy a nagyobb termelők csak versenyeztetéses ajánlattételi eljárásban nyerhetnek el támogatást.
A kötelező átvétel (KÁT) esetében a megújuló forrásból előállított áramot támogatott áron átveszik a termelőtől. A prémium típusú rendszerben a termelőnek magának kell vevőt keresnie a villamos energiára a piacon. A támogatást jelentő prémium az adminisztratív módon meghatározott, vagy pályázat eredményeként kialakuló támogatott ár, valamint a havi referencia piaci ár különbségeként alakul ki.
További jelentős újdonság a Metár-rendszerben a "barna prémium", ami a KÁT-ból kikerülő, biomasszát vagy biogázt felhasználó erőművek gazdaságos továbbműködtetését szolgálja.
Magyarország azt vállalta, hogy 2020-ra teljes energiafelhasználásának 14,65 százaléka megújuló forrásokból származik majd. (MTI-információ)



Szerző

Megint fölfedeztek bennünket

Publikálás dátuma
2016.07.17. 20:24

Amit rólunk az angol közvélemény tud, az mindössze annyi, hogy Magyarország a numerus clausus és a rendtörvény hazája. 

és megint úgy, hogy összefut tőle a keserű, íz az ínyünk alatt. Valaki, a neve nem is fontos, aki újságíró, egy nagyon elterjedt angol lapnak a munkatársa, arról beszélt itt Budapesten, hogy tulajdonképpen mi is az, amit az angol közvélemény Magyarországról tud.

Az ember érdeklődéssel kap utána, hogy csakugyan mi is az, amit a világnak egy nagyon számottevő és sok vonatkozásban irányító közvéleménye tud rólunk. Az angol újságíró azt mondja, hogy amit rólunk az angol közvélemény tud, az mindössze annyi, hogy Magyarország a numerus clausus és a rendtörvény hazája.

Hát, amit tud rólunk az angol közvélemény, az nem sok, de éppen elegendő ahhoz, hogy a szégyen és megaláztatás érzésáramai járják át idegünket. Igaz az is, hogy nem vagyunk hozzászokva a külföldi közvéleménynek rólunk való bő ismereteihez, de most látjuk csak igazán, hogy kissé sok nekünk az a kevés is, amit tudnak rólunk odakint.

Mégis: úgy látjuk, hogy a rólunk való ismeretekben, mutatkozik némi fejlődés. A villogó gatyától van egy kis távolság odáig, ami már törvényhozási alkotás, s ami van annyira magyar specialitás, hogy tudjon róla ne csak az angol közvélemény, hanem az egész világ.

Hozzátehetjük itt mindjárt, hogy nemcsak Angliában, az alkotmányos szabadságjogok államában, föltűnő és megütközésre késztető az, hogy még mindig van egy ország a föld kerekségén, ahol hosszú századokkal a középkor téli álma után sem mindenki számára szabad a tanulás, hanem másutt is, olyan államokban is, amelyekben az alkotmányos szabadság fejlődése talán még nem érte el a mindenképpen klasszikus angol mértéket.

Akik a numerus clausust megcsinálták, azok, persze, nem gondoskodhattak arról, hogy ennek a szégyentörvénynek a botrányát szét ne vigyék az egész világon. Nem akadályozhatták meg, hogy a kurzus emigránsainak, a tanulni vágyó fiatal lelkeknek nyomorát meg ne lássák és segítséget kérő jajgatását meg ne hallják a világnak olyan pontjain, ahol mindhiába szeretnének jót is tudni Magyarországról.

Népszava 1926. július 17.

Szerző