Esterházy vonzó "irodalmi labirintust" teremtett

A kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotójaként méltatta a német sajtó Esterházy Pétert. Csaknem valamennyi jelentős lap és egyéb sajtóorgánum rövidebb-hosszabb nekrológgal emlékezett meg a múlt csütörtökön elhunyt Kossuth- és Herder-díjas íróról, kiemelve, hogy az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre és Nádas Péter mellett a legnagyobb kortárs szerzők között tartják számon, és a magyar irodalom posztmodern nemzedékébe sorolják.

Die Zeit szerint Esterházy Péter irodalmi labirintust teremtett, amelyben az olvasó szívesen eltévedt. A kortárs irodalom egyik legnagyobb alakja volt. Nem tud többé mesélni nekünk. Egyik legnagyobb műve a Harmonia Caelestis volt, a regény apjáról. A modern irodalom talán legnagyobb apa-alakját teremtette meg, egy szent és profán mitológiai alakot. Tíz éven át írta, s felsorakoztatott mindent, ami a 20. század irodalmi avantgárdját annyira jellemzi. Ezt a művét gyakran Vargas Llosa, Cortázar és García Márquez művészetéhez hasonlítják.

A Die Weltben úgy fogalmaznak, hogy Esterházy Péter volt a filozófus a magyar irodalom hármasfogatában, a holokauszttúlélő Kertész Imre, illetve a másik irodalmi nagyság Nádas Péter mellett. Műveiben az események olyan darabokból állnak össze, mintha egy kaleidoszkópon keresztül szemlélnénk a világot. Olyan posztmodern ez, amelyben tényleg egy filozófus szíve dobog. Esterházy nagyszerű elbeszélő volt, aki tudta, hogy a történelmi események számára konkurenciát jelentenek az emberek saját élményei. Mestere Ottlik Gáza volt, az Iskola a határon című művével. Igazi moralista volt.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung megjegyzi, hogy Esterházy Péter már első, 1976-ban megjelent Fancsikó és Pinta című novelláskötetében szakított a szocialista realizmussal, s a párt által követelt valóságábrázolás ellen fordult. Műveiben a szavak jelentésével játszott, a mesélőt különböző szituációban helyezte el. Egyik pillanatról a másikra vált ismertté 1979-ben megjelent Termelési regényével, amely csak 2010-ben jelent meg német fordításban.

Bár Magyarország egyik legtehetősebb nemesi családjának sarja, ő maga szerény körülmények között nőtt fel. Családja csak 1957-ben térhetett vissza Budapestre. A legtöbb művét német nyelvre is átültették. Viaskodott Orbán Viktor jobboldali populista miniszterelnökkel és pártjával, a Fidesszel. Az újfajta cenzúra hatásait 2012-ben érezhette, amikor egy művét megcsonkították.

Búcsú Esterházytól: Irónia a hatalom ellen címmel emlékezett meg az egyik legnagyobb olasz lap, a La Republica a magyar íróról. Az Andrea Targuini által jegyzett írás Esterházy elvhűségét emeli ki, az "elvek fiának" nevei a "nagy magyar írót", aki "a kommunistákat és Orbánt egyaránt bírálta". Élete utolsó pillanatáig "főszereplő" (közszereplő, aktív) volt, Hasnyálmirigy napló című kötete alig három hete jelent meg a gyönyörű Vörösmarty téren rendezett idei könyvvásáron, amelyet még maga nyitott meg, olvasható az olasz méltatásban.

Esterházy, Magyarország hangja címmel jelent meg emlékezés a múlt csütörtökön elhunyt magyar íróra Giorgio Pressburger olasz-magyar író tollából a Corriere della Sera legnagyobb olasz napilap kulturális rovatában. Az Esterházy Pétert személyesen ismerő Pressburger visszaemlékezésében úgy fogalmazott, a fél világ olvasói veszítették el egyik kedvenc írójukat. "Elhunyt az író, aki lelket adott hazája történelmének a Habsburg-korszaktól a kommunizmus szakadékáig. Kertész Imre után Európa egyik legfelvilágosodottabb tudatát veszítette el" - írta a Budapesten született olasz író.

Esterházy, az író, aki futballista volt címmel közölt megemlékezést Esterházy Péterről az ABC című spanyol napilap vasárnapi számában. A szerző, Mercedes Monmany irodalomkritikus, cikkében kifejtette: a demokrácia "megérkezése" előtt, és mielőtt 2002-ben a magyar nyelvet "megkoronázták" Kertész Imre irodalmi Nobel-díjával, a vasfüggöny mögötti országok írói közül éveken át Esterházy Péter volt a nemzetközileg legismertebb a cseh Milan Kundera mellett.

Politikai másként gondolkodó, a totalitarizmus vitriolos kritikusa, a szabadság védelmezője, kreatív újító - írta Esterházyról, akit Kertész Imre "irodalmi cinkostársának" nevezett. A kritikus szerint Esterházy fantasztikus mestere volt a szövegek ötvözésének, műveiben keveredtek az önéletrajzi és történelmi elemek, a humoros és bálványromboló paródiák, hatalmas műveltségének állandó jelenléte mellett.