Párizs visszavágna az Iszlám Államnak

Nemzeti gárdát hoz létre Franciaország és fokozni fogja az Iszlám Állam (IS) és általában a terrorizmus elleni harcban való részvételét Irakban és Szíriában, jelentette be tegnap Francois Hollande francia államfő. A párizsi vezetés a nizzai terrortámadás után azonnal jelezte, iraki és szíriai jelenléte erősítésének szándékát. 

Stephane Le Foll francia védelmi miniszter szerdán már Washingtonban egyeztetett egy közös amerikai-francia Moszul elleni támadásról. Az amerikai fővárosban különben miniszteri szintű találkozót tartottak az IS elleni koalícióban részt vevő országok.

Az iraki nagyváros elleni ostrom ugyan hetek óta megkezdődött, a nyugati katonai koalíció légiereje támogatja a bagdadi kormányzat szárazföldi csapatainak előrenyomulását, de egyelőre még nem sikerült bevenni az IS iraki fellegvárát, a terrorszervezet kezén lévő legnagyobb várost. Nyilván, Párizs számára is azért fontos Moszul ostroma, mert az a gyakorlati vesztességeken túlmenően olyan szimbolikus vereség lenne a terrorcsoport számára, amely akár vonzerejét is csorbíthatja. Márpedig ez az egyik legnagyobb veszély, amellyel egyaránt szembesül a térség, Európa és a nagyvilág egyaránt.

A francia katonai hírszerzés becslései szerint továbbra, az utóbbi időben elszenvedett sorozatos katonai vereségek ellenére még mindig mintegy száz dzsihadista érkezik hetente Törökországon keresztül Szíriába, hogy az IS mellett harcoljon, közölte a Le Figaro tegnapi lapszámában. Az utóbbi időben elkövetett terrorcselekmények szinte mindegyikéről pedig az derült ki, hogy vagy a terrorcsoporttal közvetlen kapcsolatban álló személyek követték el, vagy olyanok, akikre hatott az IS propaganda, s ha tagjai nem is voltak a szervezetnek, csodálói és a kalifa követői mindenképpen.

Párisz tegnap hivatalosan is közölte, hogy a nizzai terrortámadás 84 áldozatai közül 38 külföldi állampolgár, 19 országból származik. A nizzai muzulmán közösség egyik vezetője pedig arról számolt be, hogy 30 áldozat muszlim, többségükben francia-tunéziai kettős állampolgárok.

Az Europol ugyancsak tegnap közzétett adatai szerint 2015-ben csupán az Európai Unió országaiban több mint 150 személy vesztette életét és mintegy 360 sebesült meg terrortámadásokban. Terrorizmus gyanújával 1077 személyt vettek őrizetbe az EU-ban, ebből 424-et Franciaországban.

Szerző

Donald Trump már hivatalosan elnökjelölt

Donald Trumpot hivatalosan is a Republikánus Párt elnökjelöltjévé választották. Noha már az indianai előválasztás után a manhattani ingatlanbefektető utolsó vetélytársai is visszaléptek, az előválasztások során megszerzett delegátusok a clevelandi elnökjelölő konvención szavaztak arról, hogy melyik jelöltet támogatják.

 A „Soha Trumpot!” csoport ugyan még megpróbálta megtorpedózni a megosztó milliárdos elnökjelöltté koronázását, de kudarcot vallott. Az államonkénti szavazáson Trump 1725, Ted Cruz texasi szenátor 475, John Kasich ohiói kormányzó 120, Marco Rubio szenátor 114, Ben Carson idegsebész 7, Jeb Bush volt floridai kormányzó 3, Rand Paul kentucky szenátor két küldött támogatását nyerte el. Közfelkiáltással erősítették meg Mike Pence indianai kormányzó alelnökjelöltségét.

A gondosan megkoreografált szavazáson, a New York-i küldöttség nevében éppen a milliárdos fia, ifjabb Donald Trump volt az, aki bejelenthette, hogy New York állam szavazataival apja átlépte az 1273-as küszöböt. A 2472 delegátus felénél eggyel több szavazatára volt szükség ahhoz, hogy Trump formálisan is elnyerje az elnökjelöltséget. Trump fia azt mondta, „élete legszürreálisabb pillanata” volt, amikor apja győzelmét megerősíthette.

A népes Trump-família újabb tagja, a milliárdos második feleségétől született lánya, Tiffany is szívhez szóló beszédet mondott. A harmadik feleség, Melania hétfői beszéde utáni botrányt kedden sem sikerült elsimítani, noha egy beszédíró menesztésével gyorsan lezárhatták volna a kínos plágiumügyet.

Trump fia már belement a politikai csatározásokba, célba vette a várható demokrata elnökjelöltet. „Hillary Clinton olyan kockázat, amelyet Amerika nem engedhet meg magának”. Chris Christie, New Jersey kormányzója egyenesen tárgyalóteremmé változtatta a konvenciót, a volt külügyminiszter állítólagos tévedéseit sorolva a közönséggel skandáltatta: „Bűnös!”. Clintont támadta a másik korábbi elnökaspiráns, Ben Carson is. Egy kedden közzétett Reuters/Ipsos felmérés szerint Clintont országosan 43 százalék, Trumpot 36 százalék támogatja.

Szerző

Timosenko újra kormányfő lehet

Publikálás dátuma
2016.07.21. 07:31
A börtönből hazatérő Szavcsenko ellenségesen viszonyult az üdvözlésére érkező Timosenkóhoz FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/BRENDAN
Nem mentette meg az ukrán kormánypártokat a Jacenyuk-kabinet megbuktatása sem, a Hrojszman-kormányzat munkájával ugyanolyan elégedetlenek az emberek, mint elődjével. A politikai elitből való kiábrándulás általános jelenséggé vált. Az orosz börtönből szabadult ukrán pilóta sem tett csodát. A káosz talán csak Julija Timosenkonak kedvez, aki újra Ukrajna első embere lehet.

A kijevi parlament július 15-én fejezte be nyári ülésszakát, s a lakosság túlnyomó többsége azt szeretné, ha nem ebben a felállásban indulna újra az őszi idény. Egy, a Szófia intézet által végzett közvélemény-kutatás szerint az ukránok többsége elégedetlen mind a kormány, mind a parlament, mind az államfő teljesítményével. Petro Porosenko elnök megítélése mélypontra került.

A megkérdezettek 47,7 százaléka negatívan értékeli az államfő munkáját, 27,6 százalék inkább negatívan, mint pozitívan, 17,8 százalék gondolja inkább pozitívnak Porosenko teljesítményét, de teljességgel csupán 2,6 százalék elégedett Porosenko munkájával.

Az új miniszterelnök, Volodimir Hrojszman helyzete sem rózsásabb. Az ő munkáját 46,5 százalék kategorikusan negatívan értékeli, 23,9 százalék inkább negatívnak, mint pozitívnak tartja és 1,9 százalék helyesli teljes mértékben, míg 11,5 százalék bizonytalannak mutatkozott a megítélés kérdésében.

A változásba, javulásba vetett hit is kiveszni látszik az ukrán társadalomból. A megkérdezettek 42,4 százalék úgy gondolja, hogy Ukrajna helytelen irány felé sodródik, 33,6 százalék szerint inkább helytelen, mint helyes irányba halad, 1,9 százalék szerint jó a követett irány, 15,7 százalék szerint pedig inkább a helyes irány felé halad az ország, mint nem.

Ha előrehozott választásokat rendeznének az országban, akkor nyolc párt jutna be a parlamentbe és a jelenlegi kormányerők igencsak rossz eredményre számíthatnának. Az államfő mögött álló Petro Porosenko Blokk – Szolidaritás (amely Vitalij Klicsko liberális UDAR-ját is magába olvasztva lenyelte) 10 százalék alatti kispárttá vált, az összes ellenzéki tömörülés megelőzte, derült ki a Gfk Ukraine júniusban végzett, a napokban bemutatott felméréséből.

Eszerint fölényesen nyerne az ellenzéki tábor, amelyen belül újra az élre állt, nemcsak személyszerint, hanem pártjával is Julija Timosenko. A gázhercegnőként emlegetett volt miniszterelnök, a narancsos forradalom arca, a 2014-es választásokon igencsak rossz eredményt ért el Porosenkoval szemben is, és pártja utolsóként csusszant át a parlamenti küszöbön. Timosenko az elnökválasztáson második lett, de csupán 12 százalékos volt a támogatottsága, miközben a csokoládékirály Porosenko 55,7 százalékos támogatottsággal első fordulóból elnök lett. Ez az arány sokáig tartotta magát, de mára megfordulni látszik.

Pillanatnyilag a Batykivscsina vezeti az ukrán pártok népszerűségi listáját, az választók 20 százalékát tudhatja maga mögött. Második a Janukovics-rendszer idején kormányzó Régiók Pártja romjain felépült Ellenzék Blokk 17 százalékkal, harmadik a szélsőséges Oleh Ljasko Radikális pártja 14 százalékkal, negyedik a lembergi polgármester formációja, a Szamopomics 12 százalékkal. Porosenko pártja már csak az ötödik 8 százalékkal. Ezen a pozíción osztoznia kell az újnak számító Hromagyanszka pozicijával amelyet szintén 8 százalékon mértek.

A szélsőségesen nacionalista, neonáci beütésektől sem mentes Szvoboda, amely legutóbb kiesett a törvényhozásból, most visszakerülne 6 százalékkal és ugyanennyit érne el az UKROP is. Arszenyij Jacenyuk volt miniszterelnök pártja továbbra is mérhetetlen. A Batykivscsinából kivált Jacenyuk vezette Népi Front a 2014-es választásokon még a meglepetéspárt volt, hiszen alig néhány hetes múlttal listán még 21 százalékot szerzett, a Porosenko Blokkal azonos eredményt ért el, csupán az egyéni mandátumokért folyó küzdelemben maradt alul és lett második. Ez a gyakorlatilag nemlétező párt máig a kijevi verhovna rada második ereje.

Az ukrajnai közhangulat változását és a rezsimváltó erőkből való kiábrándulást jelzi az Ellenzéki Blokk előretörése is, az hogy az emberek már újra fel merik vállalni a Janukovics éra maradványának tekintett politikai erő támogatását. Megerősödésük annál is beszédesebb, hogy a felmérések nem terjednek ki a Krím-félszigetre illetve a szakadár területekre, vagyis potenciális szavazótáboruk jó részének elvesztése ellenére tudták magukat visszatornázni a második helyre. (A Régiók Pártja mindig is a keleti országrészben és a Krímben, azaz az orosz etnikumú és kulturális kötődésű ukrán állampolgárok körében volt a legnépszerűbb, de komoly támogatottsága volt a nyugati országrészben a más nemzeti kisebbségek lakta területeken is.)

Ukrajnában 2018-ban kellene parlamenti választást tartani, de nincs az az elemző, aki hisz abban, hogy ilyen hosszú ideig elkerülhető lesz az előrehozott választás. A lakosság körében is népszerű a gondolat, az ellenzéki pártok is ezt támogatják, de parlamenti erejük nincs a két, időközben „leamortizálódott” kormánypárt megbuktatásához. Ám a tényleges erőviszonyok átrendeződése előbb-utóbb a parlamenti erőviszonyokat is megbontja, ha csak valami csoda nem történik, a jelenlegi ukrán vezetés nem fogja 2018-ig kibírni.

A pillanatnyi erőviszonyok azonban még egyáltalán nem kőbe vésettek, mindenekelőtt azért, mert igencsak magas a bizonytalanok aránya. A felmérések azt mutatják, hogy a válaszadók 20 százaléka nem tudja, kire voksolna, 14 százalék hezitál, márpedig egy mintegy 30 százalékos réteg elegendő bármely választás eldöntéséhez.

Ám ha maradnak a jelenlegi erőviszonyok, akkor az új ukrán kormány élére ismét Julija Timosenko kerülhet, és ő lett az államfői poszt legesélyesebb várományosa is. A börtönből a Majdannak köszönhetően szabadult Timosenko nehéz helyzetből tornázta fel magát, de ma már újra ő Ukrajna legnépszerűbb politikusa. Szárnyalása a Jacenyuk-kormány hanyatlásával kezdődött és folyamatosnak tűnik. Igaz, támogatottsága egyelőre nem mérhető Porosenko egykori támogatottságával, nem áll mögötte a szavazók abszolút többsége, de relatív előnye megvan.

Idén tavasszal előzte meg az államfőt, azóta pozíciói javultak. Márciusban Timosenko 10, 9 míg Porosenko 9,3 százalékon állt. A Panama botrány azonban tovább rontotta az államfő helyzetét, miután kiderült, hogy érintett az off-shore-botrányban. Timosenkonak időközben akadt egy másik potenciális ellenfele, az orosz börtönből fogolycserével szabadult Nadia Szavcsenko pilóta. Szabadulása másnapján a nacionalista érzelmű tábor jelképévé vált harcos amazon be is jelentette, hogy, megfogalmazása szerint, amennyiben az ukrán nép akarja, ő kész az elnöki tisztség betöltésére is.

Az akkori május végi euforikus hangulatban egy a TSN tévécsatorna által közölt felmérés alapján a pilóta meg is nyerte volna az elnökválasztást. Szavcsenkora 12 százalék adta volna voksát, Timosenko visszaesett 6,5 százalékra, Porosenko pedig 6,4-re. Az alacsony százalékok jelzik, hogy az ukrán választók valójában a teljes politikai osztályból ábrándultak ki. Ugyanezt támasztja alá a radikális új pártok előretörése is.

A Szavcsenko lufi azonban kipukkant, a pilóta, aki egyben a Timosenko párt listavezetőjeként nyert parlamenti mandátumot, de ellenségesen viselkedik pártjával és Timosenkoval egyaránt, bizonyította, hogy politikai kvalitásokban nem bővelkedik. A Batykivscsina a pártpreferenciák élére került és szemmel láthatóan a regnáló hatalom is Timosenkot tekinti elsőszámú ellenfelének. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy Volodimir Hrojszman kormányfő is nyíltan támadja Timosenkot és azt a gázszerződést veti szemére, amiért a politikust börtönbüntetésre ítélte a Janukovics rezsim.

Akkor még politikai boszorkányüldözésnek vélték a vádat a jelenlegi kormányzathoz tartozók, most viszont, június végén, az új közvélemény-kutatási adatok nyilvánosságra kerülése után a nemzeti érdekek elárulásának nevezte Hrojszman a Timosenko által 2009-ben aláírt ukrán-orosz gázszerződést.

Szerző
Frissítve: 2016.07.20. 23:10