Trócsányi László ebben felidézi: az Alkotmánybíróság július 12-ei döntésével mulasztásos alkotmánysértést állapított meg a gyülekezési joggal kapcsolatban, ami szakmai körökben komoly vihart váltott ki. A kormány üdvözölte, az ellenzéki politikai pártok és egyes civilszervezetek viszont rosszallásukat fejezték ki - emlékeztet a miniszter, hozzátéve: a döntéssel egyetértők lehetőséget látnak abban, hogy egy korszerű gyülekezési törvény szülessen; az egyet nem értők félelmüknek adnak hangot, hogy csak rosszabb megoldás születhet.
A miniszter szerint a változtatásra az is nyomós érv, hogy a gyülekezési törvényt még a régi pártállami parlament fogadta el 1989-ben, és a gyülekezési kultúra és a törvény szelleme akkor összhangban állt egymással - üt meg írásában némiképp nosztalgikus hangot a rendpárti világgal Trócsányi László. Majd a jelenlegi kaotikus helyzetet vázolva, azt mondja: az összhang egy évtizeddel ezelőtt megbomlott, a békés gyülekezés összekeveredett az állandósult közterület-foglalásokkal, sátortáborok jöttek létre, megjelentek az előre be nem jelentett, spontán gyűlések, közéleti szereplők otthonai előtti és más közterületek is rendszeres gyülekezési színhelyek lettek.
A miniszter szerint gond, hogy a gyülekezési kultúra változásával az elavult törvényt a jogalkalmazó próbálta kreatívan alkalmazni, emiatt megsokszorozódtak az egymásnak ellentmondó jogalkalmazói döntések. Ennek következtében pedig az új, alapjogbarát tömegkezelési megoldásoknak köszönhetően a szabályozás hiányosságai kerültek előtérbe.
Értékelése szerint az Alkotmánybíróság határozata az alapvető jogok - különösen a magán- és családi élet, az otthon védelme és a gyülekezési jog - összeütközésének feloldására fókuszált. Ő maga pedig egyetért a testülettel abban, hogy a jogalkalmazó részére a jogalkotó köteles fogódzókat biztosítani, a kereteket meghatározni, ha elvárja tőle, hogy majd a gyakorlatban sikeresen rendezze a konfliktusos helyzeteket.
A miniszter leszögezi: a jogalkotó nem veheti el a jogalkalmazó, jelen esetben a rendőrség, bíróság kenyerét: nem mondhatja meg előre, hogyan döntsön, nem is ez a cél. Abban azonban messzemenően segítséget kell nyújtania, hogy az alapjogi ütközésben megfelelő határozat születhessen, olyan támpontok megadásával, amelyek végül méltányos döntéshez és legfeljebb arányos jogkorlátozáshoz vezetnek.
Ami pedig a szakmai részét illeti, Trócsányi László rendkívüli körültekintést ígér, mondván: minden rendelkezésre álló eszközt fel kell használni a lehető legjobb eredmény eléréséhez: egyeztetésekre van szükség, (hogy kikkel, arról nem szól - a szerk.) ismerni kell a joggyakorlatot és a nemzetközi összehasonlító elemzéseket is.
