Most ugyanilyen néven nincs fénykép a kötetben, de földgunyhónak nevezett építmény azért van, a most 80 éves Juhász Antal néprajztudós „Tanyák, tanyasi emberek Szeged vidékén” című szépkiállítású, az Ópusztaszeri Emlékpark Kiadásában megjelent kötetében. Akiről tudni kell, hogy ő kezdte el gyűjteni az ópusztaszeri kiállítás anyagát, majd részt vett a megalapításában is.
A mintegy 1500 fotóból Bárkányi Ildikó és Fodor Ferenc segített a szerzőnek válogatni. Juhász a 60-as években kezdte járni a vidéket és mindent feljegyzett, ami a múltat, a jelen körülményeket kialakították és főleg az emberi sorsokat. Magnózott is és fényképezett is. Több tanulmánykötete jelent meg ezeknek a gyűjtéseknek az alapján. Most is egy nagyon érdekes, tartalmas összefoglaló kap helyet a kötet bevezető oldalain, ahol a magyarországi tanyavilág kialakulásának körülményeiről is jellegzetességeiről ad számot. Magának a tanya szónak az etimológiáját is érinti, ami egy latin halászóhelyet jelölt eredetileg, amit aztán „szállásra” magyarítottak. Egyébként is, sok érdekes szót talál a tanyavilágban. Például a „gyeprugit”, ami a tanyák közötti szabad területet jelentette, ahol a fiataloknak szabad volt „rúgni a gyepet”, tehát táncolni.
A fotókon természetesen a legkülönbözőbb formájú és minőségi tanyasi házakat látni, aztán a belsőket, a kemencéket, konyhákat, de nem kevés a külső munkákat végző emberek fényképsora sem. Semmi nem különbözteti meg ezeket az embereket faluban élő társaiktól, hiszen ugyanúgy végezték – többnyire kétkezi – munkájukat, mint a zárt településeken lakók A könyv természetesen hagyományos értelemben nem szórakoztató, de mindenki számára érdekes lehet, aki szeretné jobban ismerni az ország közelmúltjának valóságát.
