Idegháborút emlegetnek Washingtontól Rigáig, amióta felröppent a hír, hogy felmentették az orosz Balti Flotta parancsnokát és vezérkari főnökét, sőt félszáz tengernagyot és kapitányt. Ilyen mértékű tisztogatás még nem volt az orosz haditengerészetnél. S az ok: szakértők szerint a balti flotta parancsnokai nem kívántak konfrontálódni a nyugati hajókkal.
Ilyen jellegű helyzet volt például áprilisban, amikor orosz vadászgépek közelítettek meg egy amerikai hadihajót a Balti-tengeren. Az akciót - a Fontanka orosz hírportál szerint - a vezérkar úgy értékelte, hogy a flotta parancsnoksága nem képes elhárítani a valószínű ellenség támadását. Nem éppen szelíd szavú indoklás ez békeidőben, miközben Putyin veszélyként Washingtont emlegeti és hidegháborúra hivatkozik.
S teszi ezt alig néhány nappal a NATO varsói csúcstalálkozója után, amit azóta folyamatosan hidegháborús döntések tanácskozásaként kommentálnak ugyancsak a világ mind a négy sarkában. Obama pedig Putyint vádolja tudatos idegháborúval.
Ahogyan a nemzetközi média jó részétől ugyanezeket a jelzőket kapja – csak a példa kedvéért - pro és kontra a hágai Állandó Választott bíróság (PCA) friss, 497 oldalas döntése is, amely az mondta ki, hogy Kínának nincs történelmi joga a dél-kínai-tengeri területekhez, és megsértette a Fülöp-szigetek szuverenitását, amikor a közeli zátonyokon terjeszkedett. A Fülöp-szigetek örül, Peking viszont előre is, utólag is jelezte, hogy nem fogadja el a döntést, mivel a testület nem illetékes az ügyben. Tajvan - a politikában ritkán vannak véletlenek - ugyanezt üzente.
S modern korunk modern „divatjaként” - ne feledjük - folyamatosan vádolják egymást kibernetikai háborúzással is a világ hatalmasai: az amerikai elnök alig néhány hete rendelte el a nemzetbiztonsági szervek vezetőinek, hogy fejlesztessenek ki olyan romboló kibernetikai képességet, amelyet az ellenség figyelmeztetése után, vagy anélkül, a világ bármely pontján be lehet vetni - tette közzé a Washington Post egy titkos dokumentumra hivatkozva.
S hol, ha nem Franciaországban, Nizzában, és mikor, ha nem a franciák nemzeti ünnepén, éppen július 14-én emlékeztettek arra tömeghalállal mindenkit, aki nem tudná, hogy immár a globális terrorháború korát is éljük.
Miközben – hogy felejthetnénk el akár egyetlen pillanatra is - valóságos háborúk dúlnak Ázsiában, Afrikában, Európában pedig Magyarország és a NATO kapujában, Ukrajnában.
Holott béke van a világon. Nizza után így kérdezem: ez most már háború vagy még béke? Ha háború, ideg-, hideg-, terror- vagy hamisítatlanul valódi?
A bölcsen író Spíró György még (már) 2012-ben megfogalmazta: „Úgy érzékelem, hogy vége a békekorszaknak, amely 1945-ben kezdődött. Nem szoktak ilyen hosszú békekorszakok lenni az európai történelemben. Ez a két nemzedéknyi idő bőven elég ahhoz, hogy minden jó és rossz tapasztalat semmivé váljon." Gondolatban biztosan hozzátette: „Ne legyen igazam”!
Ne legyen igaza!
