Szenzáció! Őstulkok születtek a Budakeszi Vadasparkban

Publikálás dátuma
2016.07.25. 18:46
A kép illusztráció! FOTÓ: Thinkstock
Két borjúval gyarapodott a Budakeszi Vadaspark őstulokgulyája, amely így már hatfősre nőtt. A borjak egészségesek és már lábra is álltak, néhány hét múlva a látogatók is megnézhetik őket - közölte a park hétfőn.

Az őstulok a párosujjú patások rendjébe és a tülkösszarvúak családjába tartozó, mára már kihalt faj, amelynek rekonstruálására több kísérletet is tettek. A budakeszi gulya a hortobágyi tenyésztési programból származó egyedekből áll. Az őstulok egykor Európa legnagyobb növényevője lehetett: 260-310 centiméteres testhosszával, 155-180 centi marmagasságával, 700-1500 kilogrammos súlyával és 80 centinél is nagyobb szarvával jóval meghaladta a ma élő legnagyobb bölények méreteit is.

A kutatók barlangrajzokra és korabeli leírásokra hagyatkozva tettek kísérletet arra, hogy rekonstruálják az 1627-ben kihalt őstulkot, a "feltámasztás" fő célja, hogy újra benépesítsék vele Európa vad ökoszisztémáit. Az első kísérletet az 1920-1930-as években a Heck testvérek tették és primitív jelleget hordozó, ősi fajok keresztezésével, több évtizedes munka során sikerült egy küllemre meglehetősen hasonló fajt "előállítaniuk". Ám mivel ez a faj méreteiben még mindig elmaradt az őstuloktól, a 20. században számos újabb kísérlet vette kezdetét, mint például a Tauros-program vagy az Uruz-projekt. Ezek a kezdeményezések nem a Heck-marhát tenyésztették tovább, hanem különböző fajták pároztatásával igyekeztek őstulkot tenyészteni.

A vadaspark közleménye szerint a célhoz talán legközelebb jelenleg a Hortobágyi Nemzeti Park területén, a Pentezugban 1997-ben létrehozott, minimális emberi beavatkozást igénylő bioszféra rezervátumban zajló tenyésztési program áll, szakmai együttműködés keretei között innen érkezett Lupó, a bika, valamint Lavinia és Paulina, a két tehén is Budakeszire, ahol tavaly már született egy kicsinyük.

Szerző

Tündériek a veszprémi hiúzkölykök - Fotók!

Publikálás dátuma
2016.07.22. 20:57
FOTÓK: Facebook/Veszprémi Állatkert
Két hím és egy nőstény hiúz született a veszprémi állatkertben, a kis állatok már látogathatók - tájékoztatott az állatkert igazgatója. A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK!

Török László elmondta, hogy a szülők, egy értékes génállományú kárpáti hiúzpár az Európai Állatkertek Szövetségének fajmegmentő programjának keretében érkeztek Veszprémbe. Mintegy 70 napos vemhességet követően, május végén jöttek világra a kicsinyek, akiket anyjuk nagy odafigyeléssel gondoz. A hiúzok egyéves korukig szorulnak az anyai gondoskodásra, ezt követően válnak önállóvá - fejtette ki az igazgató.

A kárpáti hiúz Európa legnagyobb macskaféléje, egyedszáma az élőhelyének szűkülése és a vadászat következtében nagymértékben lecsökkent. Magyarországon az utóbbi években az Északi-középhegység területén figyeltek meg hiúz nyomokat. Az ember közelségét kerüli, éjszakai életmódot folytat, kiváló érzékszervei segítségével ügyesen vadászik - fűzte hozzá Török László. 

Szerző

Szenzáció! Macskamedve ikrek születtek Nyíregyházán - Fotók!

Publikálás dátuma
2016.07.20. 14:51
MTI Fotó: Balázs Attila
Vörös macskamedvék (Ailurus fulgens), közismertebb nevükön kis pandák születtek a Nyíregyházi Állatparkban, az öthetes nőstény ikerpárt szerdán mutatták be a sajtó képviselőinek a sóstógyógyfürdői látványosságban. A képre kattintva galéria nyílik!

A stresszre rendkívül érzékeny macskamedvéket csak néhány percre vették ki odújukból a park állatorvosai, akik megállapították ivarukat és megvizsgálták őket. A szülők - a pozsonyi állatkertből érkezett nőstény Ting-ting és a korábban a dublini állatkertben élő hím ivarú Szecsuán - ezalatt idegesen járkáltak a lakóhelyükként szolgáló fák ágain, az állatorvosok távozása után a nőstény megpróbálta minél magasabbra felvinni egyik kölykét, így rejtve el a kifutó előtt összesereglett látogatók kíváncsi tekintete elől.

Európában jelenleg alig 250 egyed él belőle állatkertekben és mivel ilyen csekély a számuk, minden szaporulat nagy öröm a szakemberek számára, fogságban ugyanis nagyon ritkán szaporodnak a macskamedve-félék családjába tartozó állatok.

A tenyészpár két éve él együtt a nyíregyházi állatparkban, ahová az Európai Fajmegőrzési Program keretében érkeztek. A jelenleg öthetes utódoknak az első néhány hétben csukva volt a szemük, idejük nagy részét egy helyben fekve, odújukban töltötték. Már kinyílt a szemük és a szürke bunda is napról napra vörösebb lesz. Ting-ting eleinte szinte egész nap kölykeivel volt az odúban, az utóbbi időben viszont egyre többször hagyja el a fészket, de így is rendszeresen visszajár hozzájuk, hogy megszoptassa és tisztogassa őket.

A faj a természetben a Himalája, illetve Észak-Burma magashegyi erdeiben, valamint Szecsuán nyugati felén és Jünnanban él 2000-4800 méteres magasságban. Bundáját hosszú, durva fedőszőrök, az alatt pedig tömött aljszőrzet alkotja, mely melegen és szárazon tartja a hideg és nedves élőhelyén.

Napjainkban alig tízezer egyed él a vadonban, számuk az utolsó ötven évben körülbelül negyven százalékkal csökkent, elsősorban az élőhely elvesztése és az orvvadászat miatt. Nepálban például korábban a bundájáért vadászták, amelyből sapkát készítettek, Kínában pedig a farkát használták seprűnek.

Bár a ragadozók közé sorolják őket, táplálékuk jórészt bambuszból áll, alkalmanként azonban előszeretettel fogyasztanak tojást, rovarokat, madárfiókát és kisemlősöket is. Éjjel aktív állatok, a nappalt általában a fák ágai között összegömbölyödve, alvással töltik. Területüket ürülékkel, vizelettel és végbélmirigyének pézsmaillatú váladékával jelölik meg.

Érdekesség, hogy a panda név a 19. században csak a vörös macskamedve neve volt. Az angol szó feltehetően az állat nepáli nevéből (punja, valószínűleg a nigalja punja, azaz a bambuszevő kifejezésből) származik. A kis panda név az óriáspandától való megkülönböztetésre szolgál, amelyet később ismertek meg, és szintén pandának nevezték el, mivel a két fajt rokonnak tartották.

A vörös macskamedve név az állat medvére emlékeztető külsejére utal, ráadásul ugyanolyan jól mászik fára és ugyanúgy nyalogatja magát tisztára, mint a macska. Az óriáspandához hasonlóan a mellső végtagján hat ujja van: a hatodik ujj a csuklócsont megnagyobbodása, amely szembefordítható a többivel, így könnyedén le tudja szakítani a bambuszhajtásokat.

Szerző