Cereteli nem most először kavar vihart maga körül. Franciaországban, a Bretagne-i Ploermel főterén felállított 8 méter magas I. János Pál emlékművét első fokon bontásra ítélte a bíróság. A boltív alatt imádkozó pápa bronzszobra abban különbözik a Notre Dame mellett felállított szobortól, hogy ez alatt a következő felirat díszeleg: „Ne féljetek!”
A bíróság nem ezt kifogásolta, hanem azt, hogy a szobor „elhelyezésénél és méreteinél fogva feltűnő jellegű, és mint ilyen, ellentétes a Francia Köztársaság világi jellegét előíró alkotmánnyal”. Csak néhány hónapja mondta ki a bíróság másodfokon, hogy az emlékmű mégis a helyén maradhat. Az ítélettel elégedetlenkedők folytatják a jogi csatározást.
A 8 méteres pápaszobor eltörpül Cereteli sok más gigantikus alkotása mellett. A New York-i terrortámadásnak emléket állító tízemeletnyi emlékmű New York helyett végül a New Jersey állambeli Bayonne-ban kötött ki. Sevillában áll a félszáz méter magas Kolumbusz szobor. A moszkvai Győzelem parkban pedig a majdnem 142 méter magas háborús emlékmű.
New Yorknak szánt 9/11-es emlékműve New Jerseybe, Bayonne-ba került FOTÓK: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Ennek méretei senkit nem zavarnak. Az orosz flotta megalapításának 300. évfordulójára alkotott 94 méter magas Nagy Péter szobra azonban hatalmas tiltakozási hullámot váltott ki. Szentpétervár nem fogadta be, Moszkva is csak nagy viták árán. Itt Ceretelinek – a főváros főépítészeként és a főpolgármester barátjaként - könnyebb dolga volt.
Szentpétervár most megint ellenáll. A csaknem 80 méteres alkotás Jézus Krisztust kitárt karokkal ábrázolja, hasonlóan a Rio de Janeiro-ban felállított 38 méter magas műhöz. A szentpétervári egyházmegye papjainak sem tetszik az ötlet, méretei miatt idegennek tartják az ortodox hagyományoktól. Mások arra hivatkozva utasítják el, hogy a város roppant egységes képét megbocsáthatatlanul megbontaná.
A városépítészetben jártas szakemberek szerint Szentpétervár egész történelme nem ismer olyan esetet, hogy hasonló kompozíciók, akár kisebb méretben, temetőn kívül helyet kaptak volna. Sőt, a műemlékvédelmi előírások egyenesen tiltják ezeket. Ezért biztosak abban, hogy a városközpontban semmilyen körülmények között nem állítható fel. Kérdéses azonban, hogy másutt egyáltalán szóba kerülhet-e az elhelyezése. Az új szabályok eleve 73 méterben határozzák meg az épületek maximális magasságát.
A különböző méretű kockatömbök, amelyeken állna a 33 méteres szobor, több mint 40 méterre emelkednek a földtől. Az emlékmű 80 tonna súlyú.
Cereteli az Oroszországi Művészeti Akadémia elnökeként magabiztosan jelentette ki, hogy nagy reklámnak tartja a szobra körül kialakult társadalmi vitát. Nem biztos azonban, hogy ez valóban olyan jó reklám-e. A város lakói ugyanis aláírásokat gyűjtenek petíciójukhoz, amelyben nem kevesebbet állítanak, mint hogy Cereteli alkotásának felállítása nemcsak a városrendezési elképzelésekkel ellentétes, de magával az alkotmánnyal is. Arra hivatkoznak, hogy Oroszország világi állam, és emiatt abszurd ötlet egy ilyen szobor elhelyezése.
Tegyük hozzá: abszurd az érvelés is. Ugyanis ebben a világi államban mindennapos jelenséggé vált új templomok, kolostorok, vallási tárgyú emlékhelyek felavatása. Még az Északi-sarkvidék több szigetén is kápolnákat építettek az ott állomásozó orosz katonák számára a kaszárnyák szomszédságában. Annak idején a védelmi minisztérium úgy számolt be arról, hogy a jegesmedvék, rozmárok és sarki rókák lakta Ferenc József-földön, a jégsapkával fedett Smidt-szigeten és a 150 kilométer hosszú Vrangel-szigeten felkerült a kereszt a kupolákra, mintha fontos hadműveletről tudósítaná a közvéleményt.
A pravoszláv egyház mindenütt jelen van, beleszól a kulturális élet alakításába, hol ünnepel, hol tiltakozik, de nem marad szótlan. A vallási szervezetek és a művészeti élet konfliktusa tetten érhető. A volt ateista, kommunista pártemberek pedig nem győznek kifejezést adni az egyház iránti mély tiszteletüknek. A Kreml igényli a pravoszláv egyház szellemi támogatását, cserében pedig sok kompromisszumra hajlandó. Már, ami a tényleges hatalmát nem csorbítja. Az egyház a hatalom partnere, teljes mértékben kiszolgálja azt. Megtette ezt a szívességet a cárnak is, megteszi Putyinnak is.
Mi a baj akkor Cereteli Jézus Krisztus szobrával? Nemcsak arról van szó, hogy a keleti kereszténység elveti Isten és a szentek gigantikus méretű ábrázolását. Arról is, hogy a szentpéterváriaknak ez már túl sok, túl monumentális, túl hivalkodó. A petíció aláírói egyenesen azt állítják, hogy mindez a középkorba való visszacsúszást jelentené egy olyan városban, ahol bár a lakosság nagy része keresztény, de élnek itt muzulmánok, buddhisták, zsidók és ateisták is. A cárizmus alatt megépült egy mecset, buddhista templom áll a közelében, protestáns, lutheránus és örmény szentélyek is helyet kaptak.
Egyesek azt még elképzelhetőnek tartják, hogy a szobrot, valamiféle világítótoronyként, helyezzék el egy közeli szigeten.
Cereteli eredetileg Szocsiban szerette volna művét felállítattni, az üdülővárosban azonban nem találtak számára megfelelő helyet, aztán felvetődött, hogy Grúziának ajándékozza. Mostanában Pétervár peremvárosa is szóba került. De váratlanul jelentkezett a Szentpétervár székhelyű Leningrádi Terület kormányzója: szívesen befogadnák az alkotást. Azt reméli, hogy ezzel a látványossággal sok turistát sikerülne odacsalogatni, és ezzel az egész térség fejlesztését szolgálnák. Magyarul: pénzhez jutnának. Meggyőződése, hogy több haszon származna belőle, mint kár. Cereteli nevében keresték meg a terület vezetését, amelynek csak a talapzat építési költségét kellene állnia.
Sok mindent elárul a mai orosz állapotokról, hogy a majdnem Magyarország nagyságú, mindmáig az ateista forradalmi vezér, Lenin nevét viselő terület ajánlkozik Jézus Krisztus szobrának a befogadására.
