Megvan a győztes! Ő lett az év madara (Videó!)

Publikálás dátuma
2016.07.27. 18:14
Thinkstock fotók
Lezárult az Magyar Madártani Egyesület internetes szavazása 2017 év madaráról. A legtöbb szavazat a tengelicre érkezett, ezért ennek a madárnak, illetve élőhelyének védelmével foglalkozunk kiemelten a jövő évben. Minden szavazónak köszönjük, hogy voksával hozzájárult a faj és élőhelyének védelméhez - olvasható a szervezet honlapján.

Idén különösen nehéz volt a végső eredmény előrejelzése, mivel mindhárom madár közismert és közkedvelt, amit a 12 523 szavazat is jelez (a tavalyi szavazásnál ez a szám „csak” 4 066 volt). A június 28-tól július 27-ig tartó szavazás alatt a választási lehetőségként felajánlott három madárfajra: az erdei fülesbagolyra, a házi verébre és a tengelicre összesen 12 523 voks érkezett:

tengelic – 5 445 (43,5%)
erdei fülesbagoly – 4 446 (35,5%)
házi veréb – 2 632 (21,0%)

Az MME által 1979-ben elindított "Év madara" program célja és küldetése olyan fajok vagy madárcsoportok és élőhelyük társadalmi szintű bemutatása, melyek védelmében a lakosság egészének fontos szerepe van.

A 2017 év madara címet elnyerő tengelic Magyarország és a kontinens egyik legszínesebb pintyféléje.

Sík és dombvidéken egyaránt előfordul, a települési kertek, parkok, fasorok gyakori költőfaja. Vékony növényi szálakból álló, szőrrel és a nyárfa termésszőreivel bélelt fészkét fák, magasabb bokrok lombkoronájának szélére építi. Évente két-három fészekaljat is nevel, alkalmanként 4-5 tojást rak. Szinte mindig csapatosan látni, a madáretetők gyakori vendége. Apró gyommagvakkal táplálkozik, de fiókái étrendjét bogarakkal és hernyókkal egészíti ki.

Szerző

Kutyákkal a kecskék ellen

Publikálás dátuma
2016.07.26. 07:16
Fotó: Thinkstock
Ausztrál vadkutyákat telepítenek az ausztráliai Nagy Korallzátony egy kicsiny szigetére, hogy kipusztítsák az ott vadon élő elvadult kecskéket. A dingók két év után maguk is elpusztulnak a beléjük implantált méregkapszuláktól, nehogy aztán maguk váljanak fenyegetéssé az ökoszisztémára nézve.

Valaha a világítótornyok őrei és a hajótöröttek számára táplálékul telepítettek kecskéket az Ausztráliát övező szigetekre, idővel azonban nagyon elszaporodtak, és a növényzet lelegelésével súlyos fenyegetést jelentenek az ökoszisztémára.

Megpróbálták vadászokkal is elejtetni a káros vadkecskéket, ám a rendkívül egyenetlen felszín és a buja növényzet miatt lassan ment a lelövésük, a kérődzők gyorsabban szaporodtak, mint ahogy irtani tudták őket.

Az időzített méregkapszulákat azért helyezik a dingókba, nehogy a kecskék helyett esetleg ők szaporodjanak el, és jelentsenek ökológiai fenyegetést. Dingós kecskeirtást már végeztek egyszer, Townshend szigetén, ahova 1993-ban 16 vadkutyát helyeztek ki.

A dingók két év alatt kiirtották az ott élő 3000 kecskét, ám további 10-15 évre volt szükség ahhoz, hogy a kipusztításukra oda küldött vadkutyáktól is megtisztítsák a 70 négyzetkilométeres szigetet.

Szerző

Szenzáció! Őstulkok születtek a Budakeszi Vadasparkban

Publikálás dátuma
2016.07.25. 18:46
A kép illusztráció! FOTÓ: Thinkstock
Két borjúval gyarapodott a Budakeszi Vadaspark őstulokgulyája, amely így már hatfősre nőtt. A borjak egészségesek és már lábra is álltak, néhány hét múlva a látogatók is megnézhetik őket - közölte a park hétfőn.

Az őstulok a párosujjú patások rendjébe és a tülkösszarvúak családjába tartozó, mára már kihalt faj, amelynek rekonstruálására több kísérletet is tettek. A budakeszi gulya a hortobágyi tenyésztési programból származó egyedekből áll. Az őstulok egykor Európa legnagyobb növényevője lehetett: 260-310 centiméteres testhosszával, 155-180 centi marmagasságával, 700-1500 kilogrammos súlyával és 80 centinél is nagyobb szarvával jóval meghaladta a ma élő legnagyobb bölények méreteit is.

A kutatók barlangrajzokra és korabeli leírásokra hagyatkozva tettek kísérletet arra, hogy rekonstruálják az 1627-ben kihalt őstulkot, a "feltámasztás" fő célja, hogy újra benépesítsék vele Európa vad ökoszisztémáit. Az első kísérletet az 1920-1930-as években a Heck testvérek tették és primitív jelleget hordozó, ősi fajok keresztezésével, több évtizedes munka során sikerült egy küllemre meglehetősen hasonló fajt "előállítaniuk". Ám mivel ez a faj méreteiben még mindig elmaradt az őstuloktól, a 20. században számos újabb kísérlet vette kezdetét, mint például a Tauros-program vagy az Uruz-projekt. Ezek a kezdeményezések nem a Heck-marhát tenyésztették tovább, hanem különböző fajták pároztatásával igyekeztek őstulkot tenyészteni.

A vadaspark közleménye szerint a célhoz talán legközelebb jelenleg a Hortobágyi Nemzeti Park területén, a Pentezugban 1997-ben létrehozott, minimális emberi beavatkozást igénylő bioszféra rezervátumban zajló tenyésztési program áll, szakmai együttműködés keretei között innen érkezett Lupó, a bika, valamint Lavinia és Paulina, a két tehén is Budakeszire, ahol tavaly már született egy kicsinyük.

Szerző