Gyűlnek, gyűlnek, egyre csak gyűlnek a déli végeken, pontosabban a magyar-szerb határon a migránsok, aztán a parthoz csapódó hullámokhoz hasonlóan feltorlódnak a kormány által rohamtempóban felállíttatott drótakadályon. Csapdába kerültek, hiszen nem tudnak - és nem is akarnak - visszamenni, előre menni pedig a vasfüggöny miatt legalábbis rendkívül nehéz. Legjobb hát, ha megvárják, kiböjtölik, amíg a magyar hatóságok időnkénti úri jókedvükben beengedik őket az országba, hogy aztán továbbmehessenek isten hírével az osztrákokat boldogítani. Csakhogy a regisztrálás rettentően lassan halad, a várakozókból naponta alig tizenöten léphetnek be Magyarország területére. Ez bizony édeskevés. Erre figyelt fel az ellenzéki média. Valamelyik csóró tudósítójuk vette magának a bátorságot és megkérdezte Bakondi Györgytől, miért ilyen lassú a menekültek regisztrációja? Mert alapos munkához sok idő kell - így az "elmés" felelet. És nem lehetne kissé meggyorsítani a menetét tekintettel a menekültek sanyarú helyzetére? Nem! - hangzott a lakonikus, tömör válasz. - Ennyi idő kell és punktum. Főleg, ha nem is törekszenek erre.