Lezsák Sándor Lakitelek Népfőiskola magánalapítványához kerül a Nemzeti Művelődési Intézet központja, és ezzel adóforintok milliárdjai. A Népszava is megírta: Lezsákra íratták a tavaly 1,3 milliárdból gazdálkodó szervezetet és feladatait. Közpénzt bíztak ezúttal is magánalapítványra, amit tilt a törvény, s szakmailag is képtelenség, hogy az egész magyar közművelődést betagozzák egy még nem is létező, s teljesen más profilú népfőiskolai hálózat szervezetébe.
De ugyan, mitől lenne ez képtelenség? Van egy kitűnően működő szervezet ragyogó ingatlanban, naná, hogy vetődik rá a mohó kormányzati szem. (Ha akad még valamilyen független kulturális intézmény, ami meg akarna maradni, haladéktalanul költözzön egy gazdagréti panelbe, azt még nem tekintik zsákmánynak.)
Van-e kérdése valakinek, hogy Lezsák Sándor, a százszor bukott neológ fideszes, volt MDF-es ájtatos nem érdemli-e meg, amit költ a káderkeltető működtetésére, drága állami pénzekből? A kultúra, a műveltség, a tudás kiszervezése már rég megkezdődött. Nem csupán az intézményrendszerből, hanem a fejekből is.
Ahol egy Hoffmann Rózsa, Czunyiné, meg a sokan mások Fekete Györgyökkel, Lezsákokkal kívánnak világnagy fenekükkel rátelepedni ifjúságunkra, ottan, kérem nagy baj van. Jó, legyen, szervezzük ki a magyar kultúrát gebinbe. Menjen az egész a Budai Várba, legyenek tele szolgálókkal. Ha a nemzet így kívánja, oké. Más kérdés, hogy a nemzet momentán nincsen megkérdezve semmiről, csak a kvótáról.
Ki irányítja ma Magyarországon a kultúrát? Aki minden mást. Milyen alapon irányítja? Azon, ahogyan a monetáris politikát, a külügyeket, az árvízvédelmet vagy éppen lúdtalpkezelést. Ő maga, a spiritualitásával. Igazán nem akarok párhuzamot vonni, de Kádár János, amikor külföldi vendéget fogadott, kizárólag a könyvespolca előtt fotóztatta magát jattolás közben. Fontosnak tartotta valamiért. A könyvet. (Jut eszembe: Ha szegény Hofi még élne, elmenne a műsorára Orbán, mint régen Kádár?) Szeretném egyszer megnézni a kormányzati férfiúk, a minket a maguk boldog jövőjébe vezető pártemberek könyvespolcát. Nem arról van itt szó, hogy gonosz emberek szerint Orbán Viktor több könyvet írt, mint ahányat olvasott. Mert hiszen azokat sem ő írta, de ez mindegy is.
Van egy barátom, aki mostanában Adyt böngészi, és osztja meg. Például: "A magyar társadalom problémái között alig van jelentősebb, mint a középiskolai nevelés kérdése. (...) Életre, igazi életre, a komplikált, a nehéz életre nevel-e a mai magyar iskola s mindenek fölött a középiskola?"
Sokat adnék a kormányzati (párt)tényezők könyvespolcának fotóiért. Vajon a 70-es, 80-as évek vászonkötésű sorozatain kívül (részletfizetés, szakszervezeti, pártbizottsági kedvezmény) mit találnánk náluk? Képzeljük magunk elé mondjuk Tasó László elfelejtésügyi államtitkárt, amint Vergiliust olvas. Tállai Andrást, József Attilával a kezében. Tuzson Bencét Mikszáth-tal. Pintér Sándort a Hód-sorozattal, Csepreghy Nándort Móriczcal. Szijjártót, Matolcsyt Al Capone életével, Hende Csabát a Svejkkel, Varga Mihályt a Tőkével. L. Simont bármely más könyvet kiadó szerzővel. Semjén Zsoltot bármilyen könyvvel. Orbánt meg Machiavellin kívül bármivel.
Induljon hát a „fotót a kormányzati könyvespolcokról!” - mozgalom.
