- Csinálj karriert!

Remek ötletnek bizonyult, amikor a népszerű nyaralóhely kisvállalkozója elhatározta, hogy az általa forgalmazott élelmiszert fiával házhoz szállíttatja. Évről-évre finomítottak a szállítás módszerén. Végül egy cetlire kellett felírni a kért árukat, nylonzacskóba helyezni az árral, s nemsokára megérkezett a kis teherautó. Ha a fiúnak vasárnap ment a játék a pályán, netalán gólt is lőtt, bevitte a házba a kért élelmiszert és nagy nevetések közben beszámolt a település legfontosabb eseményeiről. Az üzletben már kevesebben vásároltak, az öregek sokévi munka után meg-megpihentek. Nem sokat, de többet mint eddig, és a lecsípett óráikkal boldogok voltak. Az idei szezon is így indult, de harmadnapra hiába tettük ki a cetlit és a pénzt, estig ott hervadozott. Talán elromlott az autó? De nem! Időnként végigrobogott a főutcán, igaz, sehol sem állt meg. A fiút régebben telefonon is lehetett hívni, hátha elfelejtettünk valamit. De kikapcsolta a készüléket. A teherautó már nem a bolt előtt parkolt, most leggyakrabban a polgármesteri hivatal előtt lehetett látni, üresen. Kérdeztem barátomat, mi történt. Bezárt az üzlet? Nem, nyitva van reggel hattól délután négyig, mindent lehet kapni, friss kenyeret, péksüteményt naponta kétszer is hoznak. A fiú vezeti az üzletet? Nem, a szülei. Kicsit lerobbantak, de dolgoznak, míg bírják. És a fiú? Nem segít a szüleinek? Barátom mosolygott. Nem ér rá, válaszolta némi iróniával. Miért? Milyen elfoglaltsága akadt? Politizál – nagy legyintés -, a képviselő-testület tagja lett. Ülésezik, van bőrtáskája, töltőtolla, notesze. Örülhetsz, ha fogadja a köszönésed. Képviseli az embereket, ez a munkája. Megint legyintett. Mind ilyenek.