Kedvelem Szunyogh Szabolcs írásait, mert szakmailag felkészült, de erkölcsileg is kiváló értelmiségi benyomását keltik. Legutóbb azonban szamárságot írt. „Thalesz állítólag gőzgép hajtotta kocsin utazott ide-oda Alexandria utcáin, mégse fogta fel a világ, hogy mindannak, ami volt, vége van…” – írta. Nos, a helyzet az, hogy Thálész (vagy Thales, akadémiai átírással, vagy Thálész, köznyelvivel) – ha a neves matematikusról és filozófusról van szó, s nem valamely számomra ismeretlen névrokonáról – a Kr.e . VI. század közepén halt meg. Vagy kétszáz évvel hamarabb, mint Alexandria (Alexandrosz, azaz Nagy Sándor általi) megalapítása.
Az ókor valóban ismerte a gőzt, mint energiaforrást: Hérón „gőzlabdája” gőzenergiával működő játékszer volt. Gazdasági (benne: közlekedési) hasznosítása fel sem merült. Az eset nem arra példa hát, amikor az emberek nem veszik észre, hogy a technika, új korszakot nyitva, elmegy mellettük. Hanem arra, hogy egy ismeret csak a gazdasági-társadalmi fejlettség egy adott fokán képes hasznosulni, korábban nem. Számos hasonló példát nyújt a kínai művelődéstörténet a (kínai) földrajzi felfedező utaktól a rakétáig. A gépkorszakra még ezer évet kellett várni, az csupán a XVIII. század végén kezdődött – a legfejlettebb országokban. Másutt még később. Tévedni emberi dolog.
