Elcsitult a futballöröm (időközben az albánok is betették a lábukat), most már másfajta bajnokokra is felfigyelhetünk: Paulik Krisztina Karancslapujtői (roma) általános iskolás első helyezést nyert a Kárpát-medence tanulmányi versenyen helyesírásból. Nem lett belőle országos eufória, nem vonultak tömegek ragyogó arccal és sörös dobozokkal a Nagykörúton. Továbbá nem skandálták a győztes nevét, és senki sem ugrált örömében a buszmegálló tetején. Ha ez utóbbit el is engedjük, azt azért el kell ismernünk, hogy óriási dolog történt. Olyan országban, ahol köztársasági elnök lehetett valaki mérsékelt (helyes)írástudással, egy kislány bebizonyította, hogy ezen a területen felette áll az első számú közjogi méltóságnak. Hirtelenében nem is tudom mivé kellene kineveznünk a bajnokot, az államelnöknél előkelőbb státuszunk nincs is. Talán – a szépségversenyek mintájára - meg kellene alapítanunk a Miss Ortográfia díjat. (A vele járó tetemes pénzjutalmat a futballklubok költségvetéséből lehetne lecsípni esetleg egy-egy vesztes mérkőzés után.) Ennyit csak megérdemelne a magyar emberektől az anyanyelv. Nem is lehetünk eléggé hálásak neki. Még azt is megmutatja, hogy nekünk magyaroknak öt fejünk van: két lábfejünk, két kézfejünk, meg egy a nyakunkon. Az már rajtunk múlik, hogy melyikkel gondolkodunk.