Mi lesz veled, Gellérthegy?

Várható volt, hogy a Gellérthegy is azon budapesti közterek közé kerül, amelyek a Fidesz városkép megváltoztatási terveiben szerepelnek. Holott a természet által fővárosunknak ajándékozott óriási szikla  éppen a 19-20. században ráépült Citadellával és a szoborral vált Budapest nemzetközi jelképévé. Kétségtelen, hogy a Citadella több mint másfél századdal ezelőtt a Habsburg önkényt képviselte, de ez a jelentése az 1867-es kiegyezést követően elenyészett és azóta is népszerű kilátópontja a fővárosnak. Igaz ugyan, hogy a jelenleg Szabadság emlékmű néven nyilvántartott Kisfaludy-Stróbl Zsigmond által tervezett képzőművészeti alkotást szovjet nyomásra állították fel, de a rendszerváltás után  a mellékalakok és a felirat eltávolításával semmi sem emlékeztet már a korábbi viszonyokra. Az emlékmű impozáns, szép, méltó arra, hogy Budapest jelképe lett belőle.

Egy dolog van csak hátra: megfelelő elnevezést adni a Strobl-műnek. Mivel Kelet felé nézve tartja a nőalak a babérlevelet, azaz szemben áll a felkelő Nappal, mintegy köszönti a világunknak életet adó égitestet, nevezhetnénk a jövőben a "A Nap köszöntésének", vagy "Tisztelet a Napnak" emlékműnek. A szobrot ábrázoló képeslapokon a felirat is ehhez igazodhatna. Ami a Citadella hasznosítását illeti, predesztinálva van arra, hogy látogatók tíz- és százezrei onnan tekintsék meg a város panorámáját. Az épület belsejében különféle árkategóriájú vendéglők működhetnének. Makovecz Imre nem az egyetlen építőművész, akit fantáziáját megmozgatta a Gellérthegy, érdemes volna kicsit kutakodni a hagyatékokban.

Támadó focival az aranyéremig?

Régi idők focijával akarja megszerezni Brazília első olimpiai aranyát az ideiglenesen kinevezett szövetségi kapitány, Rogério Micale. Az eddig túlnyomórészt utánpótláscsapatoknál dolgozó szakembernek feltett szándéka ugyanis, hogy 4-2-4-es hadrendben küldi pályára játékosait.

Emellett a 4-2-3-1-es és a 4-3-3-as stratégiát gyakoroltatta az aranysárgákkal az előkészületi mérkőzések során. A hátsó négyes alakzat biztosnak látszik: a Zeca, Marquinhos, Rodrigo Caio, Douglas Santos kvartett állja majd az ellenfelek rohamait. Az edzőmeccseken kihagyhatatlannak tűnt (nem meglepő módon) Neymar mellett a két Gabriel, Jesús és Barbosa (utóbbit nevezik Gabigolnak, a Juventus igazolná le a Santos tehetségét).

A 4-2-4 egyébként mágikus számsor Brazíliában, mivel ebben a hadrendben játszottak a brazilok 1958-ban, első világbajnoki aranyérmük megszerzése idején is. Kérdés persze, nem túlzás-e ennyire támadó focit játszatni egy olyan csapattal, amelyiknek nem feltétlenül erőssége a védekezés.

Szakértők rámutatnak, felettébb valószínűtlen, hogy Micale négy csatárral kezdjen, ez inkább egyfajta plusz lehetőség lesz az együttes számára, ha már megengedheti magának, vagy éppen bajba kerül, s mindenképpen a gólszerzésre kell összpontosítania. Micale filozófiája az: „minden játékosommal védekezni és támadni akarok”.

Az európai csapatok a világbajnoksággal ellentétben nem szoktak brillírozni az olimpiai focitornákon, amelyeken igencsak kiütközik a profik hiánya. Legutóbb, 2012-ben, Londonban Brazília Mexikóval szemben maradt alul a fináléban, 2008-ban, Pekingben Argentína Nigériát győzte le 1-0-ra, 2004-ben, Athénban szintén Argentína végzett az élen megelőzve Paraguayt, 2000-ben Kamerun, 1996-ban Nigéria diadalmaskodott.

Európai csapat utoljára 24 éve, 1992-ben, Barcelonában nyert olimpiát, igaz, akkor ez alapvető elvárás is volt a házigazda spanyoloktól, akik a döntőben a lengyeleket győzték le 3-2-re. Ezúttal a németek remélik, hogy javítják az európaiak renoméját, de Argentína, a címvédő Mexikó, illetve Kolumbia is éremre hajt. A brazilok ma Dél-Afrika ellen kezdhetik meg menetelésüket 21 órától.

Szerző

Támadó focival az aranyéremig?

Régi idők focijával akarja megszerezni Brazília első olimpiai aranyát az ideiglenesen kinevezett szövetségi kapitány, Rogério Micale. Az eddig túlnyomórészt utánpótláscsapatoknál dolgozó szakembernek feltett szándéka ugyanis, hogy 4-2-4-es hadrendben küldi pályára játékosait.

Emellett a 4-2-3-1-es és a 4-3-3-as stratégiát gyakoroltatta az aranysárgákkal az előkészületi mérkőzések során. A hátsó négyes alakzat biztosnak látszik: a Zeca, Marquinhos, Rodrigo Caio, Douglas Santos kvartett állja majd az ellenfelek rohamait. Az edzőmeccseken kihagyhatatlannak tűnt (nem meglepő módon) Neymar mellett a két Gabriel, Jesús és Barbosa (utóbbit nevezik Gabigolnak, a Juventus igazolná le a Santos tehetségét).

A 4-2-4 egyébként mágikus számsor Brazíliában, mivel ebben a hadrendben játszottak a brazilok 1958-ban, első világbajnoki aranyérmük megszerzése idején is. Kérdés persze, nem túlzás-e ennyire támadó focit játszatni egy olyan csapattal, amelyiknek nem feltétlenül erőssége a védekezés.

Szakértők rámutatnak, felettébb valószínűtlen, hogy Micale négy csatárral kezdjen, ez inkább egyfajta plusz lehetőség lesz az együttes számára, ha már megengedheti magának, vagy éppen bajba kerül, s mindenképpen a gólszerzésre kell összpontosítania. Micale filozófiája az: „minden játékosommal védekezni és támadni akarok”.

Az európai csapatok a világbajnoksággal ellentétben nem szoktak brillírozni az olimpiai focitornákon, amelyeken igencsak kiütközik a profik hiánya. Legutóbb, 2012-ben, Londonban Brazília Mexikóval szemben maradt alul a fináléban, 2008-ban, Pekingben Argentína Nigériát győzte le 1-0-ra, 2004-ben, Athénban szintén Argentína végzett az élen megelőzve Paraguayt, 2000-ben Kamerun, 1996-ban Nigéria diadalmaskodott.

Európai csapat utoljára 24 éve, 1992-ben, Barcelonában nyert olimpiát, igaz, akkor ez alapvető elvárás is volt a házigazda spanyoloktól, akik a döntőben a lengyeleket győzték le 3-2-re. Ezúttal a németek remélik, hogy javítják az európaiak renoméját, de Argentína, a címvédő Mexikó, illetve Kolumbia is éremre hajt. A brazilok ma Dél-Afrika ellen kezdhetik meg menetelésüket 21 órától.

Szerző