Várható volt, hogy a Gellérthegy is azon budapesti közterek közé kerül, amelyek a Fidesz városkép megváltoztatási terveiben szerepelnek. Holott a természet által fővárosunknak ajándékozott óriási szikla éppen a 19-20. században ráépült Citadellával és a szoborral vált Budapest nemzetközi jelképévé. Kétségtelen, hogy a Citadella több mint másfél századdal ezelőtt a Habsburg önkényt képviselte, de ez a jelentése az 1867-es kiegyezést követően elenyészett és azóta is népszerű kilátópontja a fővárosnak. Igaz ugyan, hogy a jelenleg Szabadság emlékmű néven nyilvántartott Kisfaludy-Stróbl Zsigmond által tervezett képzőművészeti alkotást szovjet nyomásra állították fel, de a rendszerváltás után a mellékalakok és a felirat eltávolításával semmi sem emlékeztet már a korábbi viszonyokra. Az emlékmű impozáns, szép, méltó arra, hogy Budapest jelképe lett belőle.
Egy dolog van csak hátra: megfelelő elnevezést adni a Strobl-műnek. Mivel Kelet felé nézve tartja a nőalak a babérlevelet, azaz szemben áll a felkelő Nappal, mintegy köszönti a világunknak életet adó égitestet, nevezhetnénk a jövőben a "A Nap köszöntésének", vagy "Tisztelet a Napnak" emlékműnek. A szobrot ábrázoló képeslapokon a felirat is ehhez igazodhatna. Ami a Citadella hasznosítását illeti, predesztinálva van arra, hogy látogatók tíz- és százezrei onnan tekintsék meg a város panorámáját. Az épület belsejében különféle árkategóriájú vendéglők működhetnének. Makovecz Imre nem az egyetlen építőművész, akit fantáziáját megmozgatta a Gellérthegy, érdemes volna kicsit kutakodni a hagyatékokban.