Polt Péter vagyonbevallásában – már nem emlékszem, hogy az ideiben, vagy a tavalyiban – szerepel egy egymillió forintos tétel; a bevétel forrása a Népszava. Bizony, bizony, ilyen becsületes a mi legfőbb ügyészünk, hogy a számára bizonyára piszlicsáré tételnek számító egymilliót is feltünteti. Azt persze nem tudom, nem tudhatom pontosan, hogy ez az őszinteség inkább egyfajta kérkedés-e, azaz a büszke híradása annak, hogy sajtópert nyert a Népszava ellen, vagy valóban az utolsó fillérig elszámolni akaró és képes közéleti személy portréjának erősítése.
Nekem persze eddig sem volt kétségem afelől, hogy Polt Péter talpig becsületes ember. És természetesen hűséges is. Hűséges a pártjához…, illetve, ezt itt azonnal módosítom is, mert hisz nincs neki pártja, sose volt, kötődése a Fideszhez ellenzéki ármány, tehát a mondat úgy szól helyesen: hűségesen szolgálja a rendszert. Ez a megállapítás talán kiállja a próbát, nem citálnak miatta bíróság elé, és nem lesz belőle újabb egymilliós bevétele a legfőbb ügyésznek.
Nem hiszem, hogy amúgy pillanatnyi kétség merülhetne fel Polt hűségével kapcsolatban; nem véletlen, hogy Orbán Viktor személyesen köszöntötte a szakmát és vezetőjét az ügyészség napján. A miniszterelnök és a Fidesz baráti kör sokat köszönhet e szakmainak kikiáltott szervezet hozzáértésének; már tudniillik annak a hozzáértésnek, amellyel az ügyeket kezeli. Annak megfelelően, ahogyan ezt egy hűséges embertől el lehet várni.
De mit is lehet tőle elvárni? Mindenekelőtt azt, hogy a politikai ügyekben szelektív legyen a látása és szeletív legyen a hallása. De ami még ennél is fontosabb: képes legyen az általa vezetett szervezetet ennek megfelelően kialakítani. Vigyázat: nem vezetni - kialakítani. Vagyis, olyan jogászokkal dolgoztatni, akik pontosan tudják, mi a teendőjük, értik az idők szavát, látják, ki hova tartozik, kik azok, akikkel szemben a nulla tolerancia is kevés, és kik azok, akikkel ezt a mérleg másik oldalán ki lehet egyenlíteni.
Polt már első vezető ügyészi ciklusában (2000-2006) megmutatta, hogy rátermett figura, kellően szerény ha kell, a társasági – mondjuk így: a celeb – életben csak a jó ízlés határáig megy el (vadászat, Videoton- és Felcsút-páholy szeretete), különben visszahúzódó, családszerető, semmiképpen nem uralkodni vágyó. Lám, a feleségét is hagyja, hogy önálló karriert fusson be a Magyar Nemzeti Bankban. Távol áll tőle a nepotizmus, valódi érdemeiért kapta meg a kiváló ügyésznek járó Kozma Sándor díjat. És persze a kiemelkedő tudás jutalma volt az is, hogy Schmitt Pál köztársasági elnökként 2010-ben újra őt jelölte legfőbb ügyésznek.
Polt valóban sokat tett. Sokat tett az egész ügyészség átalakításáért. Már úgy értem: a szemlélet átalakításáért. Ebben a szervezetben, ahogy egyes forrásokból ez kiszivárog azért, mindenki tudja mi a dolga. Hiába a hierarchia, a közvetlen utasítás lehetősége, erre igazán nincs szükség. Polt Péter, mesélik egyesek, akiknek persze nyilván semmiféle valódi tudásuk nincs arról, miként is történnek ott a dolgok, tehát a főügyész soha nem szól „le” senkinek, a konkrét ügyekben nem foglal állást, soha nem mond senkinek olyat, hogy legyen a hangfelvételen egy jól hallható bólintás; ő csak ül a helyén, és várja a hét végi focifordulót. A beosztottak teszik a dolgukat, ha kell nyomoznak, ha nem kell, nem nyomoznak. Illyéssel szólva: mindenki szem a láncban. És lám, senki nem hibázik. Hiába randalírozik itt az ellenzék, hiába hoz elő különböző ügyeket, nincs olyan beosztott ügyész, akit megrendítene, ha fideszes politikusról van szó. Lett légyen szó egyértelmű hangfelvételről, nyilvánvaló lebukásról, nem akad olyan ügyész, aki ilyen esetekben vállalná a kockázatot. Természetesen nem az egzisztenciális kockázatra gondolok. Hogyan is feltételezhetném, hogy ha akadna ilyen ügyész a szervezetben, annak ez lenne az utolsó akciója, illetve az utolsó előtti. Mert az utolsó az lenne, hogy becsukja maga mögött hajdanvolt hivatala ajtaját. Nem, szakmai kockázatról beszélek; az ügyészek körében mindenki tudja, hogy az ellenzék minden hájjal megkent képviselői, micsoda hamisításokra képesek. És igen: ehhez kell különös felkészültség, éleslátás és szakmai rátermettség; nehogy felüljön bárki is az ilyesfajta provokációknak. Ennek a felkészültségnek köszönhetően sikerül megakadályozni, hogy bárki fideszes a hecckampányok áldozatául essen, nehogy ezek a kreált ügyek bírósági szakba kerüljenek. Polt Péter óvó tekintete vigyáz arra, nehogy bármiféle melléfogás legyen, és – ismétlem – teszi ezt úgy, hogy csak a magasból tekint le a beosztottakra. Így aztán nincs mitől rettegnie senkinek, nyugodtan alhat Rogán, Kósa, Mészáros Lőrinc, Garancsi, Csetényi, és mindahányan, legújabban például Mengyi Roland is. Az ügyészség őrzi a rendet.
Most már csak azt a kérdést kell tisztázni, hogy minek a rendjét őrzi? Azt a rendet, amit Orbán kialakított maga körül, vagy azt a rendet, amit mi hagyományosan e fogalom alatt érteni vélünk. Nincs kizárva, Mészöllyel szólva, a mi időnk lejárt, a nyelvünk, fogalmi rendszerünk már a múlté. Csak nehogy ez is büntethetővé váljon, pusztán azért, mert Polt Péter érti az idők szavát…
