Mondhatnánk, ha már egyszer államtitkár valaki, főként, ha kereszténydemokrata, a magasztos nevű Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti összekötője, hát akkor biztosan nem ostoba. Vagy, ha ostoba, akkor legalább jólelkű naiv. Hogy bármennyire is kiszolgáltatottjává tette magát ennek az egzisztenciálisan egypólusú orbáni világnak, amelynek megélhetési elkötelezettje lett, viszont nem hazudik, ha nem muszáj. De, muszáj. Mert a centrális erőtér minden együttműködőt, vagy vele kacérkodó önkimagyarázkodót erre kényszerít.
Itt van mindjárt Rétvári Bence, a regnáló koalíció zsenge, de máris fás kereszténydemokrata hajtásának államtitkára, aki csütörtökön az M1 képernyőjén, aztán legott a Kossuth rádióban azt mondta: „szervezetten szállítják az embercsempészek Nyugat-Európába a kísérő nélkül érkező, kiskorú migránsokat a fóti gyermekotthonból. Az elmúlt évben 3500 olyan fiatal került Fótra, aki kiskorúnak vallotta magát, de egyiküknél sem volt semmilyen ezt igazoló okirat. Dánia mellett Magyarország az az állam, amely ugyanolyan ellátást nyújt a migráns kiskorúaknak, mint az anyaországbelieknek, és ezt jól láthatóan egyre többen tudják. A többi közt wifit is biztosítanak számukra, ennek segítségével felveszik a kapcsolatot az otthoniakkal, akik kifizetik a további út árát az embercsempészeknek, majd a fiatalok eltűnnek a táborból. Találtak a migránsoknál olyan urdu nyelvű brosúrát, amelyben leírták a kiadók - ezek lehetnek Soros-pénzből működő segítő szervezetek -, hogy ki, miként kerülhet Fótra. Jellemzően akkor, ha 18 év alattinak vallja magát”. Rétvári, ezzel a menekültellenes kormánygépezet olajozott csavarja lett. Megtette szerény hozzájárulását az októberi kvótaellenes böffenet sikeréhez.
Egyetlen szavát sem hisszük el. Ha igazat beszélt volna, akkor azt mondja: „a magyar hatóságok a fóti gyermekotthon felügyelőinek figyelmeztetése nyomán gyermekcsempész-banda tagjait vették őrizetbe. A nevelők arra figyeltek fel, hogy a nem a magyar hatóságokra, hanem az urdu nyelvű nyomdatermékekre hallgató, magukat 18 évesnél fiatalabbnak valló fiúk, a wifit felhasználva az otthon maradottakkal konzultáltak. A családjuk kifizette a csempészeket, akik pedig szervezetten próbálták az országból az Unióba vinni a menekülteket. Lebuktak. Az ügyben a bizonyítékok bemutatásával nemzetközi sajtótájékoztatót tartunk”.
Nem ezt mondta, az államtitkár tehát szerintünk hapacsolt, ami a hazugság gyengébb megnevezése. Előfordult ez már sok államférfival is, akiknek volt bátorságuk azt tenni, amit a saját horizontjuk diktált, s amely látóhatárból a köznép mit sem látott. Roosevelt belopta hazáját a Hitler elleni háborúba. Ha akkor népszavazást rendeznek, a bezárkózó Amerika hideg tekintetétől kísérve Európa elvérzik a nácik oltárán, így Amerika világhatalom lett. Johnson, majd Nixon az 1964-es, Tonkini öböl-incidens ócska hazugságának hátán vitte bele ezt a világhatalmat a vietnami háborúba, és ami súlyosabb, a nemzeti lelkiismereti válságba. A mai magyar kormány migráns-böfögése azért ocsmány, mert aljassá érett, sikoltozó politikai logikával vezeti orránál fogva nemzetét. Nem a demokrácia megújításáért, hanem az ellen háborúzik, nem a nemzet európai érdeke, az igazság, a politikai etika, hanem a pitiáner előnyszerzés, a hatalom megtartásának, az ország jobboldali átformálásának kényszerképzete, az önmagát fenntartó megfelelés diktátuma vezérli.
Ne tüntessük ki figyelmünkkel túlzottan e szennyáradatban Rétvári államtitkárt. Korunk egyszerű gyermeke csupán ő. Közülünk való. Hús a húsunkból, vér a vérünkből. Jó, jó, nem államférfi ugyan, gondolhatjuk, de mégiscsak államtitkár, ő mégsem mi vagyunk. Gondolhatnánk. De, ne gondoljuk.
