- Korruptan is lehet Magyarországon választást nyerni?
- Attól tartok, igen. A Medián évek óta feltesz egy kérdést, amiből úgynevezett korrupciós indexet számolunk. A skálán minden párt kap értéket, ebből derül ki hogy az emberek szemében nagyon, vagy „csak” kevésbé korruptak. A Fidesz és az MSZP kimagaslóan vezet, de a többiek is átlag fölötti értékeket kapnak. Nincs ma olyan párt, amelyikre számottevő szavazópolgár mondaná azt, hogy tisztakezű. Ebből lehet választani.
- Szűk választék, mégis ez a kérdés az egyik legfontosabb a társadalom számára.
- A kutatásunkban létező és vitathatatlan társadalmi problémákat vettetünk fel. Hogy helyes volt-e csak ezekre rákérdezni, nem tudom. Azt viszont biztosan, hogy az egészségügy problémáinak súlyossága kimagasló. Az összes többi ehhez képest jóval hátrébb van. A korrupció második helye csak nagyon szoros versenyben jött össze, de most júniusra megelőzte a nagyon forrónak számító menekültválságot is. Érdekes, hogy miközben az országban inkább munkaerőhiány van, még mindig úgy emlegetik sokan a munkanélküliséget is, mint fontos társadalmi problémát.
- A Fidesz korrupciós kampányai miért szóltak sokkal nagyobbakat, mint a mostani ellenzékiek?
- A 2006-os Fidesznek sokkal nagyobb hozzáférése volt a médiához, mint a mostani ellenzéknek. Óriási különbség, nem beszélve a 2010-es választásokról, amióta még nagyobb erővel tudták ezeket az üzeneteket eljuttatni a közvéleményhez. Az újságok és a televízió lehozta, hogy bilincsbe verve vittek el politikusokat. A társadalom jelenlegi közhangulatában, - amit enyhén szólva rezignáltnak lehet nevezni -, nagy szerepe van annak, hogy rengeteg ilyen ügy felröppent, erősen kommunikálták ezeket, és mégsem lett belőlük végigvitt, a vád szempontjából sikeres bíróság ügy. Azonban valljuk be: még a baloldali szavazók közül is sokan azt gondolták, hogy „valami” biztos volt a dologban, „nem zörög a haraszt”. Így állt és áll hozzá az egész társadalom.
- Az elhíresült nokiás-doboz-ügyben 15 millió forintról volt szó, napjainkban pedig hetente látnak napvilágot milliárdos tételek.
- A társadalom szerint eleve adottság, hogy a politikusok lopnak. Ez világméretekben így van és erről a magyar közönségnek is megvan a véleménye. De nem mindegy ennek a mértéke és a formája. A mi felmérésünkben az volt az igazán újszerű, hogy ma már elég sokan gondolják azt, hogy ezek a hatalmas lopások nem megtévedt egyéneknek a disznóságai, hanem más minőségről, azaz szervezett, rendszerszerű működésről van szó.
- A médiát és a nyilvánosság erejét ma is nagyon profin használja a Fidesz, egy napokban megjelent kutatás szerint szinte biztosan sikeres lesz a kvótanépszavazás.
- Könnyű az átlagembert, erős, monopolisztikus propaganda-eszközökkel befolyásolni. Érdekes kérdés, hogy mennyire lenne sikeres a Fidesz, ha tényleg rászállna arra, hogy a magyar társadalmat szembefordítsa az uniós tagsággal. Többször publikált a Medián olyan számokat, hogy mennyire stabil a kétharmadot meghaladó többsége az EU-tagság támogatóinak. Ezt még az a szabadságharc sem rendíti meg, ami tulajdonképpen 2010 óta folyik, különböző mértékben és csatatereken. Most éppen nem az IMF, hanem Brüsszel a főellenség. Ez megint csak része annak a nagyon ügyes pávatáncnak, amelyet a kormánypárt, és annak elnöke folytat különböző ügyekben. „Európa mi vagyunk, és a kontinensért harcolunk Brüsszel ellen.” Magyarán: stigmatizálva van egy Brüsszel-címkével ellátott bürokrácia, amely Orbánék szerint ostoba és felelőtlen. Ettől függetlenül fenntartják azt a látszatot, hogy elkötelezettek Európa mellett, de ne legyenek ábrándjaink, ez bármikor megváltozhat. A kabinet mindenesetre nagyon igyekszik, „jól sikerültek” a futballmeccsek közötti egyperces „híradók”, hiszen olyan embereket is elértek a migránsozással, akik egy átlagos hétköznap egyáltalán nem kapcsolnak politikai műsorokra. Egyébként ez az a téma, amelyben nem sikerült megőriznem a közvélemény-kutatói semlegességemet, és ezt nyilvánosan is vállalom: Magyarországnak szüksége van az Unióra, szigorúan EU-párti vagyok.
- Említette a semlegességet. Nem vetnek rossz fényt a közvélemény-kutató szakmára, azok az intézetek, amelyek nyíltan feladták a függetlenségüket?
- Nagy teher és engem is zavar, de az eziránt érdeklődő réteg ezt valahogy elkönyveli, beárazza. Erkölcsileg megkérdőjelezhető, hogy milyen módon kötődik a kormányzathoz egyik-másik kutató vagy akár intézet. A Medián az „elmúltnyolcévben” elég komoly megrendeléseket kapott az akkori kormányoktól, ezzel együtt senki sem vádolhatott és nem is vádolt bennünket azzal, hogy részrehajlóan végeztük volna a kutatásainkat. Ma viszont van olyan közvélemény-kutató, aki nyíltan kampányol a kabinet mellett, és ez komoly szerepütközést jelent. Én huszonhét éve álltam válaszúton, akkor döntöttem el, hogy maradok közvélemény-kutató és nem leszek politikus. Azóta sokszor nyomaszt is egy kicsit az önkorlátozás, néha megírnám egy-egy publicisztikában, amit gondolok, ahogy azt mondjuk a nyolcvanas években megtettem. De azért nem teszem, hogy a közönség ne sorolhasson engem valamelyik „oldalhoz”, mert akkor lehet, hogy egy megkérdezett azért zárkózna el a válaszadástól, mert az intézetet a barikád túloldalán lévőnek gondolja.
- Egy márciusi felmérésük szerint a válaszadók 60 százaléka szerint rossz irányba tart Magyarország, ma már a Fidesz-hívők jó része is azt mondja: korrupt a párt, ennek ellenére mégis magasan nyerne egy ma választást a jelenlegi hatalom.
- A Fidesz egyre nyíltabban, egyre őszintébben vállalja, amit a világról gondol. Máig nehezen térek magamhoz, ha a arra a Lánczi András- interjúra gondolok, amelyben azt mondta, hogy „ez nem korrupció, hanem a Fidesz legfőbb politikája”. Ő, akit komolyan lehet venni, mivel szorosan kötődik a hatalom legfelsőbb köreihez, teljesen legitimnek tartja azt az elitcserét, amely talán valóban a legfőbb motivációja ennek a kormányzatnak, pontosabban Orbán Viktornak. És az is lehet, hogy ma már jelentős számban vannak olyan családok, akár kisvállalkozók, amelyek/akik esetleg a klientúra alsóbb szintjein haszonélvezői ennek a törekvésnek.
- És a többiek? Ők miért Fidesz-szavazók még?
- Nincs számukra alternatíva. Ha nem is sokan, de lehetnek olyan mérsékelt konzervatív szavazók, akik családi, történelmi tradíciók miatt elképzelhetetlennek tartják, hogy baloldali pártra szavazzanak. Erre nagyon rásegít a kormánypárt mai napig egyik legerősebb kommunikációs panelja, az antikommunizmus. Ráadásul nem termelődött ki az a garnitúra, amely ezeknek a jobboldali szavazóknak elfogadható. Nagyon hiányolom, hogy azok az egykori Fidesz-közeli értelmiségiek, akik szép halkan időnként összegyűlnek, vagy valamilyen szakfolyóirat publikációiban kritizálják a kormányt, sokkal láthatóbban jelen legyenek a mai magyar politikai közéletben. Olyanokra gondolok, mint Chikán Attila, Sólyom László vagy Mellár Tamás. Nem tudom, hogy mi fékezi őket: nem akarnak árulónak látszani, vagy csak egyszerűen túl óvatosak, de nem képesek igazi alternatívaképző erőt felmutatni, pedig igény biztosan lenne rá.
- Van igazi kihívója Orbánnak és a Fidesznek?
- Amikor Orbán a vagyonosodásáról válaszolt a Parlamentben, mind a kétszer Vona Gábor kérdésére tette. Kevés kivételtől eltekintve ma a Jobbik az a párt, amelyik – legalábbis a parlament nyilvánossága előtt - a legkeményebben támadja a miniszterelnököt. Ha el tudják magukról hitetni, hogy tisztakezűek, lehet esélyük, főleg, mert a választópolgárok szemében ők még „szüzek”, nem voltak még az országos hatalom közelében. Az úgynevezett demokratikus vagy baloldali ellenzéknek pedig muszáj lenne létrehoznia valamilyen közös vagy legalább összehangolt fellépést, máskülönben újra belekeverednek egy 2014-es összefogáshoz hasonló borzalomba. A társadalom harmada fideszes, harmada ellenzéki és harmada otthon maradna egy választás során. Egyrészt az utóbbiakról minden párt azt hiszi, hogy majd a kampányban maga mellé állítja őket, pedig súlyos illúzió azt gondolni, hogy őket egyáltalán el lehet vinni az urnákhoz. Másrészt a harmad ellenzéki szavazaton is osztozni kénytelen a Jobbik és a baloldal. Az is tisztán látszik, hogy a mai napig nem termelődött ki egy olyan új vezéregyéniség, aki valódi kihívója lehetne Orbánnak. Mert a régit, egy jól sikerült karaktergyilkosság és persze a saját hibái miatt túl sokan tartanak elfogadhatatlannak. És így nem nagyon van olyan, aki kiáll és néhány percnél hosszabban is leköti a közönség figyelmét, legalább annyira, mint a regnáló miniszterelnök.
- Mit gondol, erős személyiségre van szüksége a magyar szavazóknak?
- Karizma nélkül nem lehet. A magyar kultúrában nagyon elhalványultak a szónoki erények. Sajnos nem volt YouTube Széchenyi István, Deák Ferenc vagy Eötvös József idejében, így nem tudjuk pontosan, milyen szónokok voltak is ők valójában, de az írásban hozzáférhető szónoki beszédeik a mai napig zseniálisak. Másik, távoli példa: élvezettel nézem Obama amerikai elnök beszédeit, magával ragadó élmény. Amerikában egyébként egy közép-nyugati kisváros középiskolai igazgatója is úgy szónokol, hogy a hallgatósága padlót fog. Ezzel szemben itthon a parlamenti politikusok közül csak nagyon kevesen tudnak papír nélkül, meggyőzően, valódi, akár katartikus hatást kiváltva beszélni. Lehet, hogy nem ez a legfőbb baj, de ez is része a hiányérzetnek. Azok az ambiciózus, képzett fiatalok pedig, akik esetleg a politika mezejére lépve potenciális kihívók lehetnének, inkább külföldre távoznak, mert Magyarországon nem látnak lehetőséget az önmegvalósításra.
- Nem túl optimista.
- Annyiban semmiképp, hogy jelenleg olyan tendencia rajzolódik ki, amelyben egyeduralmi törekvések a meghatározóak. A nemzetnek mindenképpen kiegyensúlyozottabb erőviszonyokra, a politikai váltógazdaság állandó esélyére lenne szüksége. Az ellenzéket azzal szokták vádolni, hogy valamilyen csodára vár. Én biztosan nem, de sajnos a prognóziskészítésnél mindig gondolni kell arra is, hogy a fontos változásokat a világban a legtöbbször előre nem látható, váratlan események indítják be. Lehet, hogy ez nem hangzik túl szakszerűen egy közvélemény-kutatótól, hiszen tőlünk rendszerint valamilyen jóslást várnak. A mai felbolyduló világban ez különösen nehéz. Ha mondjuk azt kérdezné tőlem, mi lesz a novemberi amerikai elnökválasztás kimenetele, lehet hogy rá merném vágni: Hillary Clinton nyer, de mégis sok minden más mellett az is nyugtalanító világtrendet jelez, hogy Donald Trump egyáltalán idáig eljuthatott. Kétségtelen, hogy Orbán Viktornak van tehetsége ahhoz, hogy a világ trendjeihez ügyesen alkalmazkodjon - bár szerintem Trump támogatásával rossz lóra tett -, másrészt kár lenne tagadni, nagy szerencséje is van. Ez a kettő sokszor együtt jár. Kedves nekem Zrínyi Miklós jelmondata, miszerint „Sors bona nihil aliud”, azaz „Jó szerencse, semmi más!” Úgy tűnik ez a jó szerencse jó ideje Orbánnak kedvez. De van egy másik bölcs mondás is: a fák nem nőnek az égig. Ha hallgatna rám, óvatosságra inteném a miniszterelnököt: a túlzásba vitt önbizalom megbosszulhatja magát.
