Kétarcú a foglalkoztatás jövőképe

Miközben az állam annyira meg akarja oldani a beteg, fogyatékos, vagy szociálisan és mentálisan hátrányban lévő emberek foglalkoztatását, hogy külön speciális közmunkaprogramot indított nekik július 1-től, addig a kifejezetten erre a célra alakult szociális farmoktól épp most készül megvonni a támogatásnak még az esélyét is.

A kormány olyan szinten képtelen a közmunkán kívüli munkaerőpiaci megoldásokban gondolkodni, hogy lassan megfojtja az aktív foglalkoztatásba visszasegítő programokat működtető civil szakmai szervezeteket. A szociális farmok tavasszal országos szövetségbe tömörült hálózatát például sokáig azzal áltatták, hogy a „Szociális gazdálkodás együttműködései” címen induló uniós pályázat keretében hozzájuthatnak 1,3 milliárd forinthoz, de egyre biztosabbnak látszik, hogy a pályázatot ki sem írják, pontosabban beépítik más vidékfejlesztési programokba.

Hivatalos értesítést ugyan még nem kaptak erről, de a Magyar Szociális Farm Szövetség elnöke nem biztos benne, hogy valamilyen formában egyáltalán megjelenik a támogatott tevékenységek között a hátrányos helyzetű emberek aktív munkaerőpiacra való integrálását segítő bármilyen kezdeményezés támogatása. Jakubinyi László majdnem másfél évtizede vezeti a miskolci Szimbiózis Alapítványt, amely most 162 sérült embernek segít, hogy segély helyett a saját munkájából tudjon megélni. A szakember már csak azért is érthetetlennek tartja a visszalépést, mert az Európai Unió határozott elvárása, hogy az úgynevezett szolidáris gazdálkodás együttműködéseit, a Green Care-nek nevezett szociális farm típusú mozgalmakat minden tagország támogassa.

A Szövetség épp azért jöhetett létre áprilisban, mert akkor a szaktárcák mellett a Miniszterelnökség is nyitottnak mutatkozott a közös jövőtervezésre, megalakult a Fogyatékosságügyi Tárcaközi Bizottság Szociális Farm Munkacsoportja, amelynek munkájába 5 minisztérium is bekapcsolódott. A civilek országjárásba kezdtek, hogy megosszák eddigi tapasztalataikat a több mint kétszáz érdeklődővel, aki szociális farm létrehozását fontolgatja. Hátrányos helyzetű térségekben már sikeresek azok a megoldások, amikor egy családi gazdaság, egyéni vállalkozó, kisgazdaság vagy őstermelő összefog a hátrányos helyzetű embereket segítő szervezetekkel: idősotthonokkal, börtönökkel, hajléktalan szállókkal, fogyatékosok otthonaival és az emberléptékű mezőgazdasági munkahelyeken közösen kezdik munkára tanítani a bajban lévőket. Az ilyen munkaszocializációs együttműködésre az Unió 25 ezer és 80 ezer euró közötti támogatást adna három évre, ha olyanokat sikerül visszavezetni a normál foglalkoztatásba, akiket ma a hagyományos közmunkába sem lehet bevonni. A cél mindenhol az, hogy a sérült vagy egyéb ok miatt kilátástalan helyzetben lévő induljon el a passzív ellátásból az aktív felé.

Nemcsak a most teljesen bizonytalanná vált uniós támogatás miatt állnak értetlenül a kormányzati lépések előtt azok a civil szervezetek, amelyek vállalták ezt a munkát az utóbbi években. A speciális munkaerőpiaci szolgáltatásokat nyújtó szervezetek ugyanis eddig is az európai pályázatok révén jutottak támogatáshoz, teljes állami felügyelet mellett. A Zala megyei Munkaügyi Központ volt a gesztora a pályázatoknak, amelyek ezreket segítettek vissza a munka világába. Április 1-től azonban ezeket a programokat is államosították, a korábban erre szánt pénzeket beépítették a kormányhivatalok működési költségeibe, vagyis az érintett 33 civil szervezet tapasztalatait, eredményeit egyszerűen kisajátította az állam. A hivatalokban ugyanakkor csak egy papírt nyomnak a szerencsétlen sorsú emberek kezébe, majd szélnek eresztik, hogy keressenek maguknak munkát.

A szakember az átfogó jövőképet, a folyamatos finanszírozással számoló koncepciót hiányolja a kormány hozzáállásában. Szerinte a jogszabályokon is változtatni kell, hiszen ma sokan azért nem kezdenek a segítő foglalkoztatásba, mert a hátrányos helyzetűek szervezetei nem végezhetnek mezőgazdasági tevékenységet. Magyarországon hiányzik az Európa-szerte elterjedt szabályozás a szolidáris gazdálkodásról, amelynek alapján a szociális farmok is végezhetnek mezőgazdasági tevékenységet, ha tagjaik fele hátrányos helyzetű.

Most próbálják változásra bírni a döntéshozókat, amihez a nemzetközi gyakorlatban használt „társadalmi befektetés mutatót” idézik. Angol példák bizonyítják, hogy minden ilyen farmnak adott állami font majdnem a négyszeresét termeli meg azzal, hogy tagjaik adó-és járulékfizetők lesznek, többet fogyasztanak, segélyeiket pedig másra tudja fordítani a közösség. A mozgalom sikerét mutatja, hogy Ausztriában 659, Angliában 1100, míg Norvégiában 1300 ilyen farm működik. Jakubinyi László arra is felhívta a figyelmet, hogy a lehetőség kibővítésének komoly megtartó ereje lehetne a magyar kistelepüléseken is, új jövőképet, lehetőséget adna az ott élőknek. Ha a családok vállalnák néhány ember rehabilitálását és ehhez kapnának havonta 100 ezer forintos fix támogatást, mindenki jól járna, ráadásul a szociális intézményekben is csökkenne a zsúfoltság.

A Népszava kérdésére a szakértő a szociális farmok és a szociális szövetkezetek közti különbséget úgy fogalmazta meg, hogy míg utóbbiak jogi gazdálkodási formában, például bt.-ben vagy kft.-ben dolgoznak, addig a szociális farm fogalma magát a munka világába visszavezető, segítő tevékenységet takarja, amit alapítványok, egyesületek, de akár egyéni vállalkozók is vállalhatnak. Jogszabály-változtatási javaslataikkal a Szövetség reményei szerint akkor is foglalkozik majd ősszel a kormány, ha az uniós támogatásoktól most megfosztja őket.