Előfizetés

Karneváli hangulatban nyílt meg Rióban a 2016-os olimpia

Publikálás dátuma
2016.08.06. 09:41

A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK - FOTÓK: SZALMÁS PÉTER/NÉPSZAVA Brazíliában  cseppet sem meglepő módon, karneváli hangulatú  megnyitóval vette kezdetét Rio de Janeiróban a XXXI. nyári olimpia. A Maracana Stadion lelátóin 61 500-an követték a helyszínen a show-t, amelynek üzenete legfőképpen az volt: a sport rendkívül fontos része a brazil mindennapoknak, a játékok helyszínén, Rióban pedig tökéletesen harmonizál a természet és a városi életforma. Hivatalosan is megkezdődött tehát a XXXI. nyári olimpia Rio de Janeiróban: a világ legnagyobb sporteseményét Michel Temer, Brazília ideiglenes államfője nyitotta meg.

A műsor az olimpiai megnyitókat jellemző high-tech látványelemek helyett a brazil kultúra gazdagságának, az országban élők temperamentumának, tehetségének, kreativitásának bemutatására fókuszált.

A show egyik látványos nyitóelemeként ezer ember Marcos Valle "nyári szambájára" ezüst színű lemezekkel keltett hatalmas hullámokat, majd visszaszámlálás jelezte a ceremónia kezdetét. A fémlemezek már egy óriási ezüstörvényt formáztak, amelynek közepében egy béke-szimbólum jelent meg.Az ország himnusza Paulinho da Viola előadásában csendült fel, közben 60 sportoló vonult be a stadionba, végül felhúzták a brazil lobogót.

A himnusz után következett "élet születése" című bemutató, amelynek során a nézők rövid áttekintést kaptak a mai Brazília területének évmilliárdokkal korábbi születéséről, illetve arról a folyamatról, ahogy ezt a még 500 éve is sűrű erdőségek borította földet miként népesítették be az őslakosok. Majd - arab és távol-keleti népek bevándorlása után - kinőttek a földből a hatalmas, a mai életnek helyet adó metropoliszok. A látványelemek sorában a nézők egy repülő segítségével "bejárhatták"  a riói éjszakát.

Ezek után csendült fel a talán leghíresebb brazil dal, az Ipanemai lány, Daniel Jobim előadásában, miközben Brazília szülötte, a szupermodell Giselle Bündchen vonult végig a kifutón, karrierje során utoljára.

Az Ipanemai lány dallamait lassan elnyomta a favellák hangja a színpadon, előbb a carioca funky ritmusát lehetett hallani, majd Ludmilla, a népszerű brazil énekesnő fülbemászó ritmusos zenéjére táncosok lepte el a küzdőteret. Jelezve, hogy afrikai zene szerves része lett a brazil kultúrának, felharsant az afrikai-brazilok ősi zenéjét idéző híres Osanha című dal is. 

Majd változott a szín: következett az "öt kard csatája", és a trópusok elementáris hangjaira újabb táncosok jelentek meg. A már tipikus karneváli hangulatban zajló örömünnephez a nézők nagy része is csatlakozott a Maracanán. A megnyitó záró részében már a tágabb világ, jelesül bolygónk, a Föld lett a főszereplő, jelezve a már nem csak leselkedő, de jelenlévő veszélyeket: a globális felmelegedést, az esőerdők pusztulását, a sarki jég olvadását. A ceremónián két neves színésznő, a brazil Fernanda Montenegro, valamint az Oscar-díjas brit Judi Dench beszélt arról, hogy mindezt nem kell tehetetlenül szemlélnünk, az egyéni védekezés legegyszerűbb módja pedig az, hogy ha minél több növényt ültetünk. Ezt követően kezdődött el a 207 nemzet sportolóinak bevonulása. Az olimpiák történetében a résztvevőknek olyan feladatuk is volt, hogy minden küldöttségnek egy-egy különböző fajtájú növényt, illetve magot kellett elhelyeznie az erre a célra felállított vázákba.

(MTI FOTÓ)

A magyarok Szilágyi Áron vezetésével közép-európai idő szerint 3 óra előtt vonultak be a Maracana Stadionba. A küldöttség élén a piros-fehér-zöld zászlót a négy évvel ezelőtt magának olimpiai bajnoki címet "kivívó" kardozó vitte. A magyar csapat 160 tagú, többen azonban hiányoztak a ceremóniáról, mert vagy még meg sem érkeztek a brazil metropoliszba, vagy a hétvégén már verseny vár rájuk. A férfiak sötétkék öltönyt és fehér inget, a nők pedig piros-fehér-zöld színű nyári kosztümöt viseltek.

(MTI FOTÓ)

A brazilos, szamba stílusú zenére zajló sportolói bevonulást a hagyományokhoz híven az ötkarikás játékok bölcsőjének számító Görögország versenyzői nyitották, a magyarok pedig a portugál ABC alapján a 93. helyen érkeztek. A sort  a házigazda brazilok zárták. A riói olimpián 207 nemzet 10 500 versenyzője vesz részt.

Egy maratonfutó gyújthatta meg a lángot
A maratonfutó Vanderlei Cordeiro de Lima gyújtotta meg a riói olimpia lángját a Maracana Stadionban, ahol augusztus 21-ig, a záróünnepség végéig lobog majd. De Lima úgy lett bronzérmes a 2004-es athéni olimpián, hogy a 35. kilométernél vezető helyen futott, ám egy ír pap, Neil Horan megtámadta. A megzavart atlétát később ketten is megelőzték a célig. A maratonfutót most, az első dél-amerikai olimpián az a megtiszteltetés érte, hogy meggyújthatta a lángot.

Zsarolók itt, zsarolók ott

Az osztrák kancellár Orbán Viktor rendszerét nem is olyan régen még „vezérelvű állami berendezkedésként” bélyegezte meg. Christian Kern a minap azonban Budapesten tárgyalt a magyar miniszterelnökkel, s a megbeszélések utáni közös sajtótájékoztatón kijelentette: Ausztria igenis profitál a hazánk déli határán felhúzott kerítésből, hiszen a balkáni útvonal lezárásának hatására jelentősen megcsappant az osztrák területre érkező migránsok száma. 

A békülékeny hangnemből ítélve megállapíthatjuk, hogy az Orbán-kormány Magyarország földrajzi helyzetéből fakadóan ugyanúgy képes zsarolni az Európai Uniót, ahogyan azt az ankarai rezsim teszi jó ideje. Elvégre hazánk csupán tranzit-ország; ergo ha megnyitjuk a határt a menekültek előtt, ők Nyugat-Európát fogják elözönleni. Orbán a jelek szerint felismerte előnyös alkupozícióját, és nem kellett csalatkoznia. Még a Kernhez hasonló osztrák szocdemek is hajlandóak szemet hunyni az orbáni rendszer visszásságai fölött, ha a magyar kormányfő cserébe feltartóztatja a menekültáradatot.

És itt nincs vége a török és magyar rendszer közötti párhuzamoknak. Orbán kezét persze némileg megköti hazánk uniós tagsága; nem nyúlhat olyan eszközökhöz ellenfeleivel szemben, mint Erdogan. Utóbbi a kegyeletsértéstől sem riad vissza, amikor az elesett puccsistáktól például a tisztességes temetést is megtagadja, holott halottakon már a római jog sem állt bosszút. Szubtilis formában azonban az orbáni adminisztráció is tisztogatásokat hajt végre számos testület személyi állományában, a kormányfőhöz lojális személyeket helyezve pozíciókba. Közismerten hasonló vonzalmakat táplál Orbán Viktor és a török államfő az elnöki rendszer iránt. A sajtószabadság korlátozása sem áll távol egyiküktől sem. Külpolitikájuk fő ismérve továbbá az újdonsült orosz orientáció, a NATO-n belüli külön utasság. Orbánnak ráadásul egy köztársaságpárti tisztikartól sem kell tartania, mely a demokráciát garantálná hazánkban. Egy-egy Brüsszelből érkező erélytelen figyelmeztetést pedig könnyedén elvisel.

A legfontosabb hasonlóság Orbán és Erdogan között azonban ideológiai jellegű. Tudniillik mindketten a szekularizáció ellenzői. Az iszlám fundamentalizmust preferáló török elnököt még olyan vádak is érték időről-időre, hogy logisztikai támogatást nyújt a szomszédos Szíriában garázdálkodó IS-nek. Ez bizonyíthatatlan, de tény, hogy Erdogan egyre nyíltabban felvállalja az Ottomán Birodalom iránti nosztalgiáját. Tekintve, hogy a török szultánok Vitéz Szelim óta egyben kalifák is voltak, ez a vonzalom az államegyházi ambíciók beismerésével ér fel. Feltehetőleg Orbán Viktor távlati tervei is hasonlóak, ha az alaptörvény megszövegezésére, a hozzá lojális klérus kistafírozására vagy az ásatag eszmék egyre határozottabb képviseletére gondolunk.

Az ankarai és budapesti rezsim egyaránt veszélyt jelent az európai eszmére, a menekültáradat révén pedig zsarolási potenciáljuk nagymértékben megnőtt. Az osztrák kancellár minapi látogatásához hasonló vizitek csak felbátorítják a renitenseket. Talán nem lehetetlen úgy megoldást találni a menekültproblémára, hogy közben jottányit sem engedünk a demokratikus elvekből.

Zsarolók itt, zsarolók ott

Az osztrák kancellár Orbán Viktor rendszerét nem is olyan régen még „vezérelvű állami berendezkedésként” bélyegezte meg. Christian Kern a minap azonban Budapesten tárgyalt a magyar miniszterelnökkel, s a megbeszélések utáni közös sajtótájékoztatón kijelentette: Ausztria igenis profitál a hazánk déli határán felhúzott kerítésből, hiszen a balkáni útvonal lezárásának hatására jelentősen megcsappant az osztrák területre érkező migránsok száma. 

A békülékeny hangnemből ítélve megállapíthatjuk, hogy az Orbán-kormány Magyarország földrajzi helyzetéből fakadóan ugyanúgy képes zsarolni az Európai Uniót, ahogyan azt az ankarai rezsim teszi jó ideje. Elvégre hazánk csupán tranzit-ország; ergo ha megnyitjuk a határt a menekültek előtt, ők Nyugat-Európát fogják elözönleni. Orbán a jelek szerint felismerte előnyös alkupozícióját, és nem kellett csalatkoznia. Még a Kernhez hasonló osztrák szocdemek is hajlandóak szemet hunyni az orbáni rendszer visszásságai fölött, ha a magyar kormányfő cserébe feltartóztatja a menekültáradatot.

És itt nincs vége a török és magyar rendszer közötti párhuzamoknak. Orbán kezét persze némileg megköti hazánk uniós tagsága; nem nyúlhat olyan eszközökhöz ellenfeleivel szemben, mint Erdogan. Utóbbi a kegyeletsértéstől sem riad vissza, amikor az elesett puccsistáktól például a tisztességes temetést is megtagadja, holott halottakon már a római jog sem állt bosszút. Szubtilis formában azonban az orbáni adminisztráció is tisztogatásokat hajt végre számos testület személyi állományában, a kormányfőhöz lojális személyeket helyezve pozíciókba. Közismerten hasonló vonzalmakat táplál Orbán Viktor és a török államfő az elnöki rendszer iránt. A sajtószabadság korlátozása sem áll távol egyiküktől sem. Külpolitikájuk fő ismérve továbbá az újdonsült orosz orientáció, a NATO-n belüli külön utasság. Orbánnak ráadásul egy köztársaságpárti tisztikartól sem kell tartania, mely a demokráciát garantálná hazánkban. Egy-egy Brüsszelből érkező erélytelen figyelmeztetést pedig könnyedén elvisel.

A legfontosabb hasonlóság Orbán és Erdogan között azonban ideológiai jellegű. Tudniillik mindketten a szekularizáció ellenzői. Az iszlám fundamentalizmust preferáló török elnököt még olyan vádak is érték időről-időre, hogy logisztikai támogatást nyújt a szomszédos Szíriában garázdálkodó IS-nek. Ez bizonyíthatatlan, de tény, hogy Erdogan egyre nyíltabban felvállalja az Ottomán Birodalom iránti nosztalgiáját. Tekintve, hogy a török szultánok Vitéz Szelim óta egyben kalifák is voltak, ez a vonzalom az államegyházi ambíciók beismerésével ér fel. Feltehetőleg Orbán Viktor távlati tervei is hasonlóak, ha az alaptörvény megszövegezésére, a hozzá lojális klérus kistafírozására vagy az ásatag eszmék egyre határozottabb képviseletére gondolunk.

Az ankarai és budapesti rezsim egyaránt veszélyt jelent az európai eszmére, a menekültáradat révén pedig zsarolási potenciáljuk nagymértékben megnőtt. Az osztrák kancellár minapi látogatásához hasonló vizitek csak felbátorítják a renitenseket. Talán nem lehetetlen úgy megoldást találni a menekültproblémára, hogy közben jottányit sem engedünk a demokratikus elvekből.