Helyiek, látogatók, fellépők, szervezők, idegenek és régi ismerősök találkoztak össze erre az 5 napra. Az augusztus 2-i megnyitón szokás szerint telefonon bejelentkezett az Ördögkatlan védnöke, Törőcsik Mari, aki megemlékezett az aznap eltemetett Esterházy Péterről (őt 4-én este felolvasásokkal, vetítéssel, Grisnik Petra estjével az Ördögkatlan is megidézte).
A Katlanba az elmúlt évad legjobb színházi előadásait hívták a szervezők: többek között a tatabányai Tartuffe, a Forte A te országod, a kaposváriak A gát című produkciója, Lázár Kati Jászai Mari-estje vendégszerepelt, de műsorra tűztek Ascher-, Vidnyánszky- és Zsótér-rendezést is.
A legnagyobb érdeklődés egyrészt az 1996-ban megalapított és 2015-ben megszüntetett Bárka Színház „feltámasztását” kísérte: volt „Bárka” címmel utcaszínházi előadás (Teatr Osmego Dnia / Artus), kiállítás, vetítés és „Majdnem 20” címmel erre az alkalomra létrehozott színházi előadás (író: Tasnádi István, rendező: Vidovszky György), másrészt Bartók Concerto-ja volt a figyelem központjában: mintegy 3500 ember állva tapsolt a Forte Társulatnak (koreográfus: Horváth Csaba) és a Dinyés Dániel által dirigált Hungarian Studio Orchestra-nak. A produkció világpremiernek számít, hiszen a beremendi közönség ősbemutatót láthatott.
A három díszvendég sokféle előadással megnyilvánult: Udvaros Dorottyát az Őszi álom és egy Duras-mű főszerepében láthatták a katlanlakók, Kovács Gerzson Péter két koreográfiájával (Menetfény, Deja Vu) volt jelen, Both Miklós zenész-zenekutató pedig a népszerű Ukrán Udvar gazdája volt. Mindhármójukkal beszélgetett Weiszer Alinda, akinek a Saul fia hangmérnöke, Zányi Tamás is vendége volt. A Saul fiát mintegy ötszáz ember nézte a beremendi éjszakában, és sokan látták a forgatáson készült fotókiállítást is a nagyharsányi „kiállítóteremben”. A főszereplő, Röhrig Géza pedig költőként szerepelt a Vylyan Teraszon.
