Előfizetés

Ankara és Moszkva közeledése meglepte a Nyugatot

Meglepetésként érte a Nyugatot Törökország és Oroszország közeledése - írta a The New York Times című tekintélyes amerikai napilap a keddi orosz-török államfői találkozóval kapcsolatban.

A lap szerint senki sem számított arra, hogy a török-orosz kapcsolatok szélsőségesen megváltoznak, legalábbis nem azonnal. Ez pedig elég volt ahhoz, hogy aggodalmat váltson ki Nyugaton.

Moszkvának és Ankarának a szíriai konfliktusban egymással ellentétes céljai vannak, Vlagyimir Putyin orosz elnök és Recep Tayyip Erdogan török államfő pedig "egymás torkának estek", miután tavaly novemberben Törökország lelőtt egy orosz harci repülőt. Putyin akkor úgy nyilatkozott, hogy a törökök hátba támadták Oroszországot, és bocsánatkérést követelt Ankarától. Ezt a török kormány következetesen megtagadta. Moszkva végül szankciókat vezetett be Törökországgal szemben, a kapcsolatok pedig mélypontra kerültek.

Erdogannak a meghiúsított török puccskísérlet utáni első külföldi útja viszont Szentpétervárra vezetett, és a két államfő megállapodott a kétoldalú kapcsolatok helyreállításáról.

A The New York Times szerint azonban bármilyen jövőbeli megállapodás a két ország között komoly következményekkel járhat a Közel-Keletre és Európára nézve. A szorosabb orosz-török kapcsolatok miatt feszültségek keletkezhetnek a NATO-ban, amit az orosz elnök örömmel ki is használna. Moszkva végső célja pedig az lehet - fejtegeti a lap -, hogy bevonja Törökországot befolyási szférájába, valamint az általa támogatott ázsiai biztonsági és gazdasági szervezetekbe.

Alekszandr Vasziljev, a Moszkvai Keleti Tanulmányok Intézetének orosz-török kapcsolatok szakértője szerint Erdogan Oroszországot a Nyugattal folytatott tárgyalásokban használhatja fel, mint adut. "Számára a fő cél a Nyugat, nem Oroszország" - mondta Vasziljev.

Törökország nemcsak NATO-tag, de kulcsfontosságú szerepe van az Európába igyekvő menekültek számának csökkentésében is. Eközben Ankara és Washington között egyre feszültebbé tűnik válni a viszony amiatt, hogy az Egyesült Államok nem adta ki Törökországnak a puccskísérlet kitervelésével vádolt Fethullah Gülen hitszónokot, Erdogan legnagyobb ellenlábasát.

A lap idézi Elizabeth Trudeau-t, az amerikai külügyminisztérium szóvivőjét, aki az államfői szintű találkozóval kapcsolatban azt mondta: "nem hiszem, hogy egyáltalán kérdés volna az, hogy a kapcsolatunk Törökországgal meggyengülne emiatt." Hozzátette azonban, hogy nem tekintik az eseményt "zéró összegű játéknak", és azt hangoztatta: Törökország és Oroszország is az Iszlám Állam ellen harcol, és a két ország részt vesz a szíriai konfliktus rendezésére tett erőfeszítésekben. "Sok a közös cél és érdek ott" - mondta Trudeau Szíriára utalva. A The New York Times viszont úgy véli: a Fehér Házat kellemetlenül érintette a Moszkva és Ankara közötti közeledés kilátása, habár nyilvánosan nem mondták ezt ki.

Az orosz vezetés kedden utalt arra, hogy az orosz erők hosszú távra rendezkedtek be Szíriában. Alekszandr Golc orosz katonai elemző szerint Oroszország jelezni kívánta, hogy kiáll - az Ankara által ellenzett - Bassár el-Aszad szíriai elnök mellett, és kész hosszú távon támogatni a damaszkuszi rezsimet a véres polgárháborúban. A The New York Times szerint a szíriai konfliktussal összefüggésben Moszkva feltehetően azt szeretné Törökországtól, hogy zárja le határait a milicisták és fegyverek beáramlásának csökkentése végett, illetve változtasson az álláspontján, miszerint Aszadnak távoznia kell az elnöki tisztségből. Ankara ezzel szemben azt várja el Moszkvától, hogy hagyja abba a török támogatású felkelők bombázását, csökkentse a kurdoknak nyújtott támogatását, és hagyjon fel a civil lakosság elleni légitámadásokkal, ami emberek ezreit kényszeríti Törökországba menekülni.

Oroszország új hadviselési módszereket tesztel Ukrajnában?

Oroszország a Nyugat elleni új hadviselés módszereit teszteli az ukrajnai válságban egy szerdán kiszivárgott brit katonai jelentés szerint.

A The Times című lap által ismertetett dokumentumban az áll, hogy Oroszország fejleszti a harckocsikat, tüzérséget és más nehézfegyvereket az ellenség rádiójeleinek megzavarására és a drónok feleslegessé tételére alkalmazott kifinomult elektronikus hadviseléssel kombináló képességeit. A közösségi média, a rádiók és a tömeges sms-küldések révén Vlagyimir Putyin elnök propagandában való jártasságát is a lakosság véleményének befolyásolását célzó fegyverré alakították.

A belső elemzés szerint Nagy-Britanniának felkészültebbnek kell lennie abban, hogyan vívjon meg a jövőben egy lehetséges háborút, amelyben a hagyományos arzenáltól a drónokon át a Twitter- és a Facebook-bejegyzésekig mindent fegyverként alkalmaznak. Jelenleg ugyanis "csalódást keltően sérülékenyek" az orosz erőkkel szemben.

A jelentés szerint az, hogy Oroszország nem ismeri el, hogy katonái harcolnak Kelet-Ukrajnában, és az, hogy oroszbarát szakadárok is segítik őket, jól mutatja, milyen bonyolult és sokrétű az új orosz hadviselés. Embereket küldenek az ellenség vonalai mögé, hogy szabotázsakciókat hajtsanak végre, rombolják az infrastruktúrát, megfélemlítsék a helyi rendőröket, politikai gyilkosságokat és emberrablásokat hajtsanak végre, mindezzel pedig zavart keltsenek. Emellett Oroszország nagy energiát fordít a tájékoztatás és a közösségi média ellenőrzésére Kelet-Ukrajnában a lakosság befolyásolása érdekében. A propaganda a harci cselekményeknek is fontos része, a tüzérségi támadások előtt például drón segítségével oroszbarát propagandát hirdető sms-eket küldenek minden telefonra - beleértve az ukrán katonákét is.

Az alacsony intenzitású konfliktus azonban gyorsan komoly háborúvá válhat - figyelmeztet az elemzés, amelynek egyik ismerője a lapnak azt mondta, a világ paradigmaváltás tanúja a hadviselésben. "Olyan ez, mint amikor harckocsik váltották fel a lovakat vagy gépkarabély a puskát" - fogalmazott. Kitért arra, hogy a demokratikus párbeszéd aláásására alkalmazott félretájékoztatás, a kiberbűnözés, a gazdasági nyomásgyakorlás szintén része az arzenálnak.

A The Times a témában ismertette Richard Shirreff brit tábornok cikkét is. A NATO európai erőinek volt főparancsnok-helyettese szerint Oroszország nem egy hanyatló poszt-hidegháborús hatalom elavult vagy fogyatkozó katonai képességekkel. A közelmúlt legnagyratörőbb katonai modernizációs programját hajtja végre a haderő 2020-ra való megújítására. "Elsődleges céljai közé tartozik nukleáris fegyvereinek modernizálása, az új fegyverrendszerek bevezetése a légierőnél, a haditengerészetnél és a szárazföldi csapatoknál, ebben a sorrendben" - emelte ki. A nukleáris arzenálról szólva hozzátette, hogy Oroszországnak a deeszkaláció a célja vele: a NATO zsarolása vagy elrettentése a lehetséges válaszcsapástól.
Richard Shirreff emlékeztetett arra, hogy Oroszországban tavaly nyolc új dandár alakult, Szergej Sojgu védelmi miniszter pedig januárban három további létesítését jelentette be a Balti-államokkal szomszédos nyugati katonai körzetben.

A tábornok szerint Oroszország a gyengélkedő gazdasága ellenére is "megdolgoztatja" a NATO-t. "A Szovjetunió bukása után remények voltak arra, hogy Oroszország demokratikus államként születik újjá. Putyin elnök, aki most már egyaránt kétszer szolgált kormányfőként és államfőként, azonban meghiúsította ezeket a reményeket" - írta, hozzátéve, hogy az Oroszország szuperhatalmi imázsának visszaállítására vágyakozó politikus az erőit Ukrajnában és Szíriában fitogtató hadseregbe öli forrásait.

"Oroszország tettei magukért beszélnek: kegyetlen opportunizmus, gyors döntéshozatal és az ellenség gyengéinek kihasználása. Az eredmény gondolkodási szünetre kellene, hogy késztesse a NATO tagállamait" - vélekedett. Dicsérte a katonai szövetség arról szóló döntését, hogy négy zászlóaljat telepít a Balti-országokba és Lengyelországba, bár szerinte ez inkább politikai jelzés, semmint hiteles katonai erő.

Végül megjegyezte, Oroszország elrettentéséhez fontolóra kellene venni a hibrid és aszimmetrikus hadviselés eszközeinek a NATO védelmi doktrínájába való beépítését.

Oroszországi légikatasztrófa - Szándékosan okozhatta a pilóta

Felmerült a lehetősége annak, hogy a repülőgép parancsnoka szándékosan okozhatta a FlyDubai légitársaság utasszállítójának márciusi tragédiáját a dél-oroszországi Rosztov-na-Donuban - jelentette szerdán az Interfax hírügynökség egy, a légikatasztrófa ügyében folytatott vizsgálat állásáról jól értesült forrásra hivatkozva.

A szakemberek a gép fekete dobozának vízelemzése nyomán kezdték mérlegelni ezt a verziót is. A hangfelvételekből kiderült, hogy a Boeing 373-as ciprusi pilótája nem reagált érdemben másodpilótájának a cselekedetei célszerűségét firtató kérdéseire, miközben a magassági kormányt 12 másodpercen át tartva bukórepülésbe manőverezte a repülőgépet. A gép parancsnoka higgadtan csak annyit válaszolt, hogy "minden rendben van". A feltételezés szerint a pilóta tisztában volt cselekedeteinek következményeivel, helyesen mérte fel a szituációt és az utasszállító helyzetét.

A vizsgálatot folytató szakemberek az Interfaxnak névtelenül nyilatkozó informátor szerint tovább mérlegelik azokat a lehetőségeket is, melyek szerint a pilóták hibát követtek el a nehéz időjárási viszonyok közepette, hogy a gép parancsnoka kimerült volt és a gép magassági kormánya meghibásodhatott.

A FlyDubai utasszállítója március 19-én zuhant le Rosztov-na-Donuban, kevéssel a leszállópálya elérése előtt. A fedélzeten tartózkodó 62 ember - 55 utas és hétfőnyi személyzet - közül senki sem élte túl a tragédiát.

Az orosz Államközi Légiközlekedési Hivatal a gép adatrögzítőinek vizsgálata alapján március végén azt a tájékoztatást adta, hogy a földbe csapódás pillanatáig nem mutatkozott meghibásodás a Boeing egyetlen berendezésében és alkatrészében sem.
A hivatal az Interfax jelentésére reagálva közölte a TASZSZ hírügynökséggel, hogy nem rendelkezik olyan adattal, amely a pilóta szándékosságára utalna.

A gép pusztulását a hatóságok legelőször a repülőtér környékén tomboló viharral magyarázták. Az utasszállító két órán át körözött a város fölött és kétszer próbálkozott meg a leszállással. A Kommerszant című napilap március végén arról írt, hogy a pilóták között konfliktus robbant ki, és mire egyetértésre jutottak, túl késő volt már.

Az orosz sajtóban megjelent értesülések szerint a gép parancsnoka a katasztrófát megelőzően meg akart válni a légitársaságtól. Fáradtságra hivatkozott amiatt, hogy 11 nap alatt tíz járatot kellett vezetnie.