Köszi, viszlát - mondta Rihanna, mielőtt elhagyta az idei Sziget nulladik napjának nagyszínpadát. Én ekkorra már csaknem fél órája vártam ezt a pillanatot kissé hátrébb húzódva a koncerttértől, egy távolabbi bárnál, hiszen a tömeg fojtogató és agresszív volt az amerikainak nevezett barbadosi világsztár egyórás koncertjén. Rihanna ugyanis a tervezetthez képest fél órával később kezdte a koncertet, de csak 10 percet pakolt rá a végén. Röviden elköszönt és ment is, én pedig még egy, "mint aki jól végezte dolgát" típusú közhelyt sem akaszthatok a mondat végére, hiszen az nem lenne igaz.
A nulladik nap és az egész idei Sziget legnagyobb húzónevének előadására már jó előre elfogytak a jegyek, pedig nem most járt először Magyarországon az énekesnő. Rihanna már több mint tíz éve a szakma egyik állócsillaga, szinte mindegy, milyen kislemezzel rukkol elő, garantált a toplistás helyezése, a tinédzserek pedig bomlanak érte. Még csak 28 éves, de tizennégyszer volt a Billboard zenei toplista első helyén, nyolc Grammy-díj birtokosa, és számos egyéb rangos szakmai díjat is besöpört már. Mindemellett igazi bulvár-, pontosabban botrányhős. A Sziget programfüzetében ugyan amerikaiként szerepel, de Robyn Rihanna Fenty néven valójában a háromszázezernél is kevesebb lakosú Barbadoson látott napvilágot. Tizenöt éves korában költözött az Egyesült Államokba, miután egyik barátja bemutatta Evan Rogers amerikai zenei producernek, aki éppen a karibi szigeten nyaralt. Rogers annyira beleszeretett a hangjába, hogy magával vitte Amerikába, ahol a híres rapper és zenei producer, Jay-Z csapott le rá. Így aztán Rihanna tizenegy éve, mindössze 17 évesen bemutatkozott Pon de Replay című számával, azóta pedig rendszeresen szállítja az általában r&b-gyökerű, de sokféle zenei hatást beépítő popslágereit. Az énekesnő idei nagy dobása a februárban kijött Work című szám volt, amelyben Rihannához a szintén tinédzserbálvány kanadai rapper, Drake csatlakozott, s a dal már a félmilliárdos letöltésen is túl van a legnagyobb internetes zenei megosztón, a YouTube-on. Ez a szám az énekesnő új, Anti című új albumáról van, amely januárban az eladási listák élén debütált.
Mivel az életrajzából is egyértelműen látszik, az énekesnő még kiforratlan személyiséggel világsztárrá avanzsált, s a közfigyelem központjában élte le eddigi életének felét, ez némileg elnézővé tehetne minket a magatartásával kapcsolatban. Ám az mégis meglehetősen félresikerült antré egy állítólag 280 millió forintért, azaz egymillió dolláros sztárgázsiért meghívott, profi előadótól, hogy noha tisztában van a Szigetet szabályozó hangrendeleti utasításokkal, így hogy a leghangosabb szabadtéri koncerteknek véget kell érnie este 11 óráig, mégsem lép időben színpadra. Ráadásul Vető Viktória, a Sziget sajtósa az Indexnek azt mondta: "bár Rihanna tudta, hogy így csak egy órája marad, maga döntött úgy, hogy fél órával később kezd".
Megtetszhetett neki az ötcsillagos hotelszoba komfortját nyújtó pihenőhelyisége. Rihanna stábja ugyanis - meg nem erősített hírek szerint - különleges igényekkel állt elő: tágas öltözőterületet kért, mondván az énekesnő többször is ruházatot fog váltani az eredetileg két-, majd másfél órásnak ígért show alatt. Egyszer sem öltözött át, sőt, ami tőle még ennél is szokatlanabb: le sem vetkőzött. Ennek oka vélhetően a szokatlanul hűvös idő volt, amitől Rihannát a mediterrán stílusú luxuskonténer-komplexum védte meg, bőrkanapékkal, asztalkákkal, csendes üzemű por- és pollenszűrős légkondicionálókkal, továbbá világos színű szőnyegpadlóval. De persze ezt ő megteheti. Főként, mert például a félórás késést azzal honorálja az öt perccel korábban még huhogó, pfujoló tömeg, hogy sikítozásba és üdvrivalgásba kezd attól, hogy Rihanna első száma végén köszönti Budapestet.
Természetesen én is nagy örömmel fogadtam, hogy a korábban nem mindig "beszámíthatóságáról" híres világsztár képben van azzal, hol is van, egészen addig, amíg az európai, elsősorban magyar közönségének kedveskedni kívánó Rihanna és stábja nem keverte be a román (!) O-Zone zenekar Ma ya hi című slágerét az egyik saját dala elé. Nyilván sokat elárulhat az énekesnő közönségéről, hogy mindez többségüknek fel sem tűnt, bár rajongóit talán nem is érdekelték ilyen körítések, ők Rihanna dalaiért mentek. Olyan sokat azért nem kaptak a gyakorta playbackről bejátszott, ám az énekesnő valóban fantasztikus hangját bizonyos szólóelemekkel meg-megmutató előadásból. Egyébként a Szigetet megelőző európai koncertjeinek setlistjei alapján már előre lehetett tudni, hogy nagy slágerekre és az Anti című album dalaira számíthatunk, s noha nekem azok az igazán nagy világsikerek sem tűntek teljesen ismerősnek, a százezres közönség el-el tudott ismételni bizonyos részleteket.
A leginkább "letudott" érzetűre sikerült koncertet megelőzően azoknak a szerencséseknek, akiknek vendég, szakmai vagy sajtójegye volt, már át kellett élniük némi beléptetési káoszt, így jómagam is várakoztam egy darabig a minden korábbi szigetes tapasztalatomnál nagyobb tömeget vonzó nulladik napra való bejutáshoz. Arra azonban még a tonhalkonzervszerű, fullasztó színpad előtti tér után is lehetetlen volt felkészülni, hogy a Sziget példátlan módon minden irányban járhatatlanná, így lényegében élvezhetetlenné válik. Egy jó órán át se mozogni, se inni, se enni nem lehetett a tömegtől, sőt a "szabadság szigetéről" való kijutás is sokáig lehetetlennek hatott. A néhol - egy néhány évvel korábbi, általam szintén átélt esethez hasonlóan - hisztérikussá váló emberáradat koordinációját ugyanakkor a Sziget stábja igazi profizmussal kezelte, a végig udvarias és kedves dolgozók előtt le a kalappal.