népszavazás;

- Egy népszavazás margójára

Két hónap múlva népszavazunk. Egy olyan kérdésről, amit az Európai Unió soha nem tett fel. Sem nekünk, sem másnak. A magyar kormánynak sem. A kérdést a kormány tette fel, azt a látszatot keltve, hogy az EU akaratunk, illetve a kormány akarattal ellentétesen, a megkérdezésünk nélkül akar menekülteket betelepíteni Magyarországra. Az EU, ha akarna sem tehetne ilyet, mert ez saját jogrendjébe ütközne. Ez azért van, mert az EU jogrendjének legkényesebb része a tagországok jogrendjének és a közösségi jog összeillesztése.

Amíg létezett terv az EU-alkotmány létrehozására, és a tagországokban folytak ennek előkészületei, a legkényesebb pont a közösségi alkotmány és a nemzeti alkotmányok egymáshoz való viszonya volt. Hogyan érvényesülhet úgy a közösségi alkotmány, hogy a nemzeti alkotmányok szuverenitása ne szenvedjen csorbát? Ennek egyetlen módja kínálkozott, ha a közösségi jog és a nemzeti jogrendszerek nem alá-fölé, hanem mellérendelt viszonyrendszerben működnek. Ez azt jelenti, hogy egyetlen olyan jogelem nem kerülhetett volna a közösségi alkotmányba, ami ne bírta volna az összes tagállam egyetértését.

Az előkészítés kényes, de nagyon tanulságos munka volt, aki részt vett benne ismerheti. Igaz azóta sok víz folyt le a Dunán, se EU, se magyar alkotmány nincs. Az egyiknek egy népszavazás állta útját, a másikat a kétharmad törölte el. De ez nem jelenti azt, hogy az európai jogszemlélet változott volna. A kötelező jogelemeket, például a halálbüntetés eltörlését a csatlakozás előtt, a belépés feltételeként teljesíteni kellett, ezt nevezik jogharmonizációnak. A belépés után a tagországoknak az EU már csak ajánlásokat tesz, amit a tagországok vagy elfogadnak és a jogrendjükbe illesztik, vagy nem.

Magyarország sajátosan reagált ezekre az ajánlásokra. Talán van, aki még emlékszik, az érintett vendéglátósok biztosan, hogy az éttermi konyhák falazatát, bútorzatát rozsdamentes fém bevonattal kellett ellátni, az edényeket rozsdamentesre cserélni. A magyar jogban ez kötelező előírásként jelent meg, hivatkozva egy EU jogszabályra, mint kötelező jogalapra. Azóta sem derült ki, hogy fordítási hiba, vagy szándékos félrevezetés történt, mert az EU ezt nem elvárásként, hanem ajánlásként fogalmazta meg. Hasonló ostobaság volt a kötelezően egyenes uborkák esete, meg az, hogy a disznókat tilos moslékkal etetni.

Mit tegyen zavarában a magyar polgár, ha egy sosem volt kérdést tesznek fel neki? Mondjuk olyat, akarja-e az ezüstlakodalmát szűzen megünnepelni? Induljunk ki abból, hogy hülye kérdésre csak hülye választ lehet adni. Ilyen esetben a jó válasz az, ha nincs válasz. De szerintem ez nem azt jelenti, hogy nem kell elmenni szavazni, mert aki otthon marad, az a kormány hülye kérdését a maga passzív módján fogja támogatni, mert a résztvevők többsége a hülye kérdés támogatója lesz. Hiába lesz érvénytelen és eredménytelen a népszavazás, a kormánytöbbség meg lesz, ki lehet állni ezzel a világ elé. Ezért az értelmes válasz az, ha mindenki elmegy szavazni és a szavazólapra egy nagy kérdőjelet biggyeszt, esetleg röviden meleg szavakkal érdeklődik a kormány hogyléte felől, majd az érvénytelen szavazatot bedobja az urnába. Így teljesítette állampolgári kötelezettségét, de nem hagyta hülyére venni magát. A népszavazás pedig a leadott szavazatok számát illetően érvényes, de a nagyszámú érvénytelen szavazat miatt eredménytelen lesz.

Élő klasszikust idézve: oszt’ ennyi.