Miközben újra és újra fellángol a "női miniszterelnököt akar a baloldal" típusú, nyári uborkaszezonban taroló cikkek divatja, a magyar nők politikai részvétele évek óta, stabilan siralmas. Az Interparlamentáris Unió (IPU) egy olyan világszervezet, amely többek között nyilvántartja és évről évre összesíti a világ nemzeti parlamentjeinek adatait. Idén is készítettek egy hatalmas, böngészhető világtérképet a nők létszámáról és pozícióiról a politikai döntéshozatalban, ám nem meglepő, hogy Magyarország a 2014-es parlamenti választás és nőmentes kormányalakítás után nem lépett előre, de nemcsak a kormányban uralkodnak a férfiak, hanem a törvényhozásunkban is. Az idei adatokat - egyelőre még csak angolul - július elején publikálta a szervezet, Magyarország pedig mindössze a 151. helyet szerezte meg a 192 vizsgált országból.
Húsz nőtagja van ugyanis a 198 fős nemzeti parlamentnek, amivel hazánk alig 10 százalékos reprezentativitást enged a nőknek a törvényhozásban. A gyakorlatban azonban ennél jóval sivárabb a kép: Magyarországon leginkább a KDNP-ben gondolják azt, hogy a nő helye inkább a konyhában és a gyerekszobában van, mint az Országházban, a kisebbik kormánypárt képviselői között ugyanis mindössze 7 százalék a részarányuk. A Fidesz és a Jobbik frakcióinak nemek szerinti összetétele szintén a konzervatív értékrendet tükrözi, a nők előbbinek 7, utóbbinak pedig 8,3 százalékát teszik ki. Az MSZP-nél 13,7 százalékos arány, míg az LMP-frakció nemi összetétele láttán a feministák elégedetten csettinthetnek, hiszen a női részarány kereken 40 százalék, bár igaz, hogy ez mindössze két képviselőnőt jelent. Eközben Magyarországon továbbra sincs női miniszter, de a kormányzás és az államigazgatás egyéb, valódi vezető posztjain sem tobzódnak a nők. Nem véletlenül.
A magyar politika egyik nagy rejtélyére derült ugyanis fény egy tavaszi zárt körű beszélgetésen. Miért nincsenek nők Orbán Viktor harmadik kormányában - tették fel a kérdést Orbán Viktornak egy, a 444 cikkében feltárt hangfelvételen. A kormányfő érvelésének az egyik kulcsmondata pedig az volt, hogy "emlékszem, szegény Lamperth Mónika mit kapott." A portál cikkéből az is kiderült, hogy a miniszterelnök szerint a magyar politika alapvetően a folyamatos karaktergyilkosságra épül, az ebből eredő brutális helyzeteket pedig a nők szerinte nem bírják. "Pedig mi egy kulturáltabb népség volnánk a magunk felfogása szerint ellenzékben, de még ott is emlékszem néhány dologra polgári oldalról" - fogalmazott Orbán, akiről - társaival egyetemben - köztudott, hogy több évnyi ellenzéki politizálást épített ellenfelei "személyes amortizációjára". És bár Európában Orbán szerint "divatos téma", hogy a nők több lehetőséget kapjanak a politikában, a mostani magyarországi állapotok között el sem tud képzelni egy női minisztert.
Az már más kérdés, hogy Orbán maga Czunyiné Bertalan Juditot, a köznevelési államtitkári posztról azóta elbukott politikustársát tudná egyszer, majd "humán-miniszterként" elképzelni, s ne csak az említett államtitkár kvalitásait és eddig teljesítményét, de a férfiasan "lekezelt", az oktatás, az egészségügy, a kultúra, a családügy és a sport portfólióját is magába foglaló csúcstárca kormányzati befolyását se feszegessük. Sőt, még azt se rójuk föl Orbánnak, hogy miközben ő a politikai élvonalról értekezett, Magyarországon másod-, sőt, harmadosztályban is alulreprezentáltak a nők a politikával, például az 54 államtitkár között mindössze hat nő van.
Mindeközben a Magyar Idők a legújabban azzal riogatja hűséges olvasótáborát: "a baloldali pártok készek női miniszterelnök-jelöltet állítani, támogatni". A lap több pártot megkérdezett, konkrét nevet hivatalosan sehol sem közöltek, de egyértelművé tették, hogy saját soraikban sok az olyan politikusnő, aki alkalmas lenne az ország vezetésére. A "baloldal" körében népszerűnek számít Szél Bernadett (LMP), Szabó Tímea (PM), Vadai Ágnes (DK) és Kunhalmi Ágnes (MSZP) - sorolták, majd a kormánylap körkérdést intézett a pártokhoz, s mint maguk megjegyezték: a DK-t ugyan nem faggaták, de "évek óta a baloldal női miniszterelnök-jelöltjeként emlegetik Gyurcsány Ferenc feleségét". Dobrev Kláráról férje már korábban is, most is azt mondta, tehetséges, a közélet iránt érdeklődő, sokat tapasztalt asszony, de nincs politikai ambíciója, és nem is lenne szerencsés a szerepvállalása. A lap szerint ennek ellenére a volt kormányfő nejének népszerűsége töretlen a hívek körében, a "Dobrev Klárát miniszterelnöknek" Facebook-csoportnak immár több mint háromezer tagja van.
Érdekes, ahogyan a kormánylap e témát feszegette, méghozzá Gyurcsány feleségét hozva lényegében "elrettentő" példaként, hiszen a cikkből úgy tűnhetett, miközben a magyar társadalom egy nem is régi felmérés alapján nagyon is nyitott a politikusnőkre, valójában csak bizonyos feleségek, méghozzá a mai napig ellenségszerepben tartott, bukott kormányfő által irányított szereplőként jöhetnek szóba az ország vezetőjeként. Pedig az Integrity Lab kutatócég felmérése szerint, amelyben a női politikusok társadalmi megítélését vizsgálták, a válaszadók a nőket is teljes mértékben alkalmasnak tartják a politikai pályára. A túlnyomó többség, a megkérdezettek 84 százaléka elutasítja, hogy azért lenne kevés nő a parlamentben, mert ők kevésbé lennének alkalmasak. Ezzel a "politika, mint férfi terrénum" nézettel eszerint csak minden nyolcadik magyar ért egyet. A kutatócég e kérdésnek szentelt tanulmánya szerint csak egy olyan pártot találtak, amelynek a szimpatizánsai az átlagnál magasabb arányban tartják politikusnak alkalmatlannak a nőket - ez pedig a Fidesz. A kormánypárti szavazók között 22 százalék gondolja így. Egyértelmű különbség látszik a jobb- és a baloldali pártok között abban, hogy a Fidesz, illetve a Jobbik szimpatizánsai között többségben vannak azok, akiknek nem fontos, hogy egy párt minél több női jelöltet állítson. Ezzel szemben az MSZP, DK, illetve az Együtt, PM, LMP szimpatizánsainak 60-70 százaléka válaszolt úgy, hogy ő szívesebben szavaz olyan pártra, ahol ez fontos. A mérés szerint nincs olyan összefüggés, hogy egy női választó számára fontosabb lenne, hogy egy párt odafigyeljen arra, mennyi női jelöltet állít, és az alkalmasság kérdésében sincs eltérés. A szavazók bő négytizede szívesebben szavaz arra a pártra, amelyik fontosnak tartja, hogy minél több női jelöltet állítson; 49 százalék számára viszont ez nem jelent ilyen előnyt.
A kutatók valóban arra is rákérdeztek, hogy mit szólnának a válaszolók egy női miniszterelnök-jelölthöz. Ők a realitásokkal indokolják, de talán ebben a megrendelőnek is lehetett szerepe, mindenesetre a felmérésben valamiért csak a baloldali, liberális pártok által támogatott női indulóra kérdeztek rá, náluk pedig 58 százalék ért egyet azzal, hogy a pártjaiknak 2018-ban női miniszterelnök-jelöltet kellene állítani. A Együtt, PM, MLP szavazók kétharmada, az MSZP-sek 57 százaléka, míg a DK-sok fele támogatta ezt, noha az utóbbi táborban igen magas volt a bizonytalanok aránya.
A nyugati világ vezetői között most látványos emelkedik a nők aránya, és emögött ugyan a politikusi derékhad kevésbé elnőiesedett, a tendencia nagyon is bizakodásra ad okot. Szinte köztudott ugyanis: a politikai életben több akadálya van a nemek közti egyenlőség felé történő haladásnak, mint bármely más területen. Ugyanakkor a szakemberek többnyire egyetértenek abban, hogy szükség van női vezetőkre. Egyes nézetek szerint ha kevés nő kap szerepet a politika világában, nem érvényesülnek bizonyos - társadalmilag inkább nőiesnek gondolt - tulajdonságok, mivel a nők empatikusabbak, könnyebben fogadják el más emberek nézőpontját, etikusabbak, kevesebb kockázatot vállalnak és ritkábban vesznek részt illegális tevékenységekben, így tevékenységük a békés konfliktusrendezéstől kezdve a szociális érzékenység, azaz a társadalmi szolidaritás növelésén át, egészen a kiváló gazdasági képességük alkalmazásáig terjedhet.
Rekorderek és a befolyásosok
Nem meglepő, hogy a nők politikai elkötelezettsége kevésbé erős, mint a férfiaké. Sokáig ugyanis kifejezetten eltiltották a közügyektől, s társaik képviseletétől a nőket. Minthogy választójoguk és választhatóságuk Franciaországban az 1944. évi április 21-i rendelkezéssel lépett életbe, alulreprezentáltak a politika világában. Pedig sikeres példák éppenséggel akadnak. Nem nagy újdonság, hogy a világ legbefolyásosabb államait lassanként már nők vezetik: Theresa May a politikai káosz tetőfokán lépett hivatalba, s lett Nagy-Britannia második női miniszterelnöke, miután David Cameron lemondott tisztségéről. Hillary Clinton lehet az Egyesült Államok első női elnöke, amennyiben ő nyer novemberben Donald Trump ellen. A világnak már több női államfője, illetve miniszterelnöke van, Angela Merkel jelenleg a világ egyik legbefolyásosabb politikai vezetője, sőt, tavaly ő lett a legbefolyásosabb ember az amerikai Forbes listáján.
Jelenleg több mint húsz női kormányfő, államfő vagy uralkodó van hatalmon a világon. Ez a világ 196 független országára vetítve kifejezetten kevés, főleg, ha hozzávesszük, hogy a világ országgyűléseiben a nők aránya csak 22,6 százalék. Igaz, ez a az arány húsz évvel ezelőtt még csak 11 százalék volt, ami azt mutatja, hogy a nők jelentősége, ha lassan is, de növekszik a politikai életben. Eddig 79 országban került nő a legfőbb tisztségekbe. Az első női elnök a Tuva Népköztársaság utolsó államfője Khertek Anchimaa-Toka (1940-1944), az első női miniszterelnök Ukrajna első miniszterelnöke Jevgenyivna Bogdanovna Bosh (1917-1918) volt. A legtöbb női államfő San Marinóban (16), a legtöbb miniszterelnöknő Norvégiában volt (5). Az elnöki pozíciót a leghosszabb ideig az izlandi Vigdís Finnbogadóttir töltötte be, 16 évig, a legrövidebb ideig pedig a bissau-guineai Carmen Pereira, az ecuadori Rosalía Arteaga Serrano és az osztrák Barbara Prammer 2 napig. A miniszterelnöki pozíciót a leghosszabb ideig a srí lankai Sirimavo Bandaranaike töltötte be 17 évig, a legrövidebb ideig a madagaszkári Cécile Manorohanta 2 napig. Három országban Guyana-n, Srí Lankán és Burundiban fordult elő, hogy ugyanaz a női politikus töltötte be a miniszterelnöki és elnöki tisztséget.